HEGYVIDÉKI BALLADA 5

                              Átgondolva az esetet, fárasztó és sok utánajárást igényelt volna az ügy intézése, de Isten segedelmével ajándék. Szívet melengető volt az is, ha otthon minden akadálymentesen sikerül, papi áldással veheti feleségül Margitot.

                             Újra Stuttgard!  Az apát szerint megindult a lavina, csak sikerülne Péternek kialkudni a házat. Mindig is eladó volt, már rég az ideje, s ha most kiderül, hogy euróban fizetik, biztos Onódiék is bele esnek gondolkodás nélkül, mint légy a tejbe! Ismét értesített mindenkit mindenről,de választ nem várt annyira hullámzó volt idegállapota. .Belevetette magát a fárasztó, izzasztó táncgyakorlatokba. Az idő közben telt, hol szárnyalva, hol csigalassúsággal, lustán hullott akár a homokszemek az órán, de bárhogyan is a végcél felé közeledett.

                             Egyedül üldögélt szobájában és gondolkozott a napi elfoglaltságon, amikor egyszeri kopogás után nyílt az ajtó és belépett Jocó, a klubigazgató egy üveg vörös rajnai borral.

-          Barátom, nem kérdeztem, hogy szereted-e, de ennek a bornak senki nem tud ellentmondani.

-          Én mindenivó vagyok, ami folyékony a patkánymérgen kívül.

-          Akkor jól számítottam, de szedheted elő a poharakat.

-          Tudod Jocó, a mi vidékünkön a pálinka a gondűző és azt fütyülőből isszuk. Ahhoz nem kell pohár, ezért szokatlan nekem, de várj, már hozom is! – Jocó töltött, az első poharat fenékig ürítették, Ádám pedig csettintett a nyelvével, jelezve, hogy milyen finom.

-          Azért jöttem, hogy egy tervemet beszéljem meg veled. Foglalkoztat a gondolat, hogy te jó ismerője vagy a román nyelvnek, el kellene menni Csöbörcsökre, és a helyszínem, eredeti forrásból megtanulni néhány jellegzetes csángó táncot. Erre téged látlak a legalkalmasabbnak Jól gondoltam?

-          Mint gondolat jó, és a vásár is állna, csak…! Mikor Münchenbe mentem, említettem, hogy visszatértemkor megmondom mi cél vezetett.

És alaposan részletezte a helyzetet, az indíttatást, az izgalmas reménységet, és végül a valóságos rábólintást. Legnagyobb öröme és terve kezd valóra válni Aztán bizalmasan, bevezette titkaiba. A csángó sokáig tartózkodó, de megérzi kihez, fordulhat bizalommal, de ha csalódik az már a síríg megbocsáthatatlan. Elmondta, hogy otthon hagyta terhes barátnőjét, meg kell várja a szülést, a válást és magával szeretné hozni a szabad világba. Ha mindez valóra válik, feloldódik a „de” és minden halad a maga útján. Az igazgatónak tetszett a legény és többször felsóhajtott, hogy bár lenne még néhány a csapatban, mert megbízható, életre született teremtés.

                             És eljött a nagy nap, a várva várt! Tornyosultak az események. Münchenbe hívta a Nyugdíjasok Otthona Alapítvány, hogy átvegye az audit és a felhatalmazást a ház megvásárlására. Dr. Hans Span apát sürgött- forgott , intézkedett, majd a búcsúzáskor keblére ölelte Ádámot és homlokcsókkal engedte útjára. Útban Stuttgárd felé, gondolkozott, hogy megálljon-e, de nem, töretlen lelkesedéssel száguldott haza, Keletre, és megremegett gondolatában az Ady strófa: „Gyűlölöm dancs keleti fajtám

                                                                       Mely, mint kifáradt, engemet adott

                                                                        Ki sápadtan fut Nyugatra

                                                                        Hogy imádja Urát, a Napot.”

Benne nincs gyűlölet, csak szeretet és vágy az övéi iránt, hogy hallhassa kis templomuk harangjának szívhez szóló hangját,a reggeli kakaskukorékolást a mező bódító illatát és végül a halak tátogását a sebes patakban. Hosszú az út hazáig, de taposta a kilométereket

                          Hazaérkezve sokan megfordultak a faluban és nézték a szokatlan jelenetet, ki jöhet ilyenkor, és ilyen luxuskocsival a faluba. A hír hallatára Péter rögtön ott termett, majd egymásra találva összeölelkeztek és méregették az esetleges változásokat.

-          Komám, te igazi városi srác lettél, máshol rád sem ismertem volna. De milyen jól áll neked a vékony bajusz és a körszakáll!

-          Ne törődj, - veregette a Péter hátát. –Neked is feljön a csillagod, csak várd ki az idejét.

Bementek az Ádám házába. Péter elővette a fütyülőt tele pityókapálinkával és nyújtotta a barátjának.. Ádám egy húzásra kiitta felét.

-          Jaj, komám, az Isten áldjon meg, ilyen jól már rég nem esett semmi..

Úgy tűnt, rövid lesz az éjszaka a sok locsogásra, minden élményt kiteregetni. Ádámból folyt a szöveg és Péter tágranyílt szemekkel hallgatta, itta magába a barátja történeteit, kalandjait. Csupán az intim kalandjairól nem tett említést, pedig az is akadt jó néhány! Azt is elmondta, hogy román nyelvismerete következtében kilátásban van egy út Moldáviába, valahol Transznisztria közelében.

-          Barátom, most rajtad a sor, én már kipakoltam mindent, még a hatalmas templomok harangzúgását is.

-          Az én hétköznapjaimról nincs esemény, ami föltétlenül megemlítésre méltó. Csupán annyi, hogy egyszer benn voltam Szeredában és véletlenül (?) vagy részéről szándékosan találkoztam Margittal. Behívott az Intim bárba, tudod, a Petőfi utcában és nem csak érdeklődött, hanem megkért, hogy mondjak el mindent aprólékosan veled kapcsolatban. Nem tudtam mi az, ami fontosabban érdekli, és honnan kezdjem, aztán elmondtam tervünket, hisz közös, és láttam arcán a fokozódó reményt kiülni. Ragyogott a szeme az örömtől, de bánat is homályosodott, mert tudta, várta, hogy közeledik a szülés, és akkor erősnek kell lennie, hogy ki tudjon állni érted, értetek, közös ügyetekért. Már a kórházban van, a tegnap fektették be.

-          S te csak most mondod!? Jössz-te komám, száguldjunk be Csíkszeredába?

-          Hülye vagy? Ilyenkor be sem engednek! Várj türelmesen holnapig!

-          Oké komám, de akkor irány haza és töltsd újra a fütyülőt, mert itt reggelig alvás nem lesz, és vidd magaddal a felhatalmazást is a ház vásárlására. Alkudozz, de ne fájjon az ára, mert nem apádtól maradt. Van miből fizetni! Csak formaság az egész.

Másnap reggel amint megérkeztek Csíkszeredába, már messziről látszott a megyei kórház, a köznéven ismert Nagy Laji dombján. Belépve a jellegzetes formalin és gyógyszerek átható szaga vágta mellbe az érkezőt. A recepciónál érdeklődtek. Az álmos szolgálatos ásítás közben kikereste Onódi kismama szobaszámát.

-          Lényegében maguk kik? Fordult Ádámhoz.- Ilyen korán nem illik és nem is szabad látogatóként belépni a kórházba.

-          Elnézést hölgyem, de a bátyja vagyok, most érkeztem Németországból és rohanok is tovább Bukarestbe. Gondolom, megérti?

-          Valamilyen finom német káyé van-e a tarsólyában? Kérdezte a nővér szemtelen mosollyal.

-          Lehet szó róla!

-          Első emelet ötvenötös szalon. De várjon a takarítónő felvezeti, és megkérem hamar végezzenek, amíg a személyzet nem kezd begyűlni, mert az végzetes lenne számomra.

-          Köszönöm, hölgyem. Forró kézcsókom és a kávé is meglesz!

Egy fiatal kislány zöld kórházi öltözetben, talán ez a takarító személyzet megkülönböztető színű viselete, vezette fel az emeletre és mutatta meg az ajtót  A kórterem a folyosó kanyarulatában volt. Mikor benyitottak Margitot egyedül találták egyágyas szalonban és épp ébredezett, mert közeledett a reggeli szoptatás ideje. Nagyon meglepődött, amikor a két haver belépett a szalonba. Péter köszönt, megpuszilta Margitot és gratulált, utána kilépett a folyosóra, hogy zavartalanul tudjanak beszélgetni.

                              Az „üldözött” szerelmesek hosszan csak nézték egymást. Az asszony szeme ragyogott, de megeredtek a könnyei. Ádám is elkomorodott a látszatra. Először cikázott agyában, hogy ha legényként gondolkodna, rögtön mellé bújna kanos férfiúi szándékkal, de mint apa tudja, hogy nem szabad és elhessegette a kísértést. Leült az ágy szélére és mellére vonta Margit fejét, letörölte a könnyeit és csókolta forrón, szenvedélyesen, mint aki meg nem elégül, nem ismeri hol a határ.

-          Annyira örülök, hogy látlak, és a kisfiúnknak is!- suttogta.

-          Én is, de azért erőt kell merítenem, remegek a következményektől. El kell mondanom Lehelnek a valóságot és az nagy kő a lelkemen. Csak már túl lennék rajta!

-          Akarod, hogy maradjak?

-          Nem, Ádám, ez valójában a kettőnk dolga.

-          Ne félj! Babba Mária téged is megsegít! – Aztán néhány mondatban felvázolta eredményes útját, azt, hogy a müncheni apát várja és minden jól fog alakulni. És miután kiengedik, nem időznek, viszi Stuttgardba.

Igyekezett idejében távozni, amint megígérte a nyilvántartóban is. Elbúcsúztak, indult ki és az ajtóban szembe találkozott Lehellel. Széles mosollyal nyitott ajtót, de amint meglátta Ádámot lehervadt a mosoly az arcáról. Odament az ágyhoz, megcsókolta feleségét, hosszan nézte és simogatta a kezét.

-          Amilyen gyorsan csak lehetett, igyekeztem. De ez a fazon, Ádám, mit keresett itt ilyen korán?

Margit felült, a hátához tette a párnát, hogy kényelmesen támaszkodhasson. Sokáig hallgatott, majd nem nézve Lehelre, könnyek között belekezdett.

-          Lehel, egy dolgot feltétlenül tisztáznunk kell. Meg kell értened, be kell látnod, ha utólag is, hogy mi mindhárman áldozatok vagyunk. Az egészben te vagy a legártatlanabb és tisztább. Sajnálom nagyon,de azt is meg kell értened,hogy én kényszer alatt voltam és nem állhattam ellen., ez az eset nem kellett volna veled megtörténjen. Ez az alak, ahogy kifejezted magad, gyermekkori barátom, szerelmem, életemben ő volt az első, aki bevezetett az élvezetek örömébe. De mi ennél is fontosabb, nevezhetsz ringyónak, megátalkodottnak, bárminek, csak kurvának nem, mert én hű voltam a barátomhoz és a gyermek nem a tied, hanem tőle van!  Józan belátásodra bízom, elszenvedek minden szidást, akár fizikai bántalmazást, ha az megnyugtat, de én a gyermekem apjával szeretnék élni és együtt szülői szeretetben nevelni fel szerelmünk gyümölcsét.

Lehelre jeges zuhanyként hatott a hallottak, rángatózott arcizma, kezét ökölbe szorította és nem nézett Margitra. Sűrűn mozgott az ádámcsutkája. Mintha befelé csorduló forró könnyeket nyelne. De igyekezett férfiasan higgadt lenni. Fájt a csalódás, a valóság, de felnőtt emberként gondolkozott, mi értelme lenne bántani egy védtelen, szülésben legyengült asszonyt? Pláné, hogy szerette is!? Ezt a traumát még fel kell dolgoznia. Felállt és köszönés nélkül elhagyta a kórtermet. Gyalogosan sétált ki a város széli Katalin-fürdőre, hogy egyedül legyen, csendbe3n, magányosan tudjon ítélkezni sorsa felett. Mert aztán biztos benne, hogy következik az átkozódás a szülők részéről. Oh, de keservesen bonyodalmas, hány szív fog megtörni, hány kéz fog ökölbe szorulni a hír hallatára. Ő még vár, és indul azonnal vissza Bukarestbe.

                                 Margit kérette a főnővért, aki sietett, veszélyt, rosszullétet sejtve. Nézte a mély gondokba merült kismamát, leült az ágya szélére, nézte a pulzusát és vérnyomást akart mérni.

-          Nem kedvesem, semmi komolyabb gond, csak egy kérésem van – és egy bankjegyet csúsztatott a zsebébe. – Megkérem, találjon ki bármit, ami akadály, de hozzám senki látogatót ne engedjenek a „bátyám” kivételével Se a szüleimet, sem anyósomékat nem szeretném látni, amíg itt vagyok.! – A főnővér örvendezve a baksisnak, megnyugtatta, hogy minden úgy lesz, ahogy kéri!

Ádaám hazaérkezve nem tudta miként kell viselkedni az ifjú apa szerepében. Ragyogott a boldogságtól és már előre látta a hosszú utat, amit családjával tesz meg Nyugat felé.

                               - Komám-szólt Péternek - most erőltesd meg az agyad, ami nincs, és jól átgondolva csomagoljunk össze mindent, ami jellegzetes erdélyi, székelyföldi! Mindenekelőtt füstölt kolbászt, réteges füstölt szalonnát, és gömböcöt, mert azt csak itt készítik már, a Székelyföldön. Túró, sajt vaj, és udvarhelyi hagyma. Ezeket visszük, hogy lássák a németek, nem vagyunk mi semmi nép. Aztán főzünk nekik túrós pityókalevest, biztos azt nem ettek soha!

Mikor Margitot kiadták ketten mentek érte. Az audíban kényelmesen elfértek, az anyósülésen Péter és hátul Margit és a kisfiú. Este végeztek a vacsorával. Péter volt a soros és kitett magáért a Margit tiszteletére. Csodálatosan ragyogott a hold, tiszta csillagfényes volt az este. Ádám kezébe vette a gyermeket, s mint áldáskérésre kivitte az udvarra, magasra emelte, ekként mutatta be Babba Máriának, aki a holdból mosolygott rájuk.

-          Az események kavalkádjában s az öröm mámorában meg sem kérdeztem, hogy hívják a fiúnkat?

-          Lehel. Úgy éreztem, tartozom neki ennyivel, amiért részese volt egy aljas áldozati átverésnek. Ő nem tehetett semmiről. Szüleivel együtt megértők voltak és várták a gyermeket. Most már a válóperre sem jelenek meg, senkivel sem akarok szembenézni,mert mindenki engem vádol majd. Bízom benne, hogy külföldi tartózkodásom révén hivatalból elválasztanak.

-          Okos teremtés vagy Margit! Mondtam még neked? Azért is szeretlek, mert minden helyzetben megtalálod a megfelelő kiutat. Én eleget töprengtem, már-már erőfitogtatástól is tartottam, de te frappánsan elintézted. Nem is lehetett volna találóbb nevet kigondolni. Olyan finom bársonyos, mint a lehelet, de eszedbe juttatja a mondai Lehel kürtjét is.

Csomagoltak, mielőtt meglepné valaki, hiszen szökésben voltak mindenki elől. Igazi csángó kalamajka, mert ősi szokás, hogy a menyasszonyt, még ha hosszúra sikerült is a guzsalyos, de szöktetni kellett. És elindult az audi. Ádám magabiztosan vezette. Péter nagyon várta a virradatot, hogy gyönyörködhessen a tájban, de lesz idejük bőven, amíg megérkeznek Magyarországon és Ausztrián át Németországba. Száguldott a kocsi és mindenki a saját gondolataiba merült, aztán Péter továbbra is rendületlenül nézett ki az ablakon, mert neki a látvány új volt és szokatlan, Margit viszont annyira hozzászokott a babázáshoz, hogy elaludt. Egy idő után zakatolt Ádám fülében az Ige „ Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta…” Felnyúlt és leakasztotta a szélvédőről a rózsafűzért. Ő is feltette, mert másoknál is látta lógni a szélvédőn a sofőr előtt. A kormányra szorította és ujját rányomta az első gyöngyre, majd gondolatban lelke mélyéből ismételte „ Üdvöz légy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között…” Szorongásaiban, nagy megpróbáltatások idején, hányszor súgta ugyanazt, és várta Isten segítségét.. Hát bégre itt van! Reményteljes vágyai küszöbén, kis családjával száguld a boldogság felé. Mik várnak még rá? Milyen kihívások töltik ki napjait? De már van kivel megossza terveit, örömét bánatát. És minden kihívás simán megvalósul, mert családja szeretete veszi körül. Még nem tudta beleélni magát új helyzetébe, de bízik benne, hogy minden megoldódik.

                                 Münchenben a már ismert Novotel hotelben bérelt egy apartmant, hogy mindannyian együtt lehessenek. Az út fáradalma mindannyiukat kikészítette. Margit a gyerekkel rögtön lefeküdt, mert álmosítóan hatott a légnyomás különbség is Ádám Péterrel a másik szobában helyezkedtek el kényelmesen. Átölelte barátját és testvéri hangulatban mondta,

-          Barátom, most lehetőséged lesz megismerni a híres bajor sört. Azonnal rendelek a vendéglőből, és nyugodtan megbeszéljük a teendőket. Most, hogy meg lesz a ház, mert amíg nem fizetik ki, nem mondhatjuk magunkénak. Hozzálátunk és minden jellegzetes régi szerszámot, edényeket, különösen a székely háztartásban használt faedényekre gondolok, összegyűjtsük, átvesszük az ajándékozott páter ereklyéket, és ízlésesen berendezzük. Amíg itt vagy bemutatlak a folklór együttesnek, s ha megtetszik, itt maradhatsz te is..

Másnap elmentek Péterrel a Miasszonyunk templomba, hogy találkozzanak az apáttal. Kedélyesen fogadta a pap, nyugodtan megtárgyaltak mindent. Péter beszámolt, hogy a ház vételre az alku meg volt és átadta az Onódiék címét ahová a pénzt küldeni, kell. Sorra megbeszélték a szobák hivatását, milyen bútorokra gondoltak, és adta az alapítvány címét és a bankszámla számot, ahol intézhetik dolgaikat. Megegyeztek, hogy kora őszre mindennel készen lesznek. Még egy kényes kérdés volt, amit félénken említett Ádám, az esküvőjük kivitelezését. Megkérte at apátot, ha lehetséges a szállodai szobában megejteni, hogy ne kelljen a csöppséget a templomba húrbólni. A papnak nem volt éppen tetszetős az ajánlat, mert más lelki hatással van egy ilyen fontos aktus a templom néma szentségében, de hajlott a kérésre.

                                  Nem húzták az időt, a pap vette az ágendáját és a stólát, s máris indultak a Novotelbe..  Megérkezve az asztalon elhelyezte a keresztet, felöltötte a reverendájára a karinget és a stólát. Felolvasta a Mózes könyvéből az Igét:” Nem jó az embernek egyedül” Következtek az egyházi szertartás szerint a kérdések: „megfontoltad-e Isten előtt szándékodat és szabad akaratodból jöttél ide, hogy házasságot köss? Ígéred-e, hogy leendő társadat tiszteled és szereted, míg a halál el nem választ? Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?” És végül a hangzatos fogadalom:  „Isten színe előtt feleségül veszlek, illetve, feleségül megyek hozzád. Isten engem úgy segéljen!

                                Megáldotta a házastársakat és áttért a keresztelésre.. „Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” Rövid beszédez tartott a keresztség fontosságáról, feltette a kérdéseket és végül a kehellyel öntötte a vizet a gyermek fejére.” Lehel. Én keresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében!” Ez is megtörtént, Isten színe előtt megáldott lett a család. Péternek jutott a legterhesebb feladat, mert a házasságkötéskor tanú kellett legyen, a kereszteléskor keresztszülő.

                                  De ezzel lezárult egy izgalmas határkő az életükben!

                                                  .