HA RÁD TÁMAD A NEMERE

      Kibírhatatlanul kegyetlen és hideg szél a Nemere. A Kárpát- kanyarulat réme, a csúcsokról fúj lankás területekre és a zárt fennsíkokra. Mindent seper amit ér, fákat tör derekbe, házakat fed ki, szétszórja az egybegyűjtött szénaboglyákat,, ereje a legnagyobb károkat okozza.

     Esteledett, amikor Mirigy egy kötegnyi száraz ággal lépett ki az erdőből és lassan osont a falu felé. Félt, mert már figyelmeztették, hogy az engedély nélküli szárazág gyűjtés is lopás.

FEKETEFÖLDÖN, HOL KÉKEN KÉL A NAP  06

                                Végre, itthon, Afrikában a szülőföldemen.! Isteni csoda volt, amikor landolt a TU 101. gép, akkor öntött el a kék fény, mely a felkelő nap előjele. Itthon vagyok az örökös napéjegyenlőségben, ahol minden, még a föld illata is ismerős! És mégis! Csak okozott némi változást lelkivilágomban a távollét. Megbabonázott volna a mérsékelt égöv, az évszakok váltakozása- Moszkva, álmaim városa?

KOSSUTH UTCA 24

                                      A konyhában áradt az áporodott öreg szag. Mindent betöltött, beleévődött már az ötven éves konyhakredencbe,a néha nyikorgó asztalba és a sarokban évtizedek óta álló csikókályhába. Sosem tudtam meg, miért hívták így. Öntvényből volt, alatta hely a fásládának és kétkarikás plattja után a ler emelkedett. Szűkös pénzű parasztoknak készítettek pléh változatot is.

FEKETEFÖLDÖN, HOL KÉKEN KÉL A NAP 5

                                            Tékozló fiúként tértem meg a nagy útról, tele élménnyel, ismeretekkel és fáradtsággal. Mert bármennyire is kényelmes és komfortos az utazás, azért fárasztó. Megérkezésem után megfogadtam, hogy két hétig ki sem megyek a szobámból. Mindenekelőtt Nadezsdja Vilkova tanárnőnek szerettem volna megköszönni a közbenjárását, hogy hozzásegített egy ilyen felejthetetlen élmény kivitelezésére.

FEKETEFÖLDÖN, HOL KÉKEN KÉL A NAP 4

                               Láttam és meggyőződtem a kettős mércéről, ahogy a szovjet elvtársak vélekednek. Mindent elismernek, ami orosz és maradandó, de érintetlenül a polcon hagyják, csakis a szovjet megvalósítás az irányvonal. Arra gondoltam időm is van és lehetőségem is, hát miért ne kíváncsiskodjam? Kiolvastam a halhatatlan szovjet író Mihail Solohov Csendes Donját.

FEKETEFÖLDÖN, HOL KÉKEN KÉL A NAP…3

                                     A fővárosi ADD- Bole nagykiterjedésű nemzetközi reptér, de a beállt TU-101 szovjet gép behemót nagyságával úgy tűnt, mint szirti sas a fecskék között. Miután az ajtókat lezárták és beindult a motor a stuwardess ismertette a gép paramétereit, a kiszolgáló személyzet névsorát, a helyi és moszkvai időjárás-jelentést, valamint, hogy a gép tizenkétezer méter magasan száll. Addis Abeba és Moszkva között a légvonali távolság ötezerszázhatvan km, ezt a gép tizenegy óra alatt teszi meg és Moszkvában a Domodedevo Airportban landol.

FEKETEFÖLDÖN,HOL KÉKEN KÉL A NAP  2 

                                   A mi községünk, Jeruzsálem,Omoriában a nagyobb települések közé tartózott. Két nép élt itt együtt, az oromok és a gallak. A gallak muszlinok, de semmi nézeteltérés nem volt közöttünk Az oromi nyelvet beszéltük egymás közt és templomainkban, de az ország hivatalos nyelve az amhara volt, azt mindenkinek ismerni kellett. Nagyapám beíratott a helyi állami iskolába és két évet ott tanultam, de nem ismerve szándékát, már az általános oktatás harmadik osztályába felvitt a fővárosba és a legnevesebb ortodox iskolát választotta tovább tanulási lehetőségnek.

Fekete földön, hol kéken kél a nap…

                                           „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek…”  János 7 / 24

                                            „ Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség.”   Példabeszédek  22 /  11a

                                    Az én sorsom Lumumba halálával pecsételődött meg.

 A kutyahűség

                               Nyári reggel volt, már a harmat is felszáradt és az eperfán tanyázó lakósereg is rázendített irdatlan csiripelésére. Úgy megülik a fát, röpködnek, verekednek, veszekednek, ugrálnak, csípik egymást és szerelmeskednek.  Ezzel telik el a nap, aztán este behúzódnak a csepegő alatti fészkeikbe. Honos madár a veréb, még a szomszédba sem telepszik át.. Már megszoktam és megkedveltem, pedig egész gyermekkorunk verébűzéssel telt el, mert a nagyi szerint kártékony, ártalmas, haszontalan madarak.

HA MEGKÖVEZNÉL, SEM FÁJNA JOBBAN!

                       Sokáig töprengtem, vagy igazából mélyen gondolkoztam azon, mi váltja ki érzelmi világomban az ősz csodálatát, de egyben a félelmetes borzongást is. Néha úgy érzem magam, mint az ősz által megtépázott vadalmafa, mely egyedül áll a pusztaságban, nyáron hűs árnyékot nyújtva az arra járóknak, fanyar savanyú gyümölcsével szomjúságot olt, de ősszel lombtalan, csupasz ágai között a szél muzsikál és végigcsordul rajta az őszi eső keserű könnye.