A SZIVÁRVÁNY SZÍNEI       (prologus)

Ha jól emlékszem azt mondtad, a szivárványnak hét színe van, a vöröstől az ibolyáig. Sosem tudtam megjegyezni, mert amire hivatkoztál, azt sem tudtam társítani. Van úgy!  De nem ez volt az első. Először a csillagot említetted és jóízűen mulattál rajta.. Történetesen egy zsidó áll az úton a forgalomban, s a rendőr felszólítja, hogy távozzon, mire ő azt mondta, csak akkor mehet, ha meglátja az első csillagot. A rendőr leken egy maflást, a zsidó lehajol és a talpa alól egy pénzérmét, szed elő. A rendőr rábámul, és fitymálva mondja, ezért kockáztatott, mire jó ez a kis értékű pénzecske . A zsidó válasza,hogy lehet telefonálni is vele. A rendőr a füléhez teszi, majd belekiált: „halló” és értetlenül nézi, hogy nincs válasz.

          Szerintem favicc, de te ezen is jól mulattál. Úgy, felszabadultan. A másik akkor szintén csak elsuhant a fülem mellett, de mélyebben csak most értem az értelmét.” A zsidólány azt mondja az öccsének, tesókám, a te farkad nagyobb, mint az apáé. Mire a tesó: tudom, anya már rég mondta”

           Miért mondtad ezt, ha minden rejtély mögötte állt, amit csak te értettél? Most már előttem is világos, mert életedben mély nyomokat hagyott a tartalma.

             Nem tudom kik tervezték sírodat, de ötletes volt, hogy a konfirmáló képedet beledolgoztatták .Olyan  szép vagy rajta. Annyira tükröződik szemedből az ártatlanság, a lelki finomság. És hiányoznak az életszántott mély szomorú vonások. Neked soha nem mondta senki „édesanyám”. Én pedig nem értettem a szó értelmét, mert senkinek nem mondhattam „édesanyám”. Tekervényes és meredek az út, de kezdjük az elején!