Menekülés a vihar elől

 Nagyon szeretem az őszi nosztalgiát. Amikor még zöld a réten a sarjú, de már fakulni kezd a határ, minden megtelik az érett gyümölcs illatával. A fák levelei sárgulnak és az enyhe szellő, már letépi az ágakról és sodorja maga előtt. A Maros is mintha fájdalmasabban csobogna. Mint a nyárutó szülöttje szeretek ebben a harmonikus elmúlásban, távol a cigányteleptől, a cigányrét selymes sarjújában hanyattfeküdve elnyúlni és csodálni a bágyadt kék eget, követni a bárányfelhők mozgását és az útra kelő vándormadarak csivitelő húzását a légben.. Kimondhatatlanul nyomasztó érzések kergetőznek lelkemben. Figyelem a nyár elmaradt viharának közeledtét a távolból. Nyugaton már tornyosulnak a sötét felhők, ritkán villám is cikázik, de a nap még szakadatlanul ontja melegét. Vihar van készülőben.

           Nem tudom magamnak, sem megmagyarázni miért szeretem ezt a telepet. Olyan, mint egy miniatűr falu. Mindössze két kis sikátorszerű utcácskája van, apró kis cigány vityillokkal és bal oldalán a lassan folydogáló Maros. Mindig tele van lubickoló purdékkal, mosó- szapuló cigányasszonyokkal,de furcsamód minden tisztálkodás ellenére a jellegzetes cigányszagot még a Maros vize sem tudja eltávolítani. Gyakran elgondolkoztam azon, hogyan létesült ez a település, mert nagy múltja nincs és többnyire házi cigányokból áll. Azt is illik megmagyaráznom, hogy mit jelent házi cigánynak lenni.,mert a cigány társadalom is tagolódik. A legnevesebb rétege a gáborok. Ez nem név, hanem csoportosulás, közösség. Ide tartóznak a született bádogos cigányok, akik híresek a cinezésben, edények forrasztásában de különösként a csatornák és üstök készítésében. Ők a leggazdagabbak, a vajdájuk palotában él és perzsaszőnyegek díszítik házát. És büszkélkednek történelmi ősükkel az ágyúöntő Gábor Áronnal. Vannak a zenész cigányok. Ez is született adottság, a vérükben van a zene, és olyan világnagyságokra lehetnek büszkék, mint George Enescu, Ruha István, Ion Voicu és ki tudná még felsorolni. Léteznek sátoros cigányok, ők echós szekerekkel vándorolnak, gyűjtenek mindenféle rongy és bőr hulladékot, amiket a begyűjtőknél értékesítenek, aztán cserébe a gyárakból kiselejtezett edényeket kapják, amivel üzérkednek. Cserébe adják használt ruháért, vagy élelemért. És vannak a házi cigányok.         Ez a réteg települések szélein üt tanyát, dolgozni nem szeretnek, de közöttük is vannak kivételek. Általában könnyen elvégezhető munkából, koldulásból, kéregetésből tartják fenn magukat, szükség esetén vagy alkalomadtán lopnak is, mert alkalom szüli a tolvajt, mindent, ami elérhető..

             Ennek a telepnek az alapítója Király volt, egy Arad környéki muzsikus. Zenekara volt és többnyire lakodalmakon, úri tivornyákon húzták a talp alá valót. Olyan átéléssel muzsikálta „Káka tövén költ a ruca”, hogy szinte hallottad, ahogy pattan a tojás és bújnak elő a kis récék. Teljes múltját homály fedi és nem is fitogtatja. Csupán annyit lehet tudni, hogy egy gazdag család kitartottja volt. Amikor nála is beütött a krach útnak eredt és megkereste a család egyetlen lányát, aki a felső- maros-mentére jött férjhez, egy nagygazda szászhoz,akit Grüffner  Mihálynak hívtak. Klárika befogadta a családot és a Maros melletti elvadult sivár kaszálóra, engedélyezte, hogy építkezzenek és dolgozzanak a gazdaságban. A zenélés után kissé megerőltető volt a mezei napszámos munka,de Királyban nagy volt a helytállás .A felesége, Magdi, a házkörüli munkákban segédkezett Klára asszonynak, volt mit, mert a nagygazdaságban sok napszámos dolgozott, ételt kellett főzni és kiszállítani a mezőre. A két pujának is akadt munka, takarítani az istállóban és rendezni a sertéseket. Az ikergyermekek

 Denkó és Dezső olyan egyformák voltak, hogy idegen nem is tudta megkülönböztetni.

              Bennük nem csalatkoztak, de a későbbiekben munkára csalogatott cigányok odatelepedtek, felépítették a putrit, mert építménynek csak a Királyét lehetett számítani, de aztán a könnyebb megélhetést keresték, mint egész nap a mezőn kapálni. Idővel még egy muzsikus került a telepre, Biga. Ő nagybőgőn játszott,és annyira beleélte magát,úgy hajlongott, hogy szinte belebújt a bőgőbe. Őt gyakran hívták zenekarok szükség esetén. Olyan kor a felesége fehér Anna tisztára mosta a gyolcs ingét, hogy virítson a bandában. Fehér Anna félszőke, kék szemű, cingár asszony volt. Jó termékeny felesége urának, mint bizonyítja a tizennyolc purdé amit a világra hozott. Nála termékenyebb a Füztelepen élő Kuki házaspár volt, nekik húsz közös gyermekük volt és mind egy barakkszerű putriban éltek .A vén Piránda mosó fazékben kellett főzze a puliszkát akkora családnak és egy véka kukoricalisztet használt .el.

       Akkor könnyebbült a cigányok sorsa, amikor a városi tanács megnyitotta a szegények konyháját, ahol kis jövedelmű rászorultak ingyenes ellátásban részesültek. Ide minden iskolaköteles cigánygyermeket is besoroltak és napjában ingyenes ebédet kaptak. Persze ez a nagycsaládoknak krőzusi jövedelem volt, nagy fazekakkal sorakoztak fel és a felszolgálók, sem tartották be a szigorú fejadagot. Hadd egyen a cigány, ha már éhes! Megtörtént, hogy a purdé már tizenhat éves volt, de még mindig az első osztályba járt, hogy tovább tartson az ingyen koszt, pedig már termékenyítette a süldő cigánylányokat.

           Megjegyzésre érdemes család még a Jánosé volt. Ő valahonnan román vidékről csámbolygott ide, nem is tudott másként csak cigányul és románul,de hamar elsajátította a magyar beszédet,mert itt másként nem tudott volna érvényesülni. Senkit nem érdekelt a múltja, mint általában a cigány diszkréció előírja,csak az volt a menő, hogy szép fess legény. Mitől volt annyira kisportolt termete nehezen azonosítható, de szemet gyönyörködtető volt. Igazi kreol bőr, mintha állandóan a tengeren barnult volna le és az itteniektől eltérően eléggé választékosan öltözködött. A nadrágszíjat mindig a hasa alatt hordta, hogy emelje tekintélyét. Ő a többiektől eltérően nem a Grüffner birtokon kujtorgott, hanem elszegődött a Kocsis féle kocsmában mindenes kulizónak. A kocsma által működtetett kuglipályát is rendben tartotta, ahol szombat esténként és vasárnap veteránkuglizók gyűltek össze. Nagy tétekben fogadtak és a nyertesnek illett pénzt adni Jánosnak a bábok állításáért.. János nagyon bevágódott és szinte nélkülözhetetlen lett. Feri a tulajdonos, mindent élettársára, Bözsire bízott és ő napok hosszát elpoharazgatott Grüffner barátjával, keservesen emlékezve volt feleségére, aki Auschwitzből nem tért haza. Esténként annyira, taccsra ment, hogy botladozott hazáig. Olyankor a részegember felajzottságával igyekezett szeretkezni Bözsivel. Ha az asszony ellenkezett elpáholta és fenyegette, hogy szélnek ereszti, mert nem pótolja az ő drága Miriámját, akit nem tudott megvédeni az elhurcolás elől. Ilyenkor Bözsit elverte, majd zokogásba tört ki részeges csuklásokkal, mígnem belealudt.

         Bözsi gyakran elgondolkozott azon, hogy itt hagy mindent és tovább áll, de aztán csak győzött a józanész. Hova menjen, és mihez kezdjen? Neki a kocsma megfelel, szereti a csaplárosságot, meg aztán rengeteg férfi megfordul itt, jól fizetnek, néha még a tomporába is belecsipkednek, s végül is ha már hiányolná a Feri férfias vonzódását, széles a paletta,kap ő magának kielégítő pótlékot. Itt jött be a képbe János, a szerényen viselkedő, előzékeny férfi, akiről sejteni lehet minden téren, megállná a helyét. És bizonyára diszkréció is van benne. Csak egy, ami valamennyire visszatartotta Bözsi fantáziáját, a János nagy családja, mert fiatal kora ellenére  Cicuval már nyolc purdéval növelték a társadalmat. Még sem lenne ildomos, sem a falu, sem a telep beszédtémája lenni.

           A János felesége, Cicu, Királyné házasságon kívüli lánya volt. Szeretett tudálékos lenni.  Még Aradon meg tanult kártyát vetni és tenyérből jósolni és ezt hozta magával,de egyedül volt vallásos a telepen. Gyakorta eljárt a református templomba  és a korosztályával együtt konfirmált. Az külön szám volt. Királyné Klárika asszony segítségével szép fehér gyolcsruhát csinált Cicunak, kapott egy pár fehér használt cipőt a nagyságos asszonytól. A konfirmálásra kivonult az egész telep, hogy láthassák Cicut a többi magyar lány között, akik selyem és batiszt,,azsúrozott vagy csipkegallérral parádéztak  .Cicut utolsónak állította a pap a lányok sorában,hogy a bor vételnél ne kelljen utána magyar lány igyon. A cigány sereg szorongva állta el a bejárati ajtót. A padokba nem fértek volna olyan sokan voltak, de úgy is   megtelt az istenháza cigányszaggal. Csak azért nem tessékeltek ki, mert Isten előtt egyformák vagyunk.. Bizonyára utána egész héten szellőztették a templomot.

           Cicu az anyja mellett segédkezett Grüffneréknél, mert a sok pujának kellett a mindennapi betevő falat. A nyolc között volt egy iker pár is. A rossz nyelvek azt beszélték, hogy azok Királytól vannak, mert János nem képes ikret csinálni.

            Bözsi agyában gyűlt a gondolat és a terv, hogyan tudná Jánost behálózni állandó szerelmi légyottra, és az titokban is maradjon. Kezdett lezserebbül viselkedni, kihívóan riszálta magát a férfi jelenlétében. Ha üres volt a kocsma, akár pillanatokig is, kérte, hogy vakarja meg a háta közepét, mert nagyon viszket. Más alkalommal a szoknyáját emelte fel, mert biztosan bolha mászik a combján. János mindezeket eleinte szégyenkezve nézte, mert nem volt szokva fehér asszonyokkal, de amikor látta mire megy a játék merevedett farokkal hozzádörgölőzött Bözsihez. Az asszony állta, sőt odanyúlt és megsimogatta a helytelenkedő testrészt. Délben biztos volt benne, hogy Feri nem jön haza, kiírta az ajtóra „áruátvétel” és bezárt. És ott a kocsmában, két asztalt összehúzva megejtette Jánossal az első örömórát. Úgy néz ki a cigány remekelt, mert Bözsi elégedetten szorította magához, csókolgatta, és mindegyre hangoztatta, hogy csak az övé szeretne lenni állandóan.

            Ferinek a féktelen ivás kezdte kikészíteni a máját és kórházba került. Az asszony drukkolt örömében, hogy most jön fel igazán a csillaga. Magához csalja Jánost és hancúroznak reggelig a belevaló szép szál cigánnyal. De megoldást kell keresni, hogy az sikerüljön is. János igyekezett tárgyilagosan megértetni Cicuval, hogy  Ferenc úr kórházba került és ott kell éjszakázzon, hogy nehogy betörjenek, na meg Bözsi nagysád is fél egyedül. Biztos lehet,hogy a nagysága nem marad háládatlan. Bizonyság jeléül az ikreket magával vitte és Bözsi egy teljes rúd szalámit,nagydarab szalonnát és egy egész házi kenyeret küldött a családnak. Másnap Cicu nem győzött eleget hálálkodni a fehérasszony jóságáért.

-          Hogy az Isten adjon neki szerencsét, te János, amiért ilyen jó szíve van. Csak azért,hogy vigyáztál a kocsmára annyi mindent küldött,hogy a drága pujáimnak három napig is elég a sok finomság.

-          Na látod! S ezt mindig megteszi, amíg az úr a korházban van. S vigyázok rá.

-          Te Jánoskám, rontsa ki a nyavalya a májamat, ha te féltékenységet látsz bennem. Ha ilyen jó asszony én azt se bánom, ha időnként megborítod, mert igazán megérdemli.

János csak pisolygott magában asszonya felindulását hallva, de ha tudta volna, mire megy a játék, nem bíztatta volna ennyire.

-          Ne hülyéskedj te, azt hiszed nekem kellene más kívüled? Hol kapsz még olyat, mint te, hogy kefélés közben is fingsz?- mondta röhögve, hogy növelje a Cicu bizalmát.

A kimaradás rendszereződött és a Bözsi hálálkodása is mindennapossá vált. Időnként limonádét is küldött a gyermekeknek és Cicunak egy üveg sört.

   Egyetlen gond adódott. A Király fiuknak feltűnt, hogy János esténként pacsuli felhőben, kiborotválkozva, sikkesen megfésülve eltűnik a telepről. A nővérük érdekében is gyanút fogtak és követni kezdték. Mikor látták, hogy a kocsma zárva van és János a kapun, keresztül megy be és kulcsra zárja maga után, már csak a megfogható bizonyságot kellett kikémleljék.  Ott téblábaltak a kocsma előtt és azon tanakodtak, mi módon lehetne beleskelődni a hálószobába, melynek az ablaka szintén az útra nézett. Észrevétlenül érkezett a szolgálatos rendőr, egy nyeszlett fekete kis oltyán. És rájuk szólt,hogy mit keresnek itt ebben az órában? 

-          Mi semmit. – mondta Dénkó – Csak gondoltuk megvárjuk Feri urat.

-          Miért ti?- értetlenkedett a rendőr – Van neki asszonya, aki várja! Na sipirc, haza !

-          Van asszonya biztos úr, de az most nem ér rá.

-          Honnan tudod? Te különben hol laksz?

-          Én sehol.- mondta Dénkó.

-          És te? - fordult Déneshez

-          Én vele szembe ! – vigyorgott Dezső a sötétben

-          Azonnal eltűnjetek innen, ha nem akarjátok, hogy bekísérjelek az őrsre!- Miután elment ,a két legény hahotázott

-          Milyen balfasz – köhögte kacagva Denkó. – Észre sem vette, hogy átvertük.

-          Gyere, ne törődj vele – így Dezső

Sajnos eredménytelen volt a kémkedésük. Nem tudtak semmit a bájgúnár sógorukra, Jánosra, rábizonyítani. Nem sok idő után János bejelentette Cicunak, hogy elhagyja. És akkor kezdődött az első nagy botrány.

-          Hogy folyt volna ki az egyik szemed, amelyikkel először ránéztél, drága Jánosom! A sánkír és a gyehenna ette volna meg a töködet, te szégyentelen. Hát mivel jobb ő mint én? Látod, még a magyarok is azt mondják, hogy a cigányasszonyé két kanállal édesebb. Hol a szemed?  Nem látod milyen lapos a segge? Azt már annyian gyalulták, hogy te nem kávéztál annyit. S milyen szívtelen vagy, itt hagynád a sok purdét, meg sem várod, míg cigányok lesznek?

-          Ne izélj asszony, ne bosszants, mert mindjárt kifehéredek!

-          Oh, hogy fehérítene ki téged a halál, drága Jánosom. Ha már ilyen kétszínű, gyalázatos vagy, rázná rád a dögvész a szakállát!

János észbe kapott, hogy semmi értelme tovább feszíteni a húrt. Megpaskolta Cicu tomporát, megcirógatta az arcát, a haját és átölelte.

-          Látod milyen lobbanékony vagy? – duruzsolta a fülébe.- Csak próbára akartalak tenni, hogy szeretsz-e még?

-          Ó, hogy szakadjon rád a szerencse, te! Rúgjon meg a négylevelű lóhere! Ne légy már ilyen elvetemült! Még csak gondolatban sem csaltalak meg, folyjon ki a szemem,ha valaki másra rajtad kívül néztem. Te pedig csupán csak szeretetből a csurdényavalyát rakod belém! – felcsimpaszkodott János nyakába,ölelte,csókolta jó kedvében.

-          Rakok én mást is beléd Cicu! Gyere,hogy igazán szerelmesen borítsalak meg. Átlopózkodunk a szigetre, hogy a puják ne kövessenek és ott duglak meg a bokor tövében!

És Cicu ment, hitt neki, pedig ha tudta volna mi rejlik a ravaszság mögött, inkább vitriollal öntötte volna szembe, s kiabálta volna „Fogjátok meg a hajamat,mert belévágom a fejszít

      Ez volt a vihar előszele, de később jobban kiteljesedett. Éva Cicuék egyetlen lánya is elérte a kort, hogy konfirmálhasson, mert Cicu nem hagyta alább. Azt mondta, hogy ő eddig felelősséget vállalt Isten előtt, aztán a többi ezután az ő dolga. Mármint az Éváé. Tizennégy éves volt, s mint általában a cigánylányok korán ivarérettek. Neki is már jó csípője volt,járás közben ritmusosan ringott, a mellei is megbírták már a tejet, s az öregek szerint biztos megkóstolta a sóst és várja,hogy megejtsék, várja a beteljesülést. Milyen szépen tud fogalmazni egy-egy öreg cigány. A Király fiuk mindegyre legyeskedtek körülötte,de ő nyíltan  kijelentette, hogy a telepen csak egyedül irántam, érez vonzalmat Dezsőek lemosolyogták és bizonygatták,hogy fogalmuk sincs milyen szerzet vagyok, mert mióta itt húztam meg magam  engem senkivel nem láttak, sem csajokkal, sem csávókkal nem barátkoztam. Évát nem győzték meg. Egy nap elhívott fürödni. Jó messze mentünk, ahol már mélyebb a víz és lehet úszni. Mikor vetkőzni kezdtem, éreztem, hogy kíváncsian figyel. Én már serdülő koromtól sokat adtam magamra. A koromfekete apró göndör hajamat is igyekeztem rövidre vágatni, mert izzadásra hajlamos természetű vagyok. A szőrzetemet is stuccoltam, hogy rövid de kellettető legyen. A vízben próbált hozzám dörgölőzni, de nem fírolta a fantáziámat. Biztos azt gondolta, hogy bátortalan, szégyenlős vagyok és alább hagyott. Este belopakodott hozzám, hátha tettre bír, de én őszintén elmondtam életem eddigi történetét. Nem tudom miért tettem, miért nyíltam meg annyira előtte? Őszinte ártatlansága hatott rám?

-          A szüleimet nem ismertem, nevelőintézetben nőttem fel. Nevelőim garanciát láttak bennem, ami az érdeklődésemet és ismeret utáni vágyaimat illeti és áthelyeztek egy moldvai intézetbe, Pascaniba, ahol biztosítva volt a továbbtanulási lehetőség.. Sosem voltak barátaim, mindig félrehúzódva éltem és sokat olvastam. A pubertáskor után, amikor kezdtem fejlődni és ivarérett lenni, szégyelltem,hogy dús szőrzet kezd borítani és mindegyre valamennyire eltávolítottam. Később mikor alakulófélben voltak szex kapcsolataim és láttam, hogy a lányokat mennyire bolondítja a lombosság, hagytam, hogy nőjjön, mert nem kér enni.  Tizenhat éves lehettem, amikor levert egy járványos influenza és kórházba kerültem.  Ott aztán felborul a program, állandóan ágyban feküdve alszol össze- vissza, végül éjjel nem tudtam aludni. Kimentem a folyosóra és olvastam.

-                   A kezelőorvos ötven év körüli úriember volt. Nagyon finoman, választékosan beszélt betegeivel. Leült az ágy szélére és egyáltalán nemeréztette az orvos – beteg távolságot. Mindig friss illat lengte körül és mozgása, fürgesége is meghazudtolta korát.  Cristian doktor úrnak szólították. A kórtermünkben egyedül voltam nagyon fiatal, s nem tudtam mire vélni, engem mindig alaposabban megvizsgált. Egy éjjel, amint a folyosón olvasgattam egy magazin újságot, jött a főnővér és szólt, hogy a doktor úr kéret a kabinetjébe. Meglepődtem, de amint beléptem még jobban, mert a kezelő orvos volt a szolgálatos. Azt mondta, meg szeretne alaposabban vizsgálni, és most van is rá ideje.  Aztán ahogy kezdik, megnézi a torkod, a szemed, a füleid, végigtapogatta a karizmaim.  Végül azt mondta, vetkőzzek le és feküdjek fel a vizsgáló asztalra, mert szeretné látni a gyomor és a máj bántalmakat. Én szót fogadtam, ahogy kérte, de miután befejezte a sztetoszkópos hallgatást, kezdte a kopogtatósat és gyömöszölni a hasfelületet. Egyik kezével mindegyre hozzáért és megsimogatta a farkamat. Kezdett merevedni és pirongva szégyelltem magam, de váratlanul, pillanatok alatt átestem a szerelmi aktuson. Alig találtam meg a kórtermet. A pofámról sült le a bőr és a takarót a fejemre húztam, úgy aludtam el. Másnap a rutinellenőrzésen csak a pulzusomat nézte és a vérnyomásom mérte meg. Megpaskolta az arcom és azt mondta:

-          Minden rendben van. Rövidesen hazamehetsz.. – az ajtóból még visszamosolygott.   Hosszan elgondolkoztam a történteken. Teljesen új izgalom kerített hatalmába és már nem viszolyogtam.

Miután kiengedtek a kórházból eljött az iskolába és kérvényezte a hozzáköltözésem engedélyezését. Nagy ellenállás nem léphetett fel, sőt emberséges tettnek bizonyult,hogy egy jó nevű kutató orvos, aki angol, amerikai, kínai lapokban is cikkezik kutató területéről, az őssejtekről, magához fogad egy intézeti árva gyermeket. Kiengedtek. Furcsa volt életemben először hozzászokni, hogy külön szobám van, a sok éves tíz, tizenkét férőhelyes bentlakási hálószobák után. Egy nagy lakásban azt teszek, amit akarok tele kamra és hűtőszekrény mellett. Egyetlen tiltott dolog volt, a dolgozószobájában őt zavarni munka közben. De bőven akadt idő, hogy bevezessen a férfi szerelem titkaiba, közben elmagyarázta, hogy ezzel óvatosnak kell lenni, annyira titokban kell őrizni, hogy sose ess kelepcébe, mert ez bűnténynek bizonyul, és börtönnel büntetik. Én hallgattam, csak akkor fordult velem a világ, amikor egy nap örömmel bejelentette, hogy meghívást kapott a fővárosi kutató központba állandó munkatárssá és rövidesen Bukarestbe költözünk.. Ez nekem már sok volt. Új környezet és épp a fővárosban, új iskolát megszokni, tovább is magadba zárkózottan titkot tartani és félni minden esetleges tényfeltáró kikottyantástól. Viszolyogni kezdtem, míg egy napon kereket oldottam, megszöktem tőle. Kóvályogtam Moldvában, alkalmi munkákból  éltem, híd alatt erdők szélén húztam meg magam, közben mint az üldözött vad, állandóan azzal a rettegéssel voltam, hogy valaki felismer. Álmaimból arra riadtam,hogy üldöznek mint fajtalan bűnözőt és rajtam felismerhető titoktartásom minden nyoma. Teljesen elferdült az életem, kihalt belőlem a kezdeti nők iránti vonzalom. De hát véremben van a cigány hányatottság. Magam sem tudom mi módon, kerültem ide. Egy ami bizonyos, nagy változáson mentem át és ezen változtatni már nem lehet. Király ideérkezésemkor tapintatosan kezelt,átadta a megüresedett putrit. Elképzelheted, hatalmas összkomfortos lakás után egy ilyen vályogból készült egérlyuk, de ez is megteszi. Amikor a rendőrőrsön jelentkeztem irataim intézéséért, a kis oltyánt meglepte,hogy személyesen töltöm ki az űrlapokat és elnézte milyen szép formás az írásom. Szóba elegyedtünk, hogy hol tanultam ilyen szépen írni? Azt mondtam,hogy sokat járattak iskolába de nem szerettem tanulni és megszöktem .A többi kérdésből kivettem, hogy amolyan rutin ellenőrzés a felkészültségemről és világnézetemről. Végül óvatosan és körültekintve, hogy értsek a szóból, felajánlotta, hogy legyek az informátora, mert minden hasznos jelentést jól fizetnek. Persze gondolkodási időt kértem és most azon vagyok, amíg újra hív.

       Tovább nem volt mit folytatni. Éva felállt és lassan közeledett az ajtó felé. Köszönés nélkül távozott. Rövid gondolkodás után majd felpofoztam magam, hogy lehettem ekkora állat mindent így kipakolni a csajnak. Hátha csak próbára tett. Hátha bosszúból, hogy nem tettem magamévá, amit elvárt, mindent nyilvánosságra hoz, és akkor végem lesz.

    Most már ez is szerves része a kitörő lelki viharnak. A viharnak. Azon éjjel János Bözsi asszonnyal megszökött. Cicu egy járókelőtől tudta meg, aki látta őket hajnalban az állomásra cihelődni két nagy bőrönddel. Kezdődött az egetverő cigány átkozódás tele gennyes gyehennával, sánkírral, ráksullyal és amúgy minden kellékével az átkozódásnak. Az egész telep összegyűlt Cicunál és együtt érzően fenyegették, hogy ha majd egyszer a kezükbe kerül, elkapják és belevágják a fejszét a hátába. Tovább bonyolítva a szálakat, mennyire fokozódik majd, ha haza kerül Feri és tények elé áll. Kezdetét veszi a kutakodás, vajon kirabolta-e Bözsi, miket vitt el.? És az én esetem. Nyugtalanított, hogy miért kellett kipakolnom Évának? Miért kellett feltörjön bennem a gyenge pillanat? Tények, amelyektől végül is viharba borult a cigánytelep.

      És ahogy ott feküdtem a réten az égi vihar is mindegyre közeledett. Előszele megtépázta a fák leveleit, villámok cikáztak és hatalmas csattanással dörgött. Annyira tehetetlennek éreztem magam, hogy menekülni sem volt erőm. Mikor elkezdett cseperegni az eső Évát láttam felém közeledni. Odaért, letérdepelt mellém és ujjaival beletúrt a hajamba.

-          Mindenhol kerestelek! Meg kell mondjam, nagyon nagyra értékelem, hogy az este nem rohantál eszetlenűl rám,csak hogy bizonyíts .Az én szememben becsületes, teljes ember vagy minden rémítő félelmed ellenére és mindig szeretni foglak!

Megborzongtam. Ez a vallomás marasztalásra bíztat.? De én érzem, hogy mindennek vége, nem maradhatok tovább! Engem is tovább űz a kitörő vihar szele.

-           

-           .