MENEKÜLÉS A VIHAR ELŐL   3

        Fárasztó volt és fájdalmas a kórházi élet. Amint az orvos utólag elmondta, nagyon nagy ütés ért, mert koponyatörésem volt, agyrázkódás és le kellett csapolják az alvadt vért, nehogy lerakodjon az agyamra. Komában voltam sokáig és állandó szédülés, fejfájás és hányinger gyötört. Fokozatosan kezdtem felépülni és gondolom ez többnyire Cristian doktor aggodalmas önzetlen és mindent elkövető tevékenységét igazolta. Ahogy telt az idő, nehezen szoktam meg a sürgősségi kórház forgalmát, állandó mentő szirénázás, a folyosókon a betegeket szállító szekerek forgalma, de inkább a szállító személyzet hangoskodása volt az idegesítő. De mindent meg lehet szokni. Az orvos állandó kezelőm volt. Amikor már annyira felépültem, naponta friss élelemmel látott el., hogy ne gyötörjön a silány kórházi koszt. Tejterméket, péksüteményt és gyümölcsöt hozott rendszerességgel. Egy gárdás napján délután, mikor csöndesebb volt a forgalom, kora délután bejött a kórterembe, ahol egyedül feküdtem, leült az ágy szélére és jóságos mosollyal fordult felém.

-          Most már annyira felerősödtél, nem teszem az ujjam a számra. Felgöngyölheted emlékezésed fonalát és elmondhatod mi történt veled.

Furcsa volt a kérése és nagyon vigyáznom kellett, hogy ne legyek sértő., hiszen akkor is amikor szó nélkül elszöktem,nagyon jóságos volt. Megtehette volna, hogy rendőrségi körözést adat ki, de nem tette.

Kezdtem azzal, hogy megijesztett az előttem álló változás. Én, mint szegény intézeti csóró mihez kezdek egy nagyvárosban, ahol a velem egyívásúak mind nagyképűek, kipróbált  golánok, hogy tudnék azonosulni velük. Én megszoktam vele az együttélést, hátha új környezetben ő is megváltozik. Már kiskoromban is amennyire visszaemlékszem, félelmemben mindig menekültem. Volt rá eset, hogy az intézetben is, egy veréses fenyegetés elől úgy elcsángáltam, hogy a rendőrökkel kerestettek. Azt hittem, hogy a moldvai intézetbe is büntetésből küldenek, nem pedig tanulni Sokat csatangoltam Moldvában, két vagy három alkalommal kolostorban húzódtam meg, de attól tartva, hogy az áldott szerzetesek bennem is nehogy a jövendő társukat lássák, jobban láttam onnan is tovább lépni. Már nem emlékszem mi módon kerültem a Marosmenti településre, de ott tetszett. Tetszett az igazi összetartó cigány gondoskodás. Senki sem érdeklődött a múltam iránt, csak segíthessenek. Segítsenek hozzá, hogy saját lábamon meglegyek. Élveztem aggodalmukat és őszintén, hálásan fogadtam a velem való törődést.

        Elmondtam, hogyan jöttem össze Évával, hogyan vezetett vissza a heteroszexuális életbe. És cigánymódra összeálltunk, ahogy nálunk a házasodás valósul meg.,de nekem nem volt nyugtom. Agasztott, ha kiderítik ellenségeim a múltamat, nem lesz maradásom a telepen.  Biztos Évát is ez sarkallta, hogy mindenbe beleegyezett, ami a szökésünket illeti.

         Éva vagy túl jó volt, vagy féltékeny balfasz, amiért nem engedett dolgozni, otthon tartott, hogy csak az övé legyek. Vajon attól tartott, hogy ha belecsöppenek a városi életbe kísérteni fog a múlt és visszacsábít? Egy idő után fullasztó volt az aggodalom és miután a kölyök a világra jött azzal is sokat kellett foglalkozni. Próbáltam megértetni vele, hogy milyen kellemetlen a túlzott szeretete és aggodalma, de olyankor másra terelte a szót, a mindennapok szürke törődéseiről beszélgettünk. És amikor végleg elszakadt a szál , otthagytam. Biztos, hogy kap magának jobbat, mint én, amilyen talpraesett. Még ezt a balesetet is az Isten akarta így, mert másképp mi módon találkoztunk volna.?

           Az orvos végighallgatta, láttam fokozatosan, elkomolyodik, végül enyhe mosoly kíséretében megpaskolta a kezem. Vacsoraidő volt. Jó étvágyat és szép álmokat kívánt. Az nap többet nem jött vissza. Mindig ilyen finoman búcsúzott, semmit sem sejtetve. Kezdett gyötörni a kétség, hogy vajon már nem kellek neki, s akkor mi lesz velem? 

      Egy nap az orvosi vizit után a főnővér bevezetett az orvosi rendelőbe, ahol egy bizottság várt reám. Alaposan megvizsgáltak legalább öten, aztán leültettek különböző kérdéseket tettek fel és beszélgetésbe elegyedtünk. Végül a nővér visszakísért a kórterembe, Tépelődő gondolataimba merültem, amikor ismét jött és hozta a kibocsátó levelet. A vizsgálat eredményeként teljesen helyrejöttem és elhagyhatom a kórházat. Mielőtt az ebédet felszolgálták volna, bejött Cristian doktor. Az ablakhoz sétált és háttal felém, úgy mellékesen megjegyezte

-          Mondtad, hogy van egy fiad, hogy néz ki, hogy hívják? Semmit sem mondtál róla.

Nem tudtam, hogy is kezdjem, de tudtára kell adjam, hogy szeretetem, tiszteletem és iránta való rajongásom jeléül  Krisztiánnak kereszteltük. Elmosolyodott és felém fordult .

-          Ha nem akarsz itt ebédelni, semmi gond, haza viszlek és ehetsz otthon. Vagy nem erre vártál?

Örömömben és meglepődésemben könny buggyant ki szememből. Szerettem volna ott átölelni és megcsókolni ott helyben. Addig csókolni, míg elzsibbad a szánk, de nem lehetett, mert bárki beléphet. Sürgetett, hogy csomagoljak össze, és rövid félóra múlva indulunk.  Haladtunk a nagy forgalomban. A Rahova út végén lakott, közel a sörgyárhoz. Az épület első emeletét bérelték egy szintén kutató orvos kollégájával. Közös volt az ebédlő, a fürdőszoba és a konyha. Ezen kívül mindkettőjük rendelkezésére áll két-két szoba. Az összes ablak hangszigetelt volt,hogy minden zajtól mentesen tudjanak dolgozni. Az orvos az egyik szobát hálószobának rendezte be, a másik mely nem az útra nézett, volt a dolgozószobája. Nem sokat gondolkoztam, hogy ki hol húzódik meg, hisz mi már laktunk együtt, itt is elférünk. Eleinte annyi idő után furcsa volt, hogy ismét emberi módon élek és mindenhez hozzányúlhatok.  Valahogy elszoktam, de a jóra hamar rákap az ember.

          Az orvos későn jött haza, már javában aludtam mikor megérkezett. Másnap gárdás volt, ami azt jelentette, hogy éjjelre is bennmarad. És mindegyre bezárkózott a dolgozószobájába és ott is aludt. Én csak vártam, hogy mikor kezdjük el ízlelgetni a boldog együttlét örömeit.  Nappal szabadjára csatangoltam a fővárosban. Lemerészkedtem a Cismigiu-parkba, a Herestreu-tóhoz, de minden annyira idegen volt. Kezdtem úgy érezni,hogy a várva várt pillanat sem érkezik meg. Talán a doktor úr is elhidegült közben?

           Nagy gondban zúdult rám az éjszaka. Megválaszolatlan kérdések kóvályogtak tekervényeimben és nagyon belefáradtam. Olyan mély álomba merültem, hogy csak reggel ébredtem meg. A konyhából hallottam mozgást és kíváncsian léptem ki a szobából. Az orvos tálcán két csésze kávét vitt az ebédlőbe és letette az asztalra. Elárasztotta a szobát a török kávé illata. Istenem de rég nem volt részem benne. Ő csak azt szerette, és úgy, hogy amíg fő, a felszálló habot leszedi a csészébe, így lesz kajmakos a kávé, ahogy ő nevezi. Nem volt még felöltözve, csak köntösben volt és bennem égett a reménység. Leültünk egymással szemben.

-          Nézd, fiam, ma szabadnapos vagyok annyi éjszakázás után, mivel a társbérlő kolléga tanulmányútra ment egy hónapra Kínába, nyugodtan elcseveghetünk, mert senki sem zavar. Lehet hosszú, leszek,de egyre kétlek, ne szólj közbe, ne szakítsd meg a gondolatmenetem,. Miután mindenről beszámoltál, engem is gondolkodóba ejtett néhány mozzanat. A hányatottság érthető, mert ez minden szófogadatlanság velejárója. Amikor az ember próbál önállósulni és botladozik az élet forgatagában. Ami meglepett,de nem keserített el, az Éva személye és közbelépése. Végiggondoltam és elemeztem minden mozzanatát kapcsolatotoknak. Már az a tény, hogy miután mindent elmondtál neki és nem fordult el utálattal, mint tenné azt bármely heteró, vagy nagyon „önfegyelmezett demagóg.. Nem, ő visszatért hozzád, jó szándékkal. Azt jelenti, hogy nagyon megpezsdült a vére. Nyugodtan, lassan, fokozatosan hatott rád önzetlenül, minden hátsó szándék nélkül. Fiatal kora ellenére az a nő nagyon érett és tudja mit tesz. Az a tény hogy aggodalommal otthon tartott, az is érthető, hisz bármelyik pillanatban felborulhat eddigi kitartó munkája. Bizonyára azt gondolta,hogy a gyermek megpecsételi örökre kapcsolatotokat, mert a cigány ölni tudna gyermekéért. Lehetséges te nem is vagy tiszta cigány, ha ilyen labilis határozatlanság tombol benned. Ha mindent feladnál a felelőtlen függetlenségért. Te abban a pillanatban, amikor visszatértél a heteró életmódhoz, veleszületettségedről győzted meg saját magad és egyben asszonyodat is. Neked egész fiatal korodban voltak hasonló szex élményeid

-                Most egyet nem értek, miért akarod felrúgni a benned felélesztett értékrendet? Ha csak hagytad magad sodortatni az árral, ha csak a szex élvezetéért tetted, elkövettél egy nagy hibát, amit az adott estben nem is nevezhetünk hibának, nem védekeztél! Szerelmetekből, mert azt nem lehet könnyű szexnek nevezni, ahogy ti faltátok egymást,új élet fakadt. Téged megrendített, elmenekültél. De gondoltál-e arra, hogy a saját gyermeked is juthat a te sorsodra? Idegen nevelők tereljék, mert azok nem foglalkoznak szeretettel velük. Ezeket nem kell neked érvként felhoznom, hogy meggyőzzelek téged.

Kiment a konyhába és újra töltötte a csészéket,és ismét két gőzölgő bögrével tért vissza.  Letette az asztalra,majd az ablakhoz sétált és zsebre dugott kézzel néhány pillanatig szótlanul nézett ki az ablakon. Aztán megfordult és az ő jóságos ábrázatával folytatta mondandóját.

-          Akkor bántott meggondolatlan viselkedésed, amikor elszöktél, de az új körülmény feledtetett velem is sok mindent. Nekem is rendezni kellett újonnan vállalt életemet, időm nagy részét a kutatómunkába fektettem. Kimondhatatlan döbbenet és egyben öröm fogott el amikor behoztak a kórházba és rád ismertem. Azt hittem az életben többet soha nem találkozunk. Látod milyen az élet, mindenkorra tart meglepetéseket Én is vártam, hogy felépülj. Mindent elkövettünk annak érdekében, és hála Istennek sikerült. Most itt vagyunk, állunk egymással szemben, és biztos vagyok benne, hogy másként gondolkodunk. Nézetem szerint hitvány, utolsó senki, mondhatni útszéli kéjenc lennék, ha párkapcsolatra visszafogadnálak. Örvendek, hogy újra magadra találtál, hogy Éva kitűnő munkát végzett. Ha tetszik, ha nem vissza kell térned hozzájuk. Kell érezned, hogy családod van és az olyan isteni áldás, hogy örömben, bánatban van hová menekülj. A családot erősíteni, ápolni kell, nem pedig szétdarabolni. Ahogy elképzelem Évát, úgy fogad vissza, mintha mi sem történt volna. Biztos nagy lelki megrázkódtatás volt, hogy magára maradt kis gyermekével, de az ilyen nők erősek, a feltett célért küzdenek és bírják a megpróbáltatásokat. Addig maradhatsz nálam, amíg akarsz, amíg jól kipihened magad, és erőt gyűjtsz, de csak azzal a feltétellel, hogy visszatérsz a családodba

Ezzel befejezte, és mintha mi sem történt volna, terítette az asztalt reggelihez. Utána azt mondta, készítsek magamnak programot.,mert ő  elfoglalt egy újabb dolgozatával. Kissé leforrázva éreztem magam, de tetszett nekem az orvos egyenes, őszinte kiállása minden időben. Hagytam dolgozni nyugodtan, csendben. Elbarangoltam a Falu Múzeumba és ott lézengtem, kóvályogtam évszádos házak és templomok között. Nem voltak sokan, itt-ott sétáló fiatalok Úgy tűnt, mintha ismerős faluban, akár a Maros mentiben sétálnék. Egy ódon kis ház előtti padra leültem. Gondokba merülten egy pálcikával rajzolgattam a porba és igyekeztem megemészteni az orvos ömlengését. Biztos igaza van, de annyira nehéz a döntés a visszakozásra. Kell, de hogyan?  Nem messze tőlem, a kis falusi utca távolabbi kapujában, ugyancsak padon ülve egy ifjú pár enyelgett, csókolózott. Amint néztem őket, dübörgő bizsergés áramlott végig bensőmön. Annyi szex nélkülözés után éreztem, szétpattanok.  Derengeni kezdett emlékezetemben Éva, és elfogott a vágy,vagy ahogyan súrmó korunkban mondtuk, a kandüh. Rámásztam volna, akár a sündisznó tévedésből a súrlókefére is.

Éreztem, fokozódik bennem az elhatározás, vissza Évához!

            Este a vacsoránál kissé töredelmesen értesítettem az orvost, hogy megfogadom a tanácsát, és haza megyek. Lehet nem elég a pénzem a vonatra. Láttam rajta a megnyugvást és ismét jóságosan mosolygott.

-          Ne aggódj, mindent intézek. Csak még lenne néhány kérésem, mielőtt itt hagynál. Először, hogy embereld meg magad és fejezd be a tanulmányaidat, érettségizz le. A tanulás nem szégyen és sosem késő. A második az lenne, hogy minden értékelésem egybevetve Éva  rendkívüli asszony, ígérd meg,hogy miután hazaérsz rövid időn belül törvényesíted házasságotokat. Most érkeztem a legnehezebbhez, amelynél feltétlenül be kell tartanod a játékszabályt. Azt tudod, hogy nekem senkim sincs. Említetted, hogy a fiad az én nevemet viseli, ezért úgy érzem, mintha névadó keresztapja lennék, és egy kötelezettségnek teszek eleget. Itt van ez a boríték, benne lezárva egy bankbetét a fiad nevére,amit csak nagykorúsítása után bonthat fel .Ígérd meg, hogy addig megőrzöd titokban. A nagykorúság egybeesik az érettségivel, így a begyült kamatokkal együtt hozzá szeretnék járulni, hogy fiad az orvosi egyetemen folytassa tanulmányait.

Egymás után ért a telitalálatos döbbenet. Minek véljem? Elfecsérelt élete folytán atyai gondoskodásból teszi, vagy azért, mert valamikor a szeretője voltam? De nem hagytam gondolataim felülkerekedni. Hálásan megköszöntem és ígéretet tettem mindenre..

           Másnap kivitt az állomásra. Az Északi pályaudvaron átvertük magunkat a nagy hullámzó tömegen és a nyolcas számú vonatálláson megkerestük a vagont. Ismét ámulatba ejtett figyelmessége, hálókocsiba váltott jegyet. Egyszemélyes fülkébe, hogy ne zavarjon senki .A hangosbemondó jelezte a vonat rövides indulását Álltunk egymással szemben.  Mintha fáradt mosoly ült volna az arcán, megölelt, magához szorított és megcsókolta a nyakam. Pillanatokig tartott ez a búcsúzkodás, mindkettőnkben döbbenetet keltett, mert tudtuk, éreztük, hogy egy álom, egy vonzalom örökérvényű végét jelenti. Lassan integetve távozott, majd elnyelte a tömeg.

             Ültem a hálófülkében és próbáltam rendezni gondolataim. Azon tűnődtem, hogy Éva valamennyire az apja jelleme. János nem a telep szülötte volt és fokozatosan jött rá, hogy az ott élés nem kecsegtető. Más körülmény alkotta érzelmeit és végül elszánta magát, hogy kiszakadjon a visszahúzó mocsárból és azért szökött meg. Jól tette-e, a további sorsa dönti el.

Éva is így érvelhetett, amikor elindult velem a bizonytalanba, csak hogy szabaduljon. Lassan álomba ringatott a gyors. Hosszú az út hazáig, de vajon haza megyek?

               Távollétemben Cicu felkereste a lányát, és elégedetlenségét fejezte ki, hogy nem értesítette sem a terhességéről, sem a szülésről. Miért távolodott el ennyire?

-          Nem akartam tetézni gondjaidat, úgyis volt elég apám szökése után. Vigasztalódtál-e valamennyire?

-          Lehet azt lányom? Vigasztalódni? Az ember megbocsát, de nem felejt. Hirtelen haragomban annyi átkot szórtam rá, ha egy is megfogta volna, már a földben lenne.  Hiába, első nagy szerelmem volt az én Jánosom. Azt nem lehet elfelejteni, mikor úgy megropogtatta a csontjaimat, és annyira szerettem mikor a nyakamba lihegett. Biztos a vén dögnél pofázhatott kolbászt, de imádtam, amikor lihegte azt a finom tömény fokhagyma szagot.

-          Még mindig gondolsz rá?

-          Bármikor visszafogadnám, ha jönne. – majd kissé gúnyos röhej tört ki belőle -    

Tudod lányom, kivel cserélt fel? Egy bárcás kurvával! Utólag Tudtam meg Ferenc úrtól, hogy a ringyó bártáncos volt. Csipke bugyiban illegette magát a bárasztalokon és a hülye férfiak, tömték a pénzt a bugyijába, csak hogy simogassák a picsáját és a valagát. Na, de ilyesmit!? Ki tudja apádat is hogyan hálózta be?

Éva tett – vett, szabadnapos volt és igyekezett saját dolgait is végezni.

-          Hadd kérdezzem meg, urad hol van? Rossz sejtelmeim vannak, rosszat mutat a kártya. Csak nem hagyott itt?

-          Áh, nem. El van utazva. Megint a kártya és a jóslásaid, tudod sosem hittem benne..

-          Lányom, az anyád vagyok, légy őszinte hozzám, hisz én nyomtalak ki a bendőmből.

-          A méhedből, akarod mondani.

-          Nem mindegy, annyi minden van bennünk szív, máj epe, de ki csak a szar jön, meg a purdék! Te, én megátkozom azt a szerencsétlent, hogy ne érjen a keze a seggéig !

-          Ne átkozódj anyám, semmi okod rá! Iskolába ment Aradra.

-          Aradra? Hát mért nem szoltál, hogy adtunk volna neki címeket.

-          Nem kellett. Senkivel nem akar ismerkedni. Ez az ő terve és megvalósítja..

-          Te tudod! Csak nehogy másként legyen, mert a farkát tépem ki tövestől. Azt kellett volna tegyem Jánosommal is. Adja az Isten, hogy amikor csókolja a szajhát a fél tüdője kerüljön a szájába. A világ szégyenére ragadnának össze!

-          Jól van anyám, nyugodj meg. Iszol egy kávét, vagy teát?

-          Inkább kávét, de jó édeset, s úgy urasan tejjel!

Miután jól kibeszélték magukat Cicu készült haza és hívta a lányát, hogy időnként keresse fel.

-          Menni fogunk édesanyám. Ígérem, hogy ha a rajkó majd nagyobb lesz, tele lesz vele a Maros. Sokat fog nálad nyargalászni.

-          Várlak gyermekem, de ne egyedül gyere. Hozd magaddal a szépfiúdat, mert tudod ilyen a cigánytelep. Keresve keresik, hogy rendellenességet lássanak, s aztán kárörvendve kikezdjenek téged is, hogy az én sorsomra jutottál ilyen fiatalon.

      Megérkeztem Vásárhelyre. Álltam az állomásban és nem tudtam hová, merre? Aztán határozott léptekkel, irány a Fűztelep, Sorbánékhoz. Rezső volt otthon egyedül.

-          Te aztán jól eltűntél, hol jártál? – Meglepődtem. Ők nem tudják? Éva a legközelebbiket sem értesítette? Úgy dióhéjban felvázoltam Rezsőnek. Csak bambán bámult maga elé, majd felállt és a kredencből poharakat szedett elő.

-          Erre iszunk egy pofa sört.

-          De Rezső, nem tűnt fel? Közben nem láttad Évát mással?

-          Mire gondolsz? Nem agyalágyult, hogy futkosson a farok után. Kitartó tipus, egyet szeret és kész.

Még mindig telve bizonytalansággal elindultam Évához. Az utcán láttam meg a lakás közelében. Siettem utána, hogy elérjem, de a szívem a torkomban kalimpált. Aztán fegyelmeztem magam, férfi vagyok, vagy mi? Mellette mentem,de csak előre néztem. Néhány lépés után éreztem, hogy belém karol. Fel voltam készülve a fejmosásra, veszekedésre könnyelműségemért. Ránéztem, s ő visszamosolygott.

-          Tudtam, hogy visszajössz. Éreztem!

És ilyen könnyed átmenettel kezdődött újra az együttlétünk. Közben a gyermeket bölcsődébe adta, s így szabadjára csatangolhattunk, de bennem már égett a vágy a szeretkezés után. Megérkezve albérleti szobánkba beszámoltam mindenről, ami távollétemben velem történt. Csodálkozott, de láttam rajta, amikor az orvos iránta való dicséreteit mondtam, mintha fél fejjel magasabbra nőtt volna. A tovább tanulásban segíteni akart. Szerette volna, ha itthon maradok, hogy legyen időm rá. Ellenkeztem.  Elmondtam, hogy én is dolgozni fogok, szeretném, ha egészséges családi körben nőne fel a gyermekünk. Mikor előhozakodtam tervemmel, hogy másnap az önkormányzatnál jelentkezni fogunk házassági eskütételre, ismét a régi Éva lett. Ujjongott, lefejtett mindent rólam, rám tapadt és érződött rajta a bujálkodási vágy. Átcikázott gondolatomban, hogy most erősnek kell lennem, mert a jó hírt gyermekkel szeretné megpecsételni Hulla fáradtra, szeretkeztünk és elnyúlva, pucéran feküdtünk egymás mellett, mint valamikor. Néztem az ablakon át az úszó bárányfelhőket és erősödött bennem a gondolat, az elhatározás. A család meg van, mely szeretettel, melegséggel tölt el. Küzdeni fogunk, hogy saját hajlékunk legyen.. Mert az otthon lágy ölén, a meleg családi fészekben van hová menekülni bármilyen vihar elől. Csendesen elaludtunk szeretetben összefonódva.  Egyet nem árultam el, a borítékot, amit az orvos Krisztiánnak küldött. Majd tizennyolc év múlva! 

                                         Vége