Akkor este együtt voltunk,kedves

Szívünkben vágy és forró szerelem.

Közöttünk átsuhant az Élet

Valamit súgott magának és nekem.

Szívemen sötét fátyol remegett

Amint hallottuk az Élet éeneket.

A maga szeme később könnyben úszott,

Majd fekállt és tétován távozott.

Miért ment el akkor,kedves

Elrabolta beteg lelkem ,szívem.

S tovább dalolta vajúdó szerelmét

Az Élet nekem,egyedűl nekem.

Azóta az évek messze szálltak

Sok tavasz,nyár,borus ősz és tél.

Azóta az én szívem is fáradt,

Beteg lelkem a haláltól fél.

Tavasz van és szellő símogatja

Őszben járó hófehér hajam,

Az áletem végét kell tapossam

Utálom és gyűlölöm magam

Akkor este együtt voltunk ,kedves

Szívünkben vágy és forró szerelem.

Elválasztott minket a Sors örökre,

Magának észt adott és tüzes átkot nekem.

A tükör előtt nem bírok megállni,

Nem nézhetem ifjúkori képem.

Emlékszik,hogy dalolt az Élet?

Mit sugott magának és nekem.