TÁNCOS VIRRASZTÓ

     Tankó Jóváki már gyermekkorában arról álmodozott, hogy híres szűcs lesz, és amint legeltette a juhokat, marhákat,elnézegette és látta lelki szemei előtt milyen bekecs lenne mindeniknek a bőréből. Sőt még a finom borjúbőrt is elképzelte horzsolt irhának. Igaz a borjú irhát nehezebb viselni, mert súlyosabb, mint a könnyű báránybőr, de aki tetszeni akar, csak rajta! Jóvákiék a Gyímes-völgyén laktak. Becsületes, tisztességes csángó család őseikre visszamenőleg. Elgondolkozott azon, miért is e név viselője? De a neveknek is meg van a maga divatja, amikor tömegesen szinte mindenkit arra a névre keresztelnek. A csángó nyelv a román nyelv hatására alakult és jócskán tartalmaz átvett szavakat, neveket. Igazából a Joakim héber eredetű a Jehojakim névből ered, aminek a jelentése Jahve fölkelt. De ez kit érdekel .Arra felé a Ioachim becsületes román név és a csángók abból magyarosították Jóvákira. Meg aztán a családnevük sem akármi. A csángóföldön két nagy név dominált a Tankó és az Antal. Az a szó is járta, hogy nem minden csángó Tankó, de ahány Tankó az mind csángó. Az Antalokra is volt rigmus, de inkább csak gyermekszájon és úgy, hogy a plébános ne hallja, valahogy így”Antal, Antal, Szent Antal, Takarodj a malaszttal!” Az sem ment feledésbe évtizedekig, hogy amikor a szovjet csapatok a háború alatt a Gyímes-völgyén betörtek Erdélybe a búvóhelyről egyik atyafi amint kilesett és meglátta a fergeteges zajos előretörést, kiáltotta befele „jönnek a tankok”,mire egy másik sértődötten visszaszólt,”remélem az Antalok sem késlekednek”No, de ez csupán hangulatos szójáték.     Jóváki mikor akkorára cseperedett az apja beadta inasnak Brassóba, egy jó nevű szász kalaposmesterhez. Mit számított nála a bekecs, városi gúnyákat fog csinálni a fia, hiszen a kalap igazán városra való.  A jó öreg mester időben figyelmeztette a gyermeket, hogy ha a szülőföldjén akar megélni  ő megtanítja majd a kucsma és a bőrsapkák készítésére is,mert a székelyeknek és a csángóknak az kell. Ők Szentmihály napján felteszik a kucsmát és Szentgyörgy napjáig, abban járnak.  A készítésüknél ügyelni kell, hogy a fiatalok három tűréses pörgő kucsmát hordanak, fél oldalra csapva, normál kéttűréses a középosztály, míg az öregek magasabban hordják, jól belehúzva a füleikre, és csak egy balra tűréssel viselik. Jóváki ezekre mind felfigyelt, észbetartotta, sőt jegyzetelt is. Amikor megnyitotta Csíkszeredában a kalapos műhelyét, mert a firma és a mesterlevél azt igazolta, ő csak a kéréseknek megfelelő kucsmákkal foglalkozott. Saját típust is tervezett. Az orosz Ivánka mintájára, formájára, lehajtott simléderrel, körbe feltűrve úgy készült, hogy a bokszbőr külsőt báránybőrrel bélelte. A feltűrt rész is báránybőr volt és azt, ha a szükség meg kívánta le lehetett ereszteni. Volt sapka modellje is nyúlbőrből, azt viszont inkább a nők igényelték.

               Az üzlet jól beindult és jól működött. Kalappal ritkán foglalkozott, így nagy árat sem kért. Híre ment és messze földről is jöttek kalapot rendelni. A csíkí embernek a kalap csupán nyári kelengye, szalmából, vagy gyékényből, mezei használatra. Ezeket az Udvarhely környéki szalmafonó kalaposok forgalmazzák. Csíkban szokássá vált,tiszta mókázásból, hogy akit „úri” módon, télen kalapban látnak, rögtön megkérdezik,hogy van szénája eladó?.Mert mint tudott itt a kalapot csak nyáron viselik és a szénát is nyáron árulják.

                 Jóváki józan életet élt. Otthon nagy volt a gazdaság, marhák, juhok, lovak, ideje nem volt dorbézolni s az apjától sem látott kicsapongást. Pedig tehette volna. Mert náluk is mindig volt tartalék. A csángók mindig időben eljárogatnak Moldvába finom borok beszerzésére, hogy legyen az ünnepeken, és ha vendéget fogadnak. Folyt a cserekereskedelem, sajtért, túróért, meg pityókáért lehetett szőlőt cserélni, vagy teljesen kiforrt éves borokat. A szükséglet nagyúr és a csere jókor jön. Mindig.

                 Mikor a városban letelepedett, idővel apránként bővült az ismeretségi köre, kerültek barátok is és időnként el-eljárogatott mulatságokba, na meg lakodalmakba. Itt figyelt fel, hogy a csíki székely, inkább pálinkafogyasztó. Különösen lakodalmakkor, mikor folyik az meghívás és összeírás, mindenkitől megkérdezik, hogy milyen itallal mulat, bor, vagy pálinka.  A sört lenézik, nem számít italnak. Többnyire pálinkát igényelnek, egyedül a pap részére hozatnak alkoholmentes üdítőket, mert a tisztelendő a szent misén borral áldoz, igaz dugva, ha nincs körülötte senki, az ebédnél felhajt egy jó pohárral a mise borból, de mulatságon a nép előtt csak üdítőket fogyaszt. Igazis, hát miért találtak ki annyiféle kólát.? 

Azt is megfigyelte, hogy az atyafiak lakodalmakkor borospohárból isszák a pálinkát, azt a tüzes udvarhelyit. Mert hiába volt a csíkiak csúfolódása a Hargitán túlikra, hogy aszongya:

„Udvarhelyre nem megyünk, aszalt szilvát nem eszünk!” De a pájinkát, ahogy ők mondják, dukált borospohárból inni. Igaz meg volt a hatása is, azért volt annyi buta góbé, mert részegen csinálták. Ez persze egy talpraesett tanító megjegyzése volt.

         Jóváki nősülése előtt fokozatosan szokott az ivásra. Igaz sosem vitte túlzásba. A nősülés valamennyire gondot okozott, mert gyermekkorától látta, hogy a legények eljárnak a guzsalyosba,úgy kezdődik a párkapcsolat,úgy válasszák ki a jövendőbelit. Arra nem gondolt, hogy ez csak a csángóknál divat. Ugyanis a fiatalság összegyűl a fonóba, aztán úgy éjfél felé kezdenek szétoszolni. Persze mindenik legény kiszemeli, hogy kit fog hazakísérni A portára csak azután érvényes a belépés,ha már eljegyezte az illető hajadont. Így a leány kinyitja az ablakot. A legény bemászik a lányos szobába, és ott alszik virradatig. Ahogy pitymallik szintén az ablakon távozik. Az ilyen fajta udvarlás sok esetben évekig is eltart. Történtek olyan esetek is, hogy a hajadon már gyermeket szült az udvarlónak de még nem keltek egybe. De ezt nem tartják szégyennek, erről mindenki tud, az idősek is így kezdték, vagyis népi hagyomány. A Jóváki házassága más fordulattal járt. Megszöktette Nagyoláhfaluból Arankát, akiben nem csak hitvestársra, de ivó cimborára is talált. Nem túloztak, csak mértékkel. Mindketten. A szülői házból, ahol kifogyhatatlan volt. Nagyon talált a szó, összeillettek.  Fokozatosan a férj tanítgatta a segédkezésre asszonyát. Aranka rövid idő alatt meg tanult varrni a gépen és folyamatosan egy kézre dolgoztak.

          Eleinte a piacra is együtt jártak, de ahogy nőtt a forgalom és megtörtént, hogy egyes helyiségek vásárnapjai azonos időre estek, bekövetkezett a munkamegosztás. Jóvákinak állandó engedélye volt a környék városi piacain értékesíteni termékeit. .Abban is megegyeztek, hogy ő marad a hegyen innen ehejt Csikban és Gyergyóban, az asszony pedig átmegy ahajt a hegyen túlra, szülőföldje, ismeri a környéket. Ha az asszony több időt piacolt, ez alatt Jóváki otthon rendelésre készített bekecset és irhát is. Keveset vállalt, mert sok baj volt vele és nem tartotta eléggé kifizetődőnek.

            Idővel az együttlét megszokottá vált. Isten nem küldte gyermekáldását, de nem is bánta egyelőre, mert hátráltatná a munkájukban és most szépen haladnak. Később figyelmesebb lett, hogy Aranka jobban felélénkül, amikor a piacra készül, de lazán fogta fel, nem tartotta végzetesnek. Bekövetkezett a távirati értekezés. Ha nagyon jól ment az árusítás hazatáviratozott, hogy egy-két napot késik. Az kezdett gyanút sejtetni,hogy sok esetben jött a távirat,de a pénz a megszokott összeg volt. Jóváki nyugodt, kiegyensúlyozott ember volt. Szó sem lehetett féltékenységről, csupán a kíváncsiság ösztökélte, hogy felvegye a kapcsolatot egykori katona cimborájával, hogy alkalomadtan puhatolódjon és nézzen a dolgok után. A válasz nem váratott sokat. Az illető barát kikémlelte,hogy Aranka körül egy ifjú góbé legyeskedik. Az illető erős, kigyúrt férfi, legalább öt évvel fiatalabb az asszonynál és Szentkeresztbányán dolgozik a vaskohászati üzemben. A beosztása nem érdekelte, csak az, hogy amikor Aranka ott van, munka után egyenest a piacra megy. Összecsomagolnak és felcihelődnek a bőröndökkel a szállodába. .Később látta a szálloda vendéglőjében turbékolni.  Amint elhaladt az asztaluk mellett, hallotta amint a nő Gyuszusnak szólította. Ez olyan egyedi szerelmes becézés, mert errefelé nem divat az ilyen megszólítás. Tovább nem terjedt ki a nyomozás, csupán a barát még hozzátette, biztos lehet, ha szobára mennek, nem a szoba sarkait számolják és Aranka sem a plafon színén, mereng. Ez az információ már kezdte érlelni a férfiban a tenni akarást. Úgy tervezte, hogy alkalomadtán jól ráijeszt a feleségére..

              Egyáltalán nem ellenezte, mikor bejelentette, hogy ismét a piacra készül. Két nap múlva jött a távirat, hogy az áru nagyon kelendő, a készlet rohamosan fogy, és még marad.  Másnap ismét távirat „Mindent eladtam. Stop Reggel indulok haza. Stop. Várj kiadós reggelivel, mert kiéheztem! Stop”

                Jóváki hozzálátott a nagy készülődéshez. Kiadós terítéket halmozott fel, volt abban sajt, túró, sós orda, olajbogyó, abált szalonna,házi kenyér és pálinka,pálinka, pálinka! Kiszemelte, hogy a mestergerendába bele van szerelve egy erős akasztóhorog, valamikor arra akasztották a petróleumlámpát. de olyan keményen állt,hogy egy disznót is megbírt volna.  Már rég tervezte a nagy ijesztő tettét, hát itt az alkalom. Kerített egy erős kötelet, jól megkötözte a két vállát, ami majd tartani fogja,de a nyakán is áttekert a látszat kedvéért,hogy hitelesnek látsszon, és meggyőző legyen és felakasztotta magát ilyetén a mestergerendára.  Állt a kis széken és várt, Amikor hallotta, hogy a kulcs fordul a zárban, lábával eltolta a széket, kiöltötte a nyelvét és ott csüngött a szoba közepén. Aranka, ahogy belépett a konyhába, rakosgatta a bőröndöket és mindegyre panaszkodott, hogy milyen rosszul utazott, sokan voltak a buszon és nagy volt a tolongás, de mennyire éhes. Amikor belépett az ebédlőbe megállt, hosszan nézelődött, s utána minden döbbenet nélkül indult a postára. Nem lepődött nagyon meg. Talán az új legénnyel, már tervezték, hogy egyenesbe jönnek? Minden rokonnak és ismerősnek ugyanaz volt a szöveg „Jóváki meghalt kötél által. Stop. A virrasztó ma este kezdődik. Stop.”

                 Az esti járatok hét óra után érkeztek. Már jól kezdett sötétedni. Minden irányból érkezett a feketébe öltözött gyászoló sereg.  Nagy virág koszorúkkal. Mindenki könnyűhelyre tette a zsebkendőjét, hogy amikor belépnek és kezdődik a siratás, legyen kéznél. Mikor beléptek a döbbenettől szinte megfagyott a vér. Jóváki ült a terített asztalfőn, feje fölött élővirág koszorú fehér székfűből, melynek diszkrét illata betöltötte a szobát. Piros szalagon fehér betűkkel., rá volt írva „Jóváki köszöni, hogy eljöttetek mulatni”. A döbbenet fokozatosan felengedett és később röhögési orkán tört ki,hogy milyen vicces a kalapos mester.  Csupán hárman tudták és érezték át a teljes valóságot, Jóváki, Aranka és Gyuszus, aki vitézkötéses Bocskaiban jött, mert biztos számított a szerelmi folytatásra. Ők hárman koccintottak elsőnek a pohárral. Jóváki szúrósan nézte a kigyúrt, izmos bájgúnárt és szeméből szikrázott „legyőztelek”. Gyula nézése is határozott volt „sosem adom fel”. Aranka fáradt mosollyal nézett a két férfira, mintha azt mondta volna „ a ti bajotok”

             És kezdetét vette a két napig tartó táncos virrasztó.