FEKETEFÖLDÖN, HOL KÉKEN KÉL A NAP  06

                                Végre, itthon, Afrikában a szülőföldemen.! Isteni csoda volt, amikor landolt a TU 101. gép, akkor öntött el a kék fény, mely a felkelő nap előjele. Itthon vagyok az örökös napéjegyenlőségben, ahol minden, még a föld illata is ismerős! És mégis! Csak okozott némi változást lelkivilágomban a távollét. Megbabonázott volna a mérsékelt égöv, az évszakok váltakozása- Moszkva, álmaim városa? Vannak pillanataim, amikor nagyon visszavágyom. És ez elkerülhetetlen. Létezik-e olyan népi rigmus „ Ki a Moszkva vizét issza, oda vágyik mindig vissza!” Bízom benne, hogy kevés időt vesz igénybe a visszazökkenés a hazai életbe. Nagyapám szívszorongva követi vívódásaim, lelki ingadozásaim. Szigorúan kikötötte, hogy semmivel se foglalkozzak, pihenjek minél többet, mert az eltelt időszak megviselhetett, kimerítő lehetett. Tőle telhetően és jó szívét ismerve, naponta cserélgette volna a „friss” lányokat, ha az felderít.

                                Már déli idő volt amikor kikászálódtam nagy lustán az ágyból és téblábaltam a lakásban. Akkor érkezett nagyapám a fővárosból. Az is lehet, hogy az én sorsomat igyekszik elboronálni, de erről még nem esett szó. Derült volt, határozottan jó hangulatban.

-          Ülj le, doktor uraságod, beszélgessünk egy adag kávé mellett. – Elbódított az igazi kávé illat, amint azt nagyapám készíti. Szerettem volna egyből kihörpinteni, ha nem lett volna forró, így csak kortyolgattuk.

-          Még adok egy kis időt, hogy helyrerázódj,de mondd, gondolkoztál már a továbbiakban, hogy mihez kezdesz?

-          Az nem gond, jelentkezem majd valahova.

-          Most jövök Addis Abebaból, kilincselgettem a te érdekedben is. A szovjet követségen várnak, illik megköszönni a hozzájárulásukat. Valahogy úgy értelmeztem a nagykövet úr szavaiból, hogy talántán igényt tartanának rád. Választ nem adtam és el sem gondolkoztam a lehetőségen. Voltam az Orvosi Kamaránál is, ott azt mondták, hogy van lehetőség, hogy magánrendelőt nyiss, de a megbeszélésre téged várnak.

-          Nagyapa, nekem van egy elképzelésem, és azon leszek, hogy az sikerüljön. Én egy katonai kórházban szeretném kezdeni,mert ott lehet a legtöbbet tanulni a jól képzett kollégáktól. Arra gondoltam rám férne néhány év gyakorlat, azután majd jöhet a követség, magánrendelő, minden elképzelhető, de egyszer érezzem, hogy gyakorlatban megállok a talpamon!

-          Na fiam, ez egyenes beszéd – mondta megnyugodva.

-          De öregem, van egy másik probléma, amit meg kell, beszéljünk. Megismerkedtem egy magyar lánnyal…

-          Nafene!   - szólt közbe - nősülni akarsz?

-          Oh, dehogy! Csak megígértem, hogy meghívom hozzánk, lásson ő is más földrészt…

-          S a végén megtartanád magadnak… Terhes a lány?

-          Hová gondolsz apó, ne beszélj sületlenségeket. Amiért fiatal vagyok meggondoltan, tudok vigyázni. S miért vagyok orvos? -  ezt már feszített mellel mondtam és olyan grimasszal, hogy a jó öreg megölelt és magához szorított .- Csupán egy a gond, én megígértem, hogy te állni fogod az útiköltségeit. Idejében kell a repülőjegyet és a meghívót elküldeni.

-          Fiam, fiam, valóban felnőttél már, ha a kisebbik fejeddel gondolkodsz. Intézkedj és minden meg lesz óhajod szerint.

                                        Tudtam, hogy a fekete kebel vaj szívet takar. Miként fér ennyi szeretet és jóindulat egy kebelbe.? Hosszú levelet írtam Margitnak, vázoltam mindent, mellékeltem a repülőjegyet, melyet induláskor kell majd érvényesítenie, és a lelkére kötöttem, hogy minden lehetőséget összegezve szeptemberben jöjjön, amikor kezdődik az egyenlítői nyár. Persze ezzel más szándékom is volt, amire később fény derül. Margitot nagyon intelligensnek és értelmesnek találtam. Minden érdekelte. Sokat beszélgettünk történelemről, földrajzról és különféle civilizációkról. Nagyon szeretném, ha eljönne, és olyan helyekre vinném el, ami a harmadik világ visszatartója, de törzsi civilizáció, amit sosem nőnek ki és nem tagadnak meg. Legjellemzőbb erre a galla törzs. Omoriaben élnek elvegyülve az omorokkal, de többségükben a déli részen tömörülnek. A galllákat tartják a legbutább népnek egész Afrikában. Túlnyomórészt írástudatlanok, tizenötig elszámolnak,de ami azon felül van annak azt mondják hogy sok. Muszlinoknak tartják magukat, de sok mindenben elmaradottabbak a muszlinszokásoknál. Nem mondhatni hogy a galla férfi élet-halál ura, de náluk csak az asszony dolgozik, a férfiak „palávereznek”, ami fecsegést jelent. Összegyűlnek, hangoskodnak, pletykálnak, esetenként vadászni mennek, az asszony viszont ássa a földet, vet, arat, őröl a kézmalomban, főz, vizet hord, gyermeket cipel a hátán, egész életén át. Ritkán látni gyermek nélküli galla asszonyt. Egyszóval engedelmes rabszolgája az ő urának, sorsába beletörődve és nem zúgolódik.

                                           A házasság a galláknál, akár a többi primitív afrikai törzsnél a férfi akaratán alapszik. A férfi választja meg élettársát, helyesebben mondva annyi asszonyt vásárol magának amennyire telik. És here módra eltartatja magát. Egyetlen iszlám törvényt ők sem kerülhetnek el, szexuális együttlétre, ahogy soron következnek az asszonyok, úgy viszi ágyába kivételezés nélkül. Náluk történik meg az is, ha ráun az asszonyra, és jobban megtetszik egy teve, elcseréli. Egy különlegesen csak rájuk jellemző szokás a szeptemberi fogantatás ideje, a phallosz-kő körüli orrtánc.. Bármennyire is patriarchális az életmód, azon a napon matriarchális alapokra tevődik át a szerelmi élet. Egyetlen napon egy évben, vagyis szeptember tizenegyedike, az Etióp Újév utáni első holdtölte a phallosz tánc ideje.. Ezen megjelenhetnek már a tizenkét – tizennégy éves lányok is, mert fejlettség szempontjából az megfelel az európai húsz éves kornak. A lány is ezen az éjjelen felnőtt számba menő asszonyjelölt, akinek joga van a phallosz-kő tisztásán szerelmi táncot lejteni, mint bárkinek a családban

                                                Ezt a mozzanatot idegen, de különösképpen fehér ember nem nézheti végig, végeznének vele, ha elkapnák. Miután a nap lebukott és a vak sötétségben a hold kerek képe megjelenik az égen, hiénák üvöltenek, és a távolból hallatszik az éji állatok éledése, már azt jelenti, hogy az idő előrehaladt és kezdetét veszi a férfiak gyülekezése a phallosz szobor körül. Meztelenek, sötét bőrükről visszatükröződik a hold ezüstös fénye, pompás bronztestük feszül az izgalomtól. Számuk mindegyre gyarapszik, körbeguggolják a szobrot és csípőizületük enyhe mozgatásával, emelkednek fel, erős erotikus lengésekbe kezdnek. Belehasít az éjbe kéjdaluk: „halje – ujje – helje – ujje – hijji”, aztán egy helyben ugrálva basszus hangon kiáltsák „zamm- zamm- zamm”. A térség bokraiban lapulnak meghúzódva az asszonyok és lányok, nyakuk tele színes üveggyönggyel, a szeméremtestüket is apró gyöngyfüzér takarja. Már előre meglesik, kiválasztják a nekik tetszetős férfit, és sietve, nehogy más megelőzze, odarohan a férfi elé, példáját követik mások is és megtelik a tér nőkkel. A férfiak kávébarna bőrén szokásos tetoválás, ami vonzóbbá teszi, szeméremszőrzetüket leborotválják (általában keleti szokás), s akkor a nők veszik át a visító kéjkiabálást, a férfiak elhallgatnak, majd nyelvöltögetéssel nyalogatni kezdi az előtte táncoló partnerének a száját, ajkát, meg az orrát. Az orrukat időnként összedörzsölik, ezért nevezik orrtáncnak. De kézzel nem érintheti a partnerét. Kis idő múlva a lány már csak a fejét mozgatja ütemesen. Párductestű, kávébarna szépség, meztelenül, sziporkázik a csillagok ragyogásával. A harcos karon ragadja a lányt és viszi a jázminbokorhoz, ahol előzőleg tüzet gyújtott . A lány ösztönszerűen szabadkozik, de megy, ellenkezés nincs és aztán egy enyhe sikoly, jelenti az éjjeli fecskének, hogy a galla lány asszonnyá lett. A phallosz környéke szerelmi násszal telik meg. A harcos már kielégülten otthagyja a pihegő asszonyt a  a bőrdarabon és visszamegy a phallosz köré, hogy dalra fakadva egy újra kiszemeltnek megborítója legyen. Így tart a szerelmi tobzódás, míg a telihold lebukik, a keletkező sötétben elül az emberi üvöltés és szinte varázsütésre szétszéled mindenki saját kunyhójába, és ezzel egy évre lezárul a matriarchális jog.

                                                Ezt az ősi szerelmi játékot szerettem volna demonstrálni Margitnak, és sikerült is, mert a phallosz-szobor térségét körülvevő jázmin bokrokon túl, a patak partján volt a mi kis pihenő házikónk, ahová kellő időben felosontunk, és amikor beindult az ünnepség fekete lepelben közelítettük meg és figyeltük észrevétlen helyről. Miután szétoszlott a tömeg mi is visszahúzódtunk a házikóba, és magunkba szállva ízlelgettük az eseményeket. Egyikünk sem bírt szóhoz jutni. Nagy későre felé fordultam és a mély sötétben végig simogattam a haját.

-          Ebben a korom sötétben meg sem találnám az orrod, hogy hozzád dörgölőzzem – suttogtam. Nem szólt csak megszorította a kezem. Közelebb húzódtam hozzá. - Látod, mi tánc nélkül is megtaláljuk egymást. Annyira vártalak.! -  és óvatosan, forrón olvadtunk eggyé. Ő volt az első fehér nő az életemben, akire vágytam, és éreztem, hogy szívem szerelmével közeledek hozzá és teszem magamévá.. Futókalandban, sokban volt részem Moszkvában, de azokat a kíváncsiság vezérelte, hogy mennyire rámenős a néger, meg hogy mekkora a szerszáma és milyen vastag a pénztárcája.

                                                 Reggelenként hármasban kávéztunk nagyapámmal, utána Margittal Addis Abebaban csatangoltunk. Rövid ittléte alatt megmutattam a két hatalmas ortodox katedrálist, az iskolát ahol tanultam, végig bámultuk a mercatót  és minden jelentős és jellegzetes részét a fővárosnak. Elvittem egy eredeti omorai vendéglőbe, ahol csak etiópiai ételeket szolgálnak fel. Furcsállta, hogy nincs evőeszköz, de gátlástalanul hozzálátott kézzel enni, amint tőlem látta. Mindent elkövettem,hogy érezze a más földrészt, érezze Afrikát. De az idő véges, nem lehet megállítani, állandó akár a napéjegyenlőség... Búcsúzóul a fülembe suttogta: „Oh, te mesebeli Afrika” és megjegyezte, hogy ez náluk egy eléggé menő sláger kezdő sora.. Már fenn állt a repülő lépcsőjén, a motor még nem volt beindítva és tele torokkal kiáltottam:”Mártózz meg feketeföldön a felkelő nap kék fényében!” Nem vártam meg a gép felszállását. Lassan indultam az épület felé, mert nem akartam tanúja lenni miként szakad el a szívemhez nőtt jó barát.

                                               Lehangoltan érkeztem haza, de nem voltam szomorú. Nagyapám furcsán nézegetett. Nem szólt, vette a kalapját és indult az ültetvényre.

-          Hé, öreg! - kiáltottam utána - nem feledkeztél meg valamiről? - kérdően nézett rám elgondolkozva - Hát engem! Már nem kellek az ültevényen?

Kinn álltunk a pitvarban. Kerek asztal és két fonott vesszőfotel volt a bútorzat. Leült egyik fotelbe és intett, hogy én is foglaljak helyet.

-          Dr. Bebe Yagena, őszintén felelsz nekem, ha kérdezlek?

-          Természetesen nagyapa. Történt valami?

-          Te szereted azt a fehér lányt? – és ismét éreztem a farkasszemet, amit nem lehet sokáig bírni.

-          Együtt szórakoztunk Moszkvában. Nagyon megértő barát volt, ennyi! Meghívtam látogatóba, de a moszkvai nyilatkozatai alapján nagyon kötődik, szülőföldjéhez, eszembe sem volt közös terveket szőni.

-          Ezt jó tudni, fiam! Viszont te nagy meggondolatlanságot követtél el. Kamaszkorodban kerülgetted azt a kis arab lányt, Fatimát, de elmenve teljesen megfeledkeztél róla.

-          Nem éppen úgy van papa!  Csupán annyira peregtek az események, hogy én is alig tudtam követni. Tudsz valamit róla?

-           Néhányszor volt itt , érdeklődött felőled. A címed is oda akartam adni, de azt mondta, ha te nem keresed, ő nem alázza meg magát. Pedig kellett volna! Meg volt az oka rá!

-          Most hol van?

-          A fővárosban. Elvégezte az Ortodox Egyetemen a betegápolói főiskolát és egy egyházi kórházban, dolgozik.

-          Nagyon rejtélyesen beszélsz nagyapó. Miért kellett volna megaláznia magát?

-          Mert felcsináltad! Gyermeke van tőled!

Olyan dörgedelmesen hatott a kijelentés, hogy szinte megfagyott a vér bennem. Ebben az állapotban azt sem tudtam miként kell viselkednem. Dermesztő jeges csend ereszkedett közénk és elmélyültünk ki-ki a saját gondolataiban. Kis idő múlva nagyapám felállt, mindkét kezét a vállamra tette, aztán magához ölelt.

-          Fiam, még semmi nem veszett, légy férfi és hozd helyre a helyzetet. Fatima biztos szeret, mert ha világra hozta a fiadat és elfordult minden csábítás elől,hogy könnyítene a helyzetén, nem ment férjhez, hogy a gyereknek ne legyen mostohája. Nekem ennyi mondanivalóm volt, de megvártam, amíg a vendéged elmegy. Most a labda nálad van. Nem kell velem jönnöd, mert az ültetvény várhat. Igyekezz és rendezd a dolgaidat.

                                          Úgy éreztem borzalmas teher nehezedik rám. Megérkeztem a városba, de nem az idő járt ólomlábakon, hanem én, tele kétségekkel, előérzéssel, de vittek a lábaim, ha az eszem nem is irányított. Tudtam hol a kórház, hatalmas impozáns épület, mint általában az ortodoxépítkezések. Tetején a jellegzetes ortodox kereszt. A bejárati keresztet nem mertem megérinteni, annyira bűnösnek éreztem magam.. Beléptem a főbejáraton. Az irányító fülkében egy idős apáca szomorkodott. Beköszöntem és szóltam, hogy Fatima nővért keresem. Unottan végigmért és intett, hogy a szoszédos váróteremben foglaljak helyet. Leültem de összetöpörödtem feltételezett bűneim terhe alatt. Nyílt az ajtó és megjelent Fatima. Szinte hihetetlen, enyhén molett igazi arab szépség, nyugodtan, derülten közeledett felém. Mosolygott. Leült az asztal mellé és kezemre tette a kezét.

-          Végre hazajöttél? - csak bámultam, hogy sugározhat ennyi szeretet, ragaszkodás abból, akire úgy számítottam, hogy skorpióként csap le rám, elsírja minden bánatát, megaláztatását és vádol, és vádol és átkoz. Nem tudtam felocsúdni meglepetésemből!

-          Nagyapád küldött?

-          Nem! Én jöttem. Valóban az öreg járt a városban és tett némi említést, de aztán a jövőmről beszéltünk.

-          És mik a kilátásaid?

-          Lehetne ezt a beszélgetést meghittebb helyen folytatni?

-          Lehet. - -mondta mosolyogva. – Ha gyónni akarsz, van egy kis kápolna, ha beszélgetni, van egy meghitt bár, ahol alkoholon kívül mindent kapható.

-          Inkább a bár. – kellemes, hűs, lefüggönyözött helyiség volt, csak vékony nyalábokban lopakodott be a napsugár.

-          A kilátásaid említetted.

-          Valóban! Az öregem ismét mindent megmozgatna érdekemben, de mondtam, hogy egyelőre kórházban szeretnék gyakorlatra szert tenni. Belgyógyász és fertőzőbetegség megelőző képzésem van.

-          Arra nálunk is van szükséglet. És tudhatod a keresztény kórház másmilyen.

-          Néhány év múlva rendelőt nyitnék!

-          Az nagyszerű!

-          Lennél-e az asszisztensem?

-          Hát lehetne másképp? - elhallgatott, majd később elkomolyodva folytatta -  A napokban majdnem összeütköztünk. Egy fehér nővel sétáltál.

-          Igen. Moszkvában együtt tanultunk. Annyira őszinte barát volt, meghívtam, hadd lássa Afrikát, győződjön meg, hogy itt is van ősrégi civilizáció, amire büszkék vagyunk és ápoljuk. Nagyon tetszett neki minden és hazament Európába.

-          Fatima, most nagyon kérlek légy őszinte. Nagyapám egy gyerekről beszélt.

-          Valóban. Az a mienk.

-          Hogy hívják?

-          Kérdezetlen nem akartam rámenős lenni, de igyekeztem, hogy hangzatos és találó legyen a te neveddel Abebenek hívják Képról ismer téged, már kicsi korától sokat beszéltem rólad, hogy messze tanulsz,de hazajössz.

-          Képed van róla?

-          Nincs, mert mindennap látom.

-          Honnan a biztonság, hogy hazajövök?

-          Apám volt a támaszom és erősítőm egész idő alatt. Ő hitt benned, azt tartotta, hogy őszinte, becsületes négernek ismert meg,és biztosan nem fog csalatkozni.. Igy tudtam nyugodtan élni. S valahogy végig nekem is az volt az érzésem, hogy visszatérsz hozzám.

-          A nagyapám latolgatja,hogy házat vegyen nekem itt a városban,hogy ne kelljen ingázzak.

-          Sok bölcsesség van a nagyapádban.

Teát rendeltem, eredeti grúz teát és ott gőzölgött előttünk az asztalon

-          Mikor láthatom a fiunkat?

-          Jelenleg Egyiptomban van a szüleimmel. De ha majd elintéződik a házad sorsa, addigra biztosan megérkeznek, és veée is aludhatsz.

-          Az jó lesz, de nem inkább veled?

-          Az csak természetes, te ábrándozó nagyfiú