A SZIVÁRVÁNY SZÍNEI       (prologus)

Ha jól emlékszem azt mondtad, a szivárványnak hét színe van, a vöröstől az ibolyáig. Sosem tudtam megjegyezni, mert amire hivatkoztál, azt sem tudtam társítani. Van úgy!  De nem ez volt az első. Először a csillagot említetted és jóízűen mulattál rajta.. Történetesen egy zsidó áll az úton a forgalomban, s a rendőr felszólítja, hogy távozzon, mire ő azt mondta, csak akkor mehet, ha meglátja az első csillagot.

MENEKÜLÉS A VIHAR ELŐL   3

        Fárasztó volt és fájdalmas a kórházi élet. Amint az orvos utólag elmondta, nagyon nagy ütés ért, mert koponyatörésem volt, agyrázkódás és le kellett csapolják az alvadt vért, nehogy lerakodjon az agyamra. Komában voltam sokáig és állandó szédülés, fejfájás és hányinger gyötört. Fokozatosan kezdtem felépülni és gondolom ez többnyire Cristian doktor aggodalmas önzetlen és mindent elkövető tevékenységét igazolta.

FELTÁMADUNK!

      Az újonnan szabadalmazott vallásszabadság következtében és igyekszik teret hódítani a valamikori tiltott szekták újjáéledése. Sokan vannak, akik a történelmi egyházaktól eltérően, igyekeznek Isten palástja alá nyomulni. Minden formájuknak egyetlen vezérfonala a félremagyarázás .A katolikus egyház régente részben okosan tette, hogy a közembert eltiltotta    a Bibliaolvasástól, azt csak papok és arra hívatottak tehették, mert a Szentírás annyira mély és nehéz filozófia, hogy aki nem ismeri a vezérfonalat, akarva-akaratlan félremagyarázza.

TÁNCOS VIRRASZTÓ

     Tankó Jóváki már gyermekkorában arról álmodozott, hogy híres szűcs lesz, és amint legeltette a juhokat, marhákat,elnézegette és látta lelki szemei előtt milyen bekecs lenne mindeniknek a bőréből. Sőt még a finom borjúbőrt is elképzelte horzsolt irhának. Igaz a borjú irhát nehezebb viselni, mert súlyosabb, mint a könnyű báránybőr, de aki tetszeni akar, csak rajta! Jóvákiék a Gyímes-völgyén laktak. Becsületes, tisztességes csángó család őseikre visszamenőleg.

MENEKÜLÉS A VIHAR ELŐL / 2

         Éva már rég elszaladt, mikor engem is menekülésre sarkallt a mindegyre sűrűsödő eső, a hatalmas fekete felhő, mely beborította az eget. Nyárutói nagy vihar szakadt a tájra. A telepen még a kutyákat is bevonszolták a putrikba. Berohantam a viskómba és összezsugorodva kerestem helyet a vackomban. Mert minek lehet nevezni egy lécekből összetákolt priccset, rajta egy szalmazsák, tele szalmatörmelékkel és leterítve egy durva pokróccal..

Menekülés a vihar elől

 Nagyon szeretem az őszi nosztalgiát. Amikor még zöld a réten a sarjú, de már fakulni kezd a határ, minden megtelik az érett gyümölcs illatával. A fák levelei sárgulnak és az enyhe szellő, már letépi az ágakról és sodorja maga előtt. A Maros is mintha fájdalmasabban csobogna. Mint a nyárutó szülöttje szeretek ebben a harmonikus elmúlásban, távol a cigányteleptől, a cigányrét selymes sarjújában hanyattfeküdve elnyúlni és csodálni a bágyadt kék eget, követni a bárányfelhők mozgását és az útra kelő vándormadarak csivitelő húzását a légben.. Kimondhatatlanul nyomasztó érzések kergetőznek lelkemben.

DÉLI VIRRASZTÓ

        Már jól benne voltunk az őszben. Rég befejeződött a betakarítás, a mezőn már csak traktorokat és lófogatos szántó-vetőket lehetett látni. Néha végigszáguldott egy vékony szél a határon, ahogy az öregek és a cigányok nevezték a túl hideg, csípős légáramlatot. Ilyenkor már állig gombolkozva, behúzott nyakkal igyekeztek a munkák befejezésével. Mert másképpen hat az idő múlása a szobában,a vígan pattogó tűz mellett,

        Az iskolában is már szinte feledésbe merült a tanévnyitó becsengetés.

TENGERPARTI EMLÉKEZÉS

Közeledünk Mangáliához

Zúg a tenger, hánykódnak a habok.

A végtelenbe, hová lát az ember

Csak a víz és a kék horizontok.

Akkor is így volt és mindig így

Fújt a szél, zúgott a tengerár.

Felettünk kék volt a magas ég

És röpködött csapatban a sirály.

Emlékszel? Hogy is emlékeznél,

Oly kicsiny voltál, három esztendős.

Neked akkor élmény volt csupán

A homok, a medúza és a teknőc.

Pucéran pancsoltál a szélen

Nyaldosták lábad a szelíd habok  

S én boldogan, büszkén néztelek,

Hogy hozzám tartózol, az apád vagyok!

UTOLSÓ VERSEK 2012-BEN RÁCKEVÉN

Gondolatok apám hűségéről

Sűrűsödik az est, röpülnek a percek,

Lüktetve száll a gondolat,

Lassan- lassan megáll az idő,

S az emlékezés magával ragad.

Sercen a kapa, dől a gaz

Tisztul a kukorica.

A mezőn ketten dolgoznak,

Szüleim, apa és anya.

Felocsúdva lengeti levelét,

A megszabadult növény,

Már csak napfény kell és eső,

Hogy biztos legyen a termény.

Csendben kapálnak szótlanul,

Anya elől halad.

Történet egy nyúlról  (mese mindenkinek)

TÖRTÉNRT EGY NYÚLRÓL ( mese mindenkinek)

Ült a nyuszi az erdő szélén egy hatalmas fa árnyékában. Annyira teletömte magát, hogy már a körülötte lévő kövér fű sem kecsegtette, sőt undor keltő volt. Ellustult és nem tudta mivel verje el a nap hátralevő részét. Még az sem vidította fel, ha arra tévedne egy nyuszi társ és elhancúroznának a hűs árnyékban. Amint ül elernyedten, arra lesz figyelmes, hogy egy öszvér legel a közelében.