UTOLSÓ VERSEK 2012-BEN RÁCKEVÉN

Gondolatok apám hűségéről

Sűrűsödik az est, röpülnek a percek,

Lüktetve száll a gondolat,

Lassan- lassan megáll az idő,

S az emlékezés magával ragad.

Sercen a kapa, dől a gaz

Tisztul a kukorica.

A mezőn ketten dolgoznak,

Szüleim, apa és anya.

Felocsúdva lengeti levelét,

A megszabadult növény,

Már csak napfény kell és eső,

Hogy biztos legyen a termény.

Csendben kapálnak szótlanul,

Anya elől halad.

Annyi együttélés után

Közös a gondolat.

Majd megáll és egyengeti

Fájós hátát, derekát,

Egyenesen másképp hangzik

A szó, mely illeti apát.

„Biztos vagyok benne, kedves,

Ha majd hív a Teremtő,

Nászágyunkban elfelejtet

Majd egy újabb szerető”

Válasz nem jön, tovább kapál,

Mert apám lassú a szóban,

Egyszer mindent megfogalmaz

Nyugodtan, szépen, gondolatban.

Nem áll meg, dolgozik tovább,

Ne látszódjon a döbbenet,

Pedig a kérdés szívén talált,

De nyugodtan jön rá felelet.

„Sok idő telt el egymás mellett,

Nemzettünk hat szép gyermeket…

Mindig kitartó, hű voltam veled,

Hogy tételezel fel ilyeneket?

Nekem csak te vagy a hitves,

Neked esküdtem örök hűséget,

Miért lennék szavam szegett?

Nem kapnék rá ürügyet.

Társ vagy nehézségben, gondban,

Te vagy életem párja,

Nekem fájna a legjobban

Ha szükség lenne mostohára.

Megnyugszanak mind a ketten,

Elül a kétely, félelem,

S befejezik a kapálást…

A nap még fenn van az égen.

De a termést nem élvezik,

Anyám érzése rettentő!

Azon télen nagy hírtelen

Jaj, elnyelte a temető!

Apámmal maradtunk mindnyájan,

Ránk áramlott szeretete..

De mikor a rádióban

Felcsendült a cigányzene,

Mely emlékeztette párjára,

Lassan- lassan elkomorult

S szívet tépő emlékeibe,

Sebzett lelke belefájdult.

Én voltam az élő tanú

Ki hallotta a beszédet

Akkor a kukoricásföldön

Mely tisztázott érzelmeket.

Viselem mint szép emléket,

Mely kísér egy életen át,

Apám hűségét, vallomását,

Mely megnyugtatta anyát.

AZ UNOKÁM AGGODALMA

Már rég figyellek, nagyapa,

Hogy lehetsz olyan buta?

Nem tudod,hogy mért nem barát

A farkas és Piroska?

Meg, hogy a boszorkány

Mért készül Jancsit megenni…

Légy figyelmes, mikor olvassa

Mindezt az óvó néni.

Most már nincs páni félelem,

Határoztam, s nem csoda,

Hogy egy szinten legyél velem

Elviszlek az oviba.

Figyelmesnek kell majd lenni,

Mert azt úgy kell kezdeni,

Mindig az előkészületben

Mesét mond az óvó néni.

Aztán lehet játszadozni

Kifettőn, vonaton, autón,

De a legkellemesebb

Odakinn az udvaron.

Mindig mellettem légy apó,

Fogom a kis kezedet

És megvédlek, ha rád támad

A csintalan gyermeksereg

Megmutatom hogyan lehet

A gyűrűkön átmászni

Körbe szaladjuk az udvart

És elkezdünk focizni.

Az ebédnél légy figyelmes,

Nincs csámcsogás, szürcsölés,

Mert a dadus nem kíméletes

S rögtön a sarokba méssz

Amikor majd lefektetnek

Csukd be mind két szemedet,

A dadus itt is ellenőriz

És téged is figyelmez

Nem szeretnék szégyenkezni

Miattad jó nagyapa!

Ha rendesen viselkedsz majd

Örvendezni fog anya.

Haza felé induláskor

Legyen útitárs, barát,

Nem engeden azt én soha,

Hogy te vezessed Nórikát.

Ha figyelsz, már sokat tanulsz

Hisz rövid az óvoda

S ha jó leszel és felkészülsz,

Velem jössz a suliba.

..

„