Elhalt a szó, meghalt a jó,

ne ejtsünk könnyeket, nem kell sirató,

ne gyújtsunk gyertyát, hideg a lángja,

kialudt a tűz, vele lelkünk minden álma.

Elhalt a szó, meghalt a jó,

kihunyt a fény, s a múlandó

idő kerekei kattogva megállnak,

dermedt álmaink jövőt már nem várnak.

Elhalt a szó, meghalt a jó,

egy sóhaj száll messzire, talán az utolsó

s válik semmivé a végtelen térben,

Ámort temetjük, nincs többé Isten.

Elhalt a szó, meghalt a jó,

merre indulunk, s mi az útravaló?

                                 TÉPETT EMLÉKEK

Ismered az érzést, a halál előtti pillanatot,

mikor a fájdalomból menekülve a megváltást várod?

Ismered a fájdalmat, mikor kitépik szíved,

mikor nevetve  teszed félre gyötrelmes életed?

Élted már át, mikor kilépsz önmagadból,

és felcsendül egy hang a messzi távolból,

némán, csak sejtjeidben keltve visszhangot,

mikor egy üres, fagyott  világ temeti álmod?

E M L É K S Z E L ?

Emlékszel az első szóra?
az első, meglepődött mondatokra?
mit magunkban fogalmaztunk,
             s még csak magunknak:
Ki vagy? Hol jártál eddig, hogy nem láttalak?

Emlékszel az első beszélgetésre?
A kigondolt mondatokat elcsaptuk félre,
s izgatottan egymás szavába vágtunk,
vagy zavartan, nagyokat hallgattunk.

Emlékszel, mikor először láttalak,
s pillanat alatt szívembe zártam mosolyodat?
Csillogó szemed, önfeledt nevetésed,
odaadó, simogatón szerető figyelmed.

SZERETLEK /jabusokban/

Ma hiszek a jóban, egy álomvilágban

Ma hiszek a világban, mert reádtaláltam

Ma várom a holnapot, mert két kezem fogod

Ma mondom a szót, mert figyelve hallgatod.

Mosolyod látom és csillogó szép szemed

Mosolyod várom, töröld le a könnyeket

Mosolyod üzen: széppé teszem életed

Mosolyod várja, nyújtsam át a lelkemet.

Legyek Faust, ki Érted pokolra száll

Orfeusz, ki Kharon ladikjában muzsikál

Legyek szánalmas koldus, ki utca sarkon áll

Legyek egy utolsó sóhaj, mi égre száll.

SZERETLEK

Gyűlölve szeretlek.

Lélekben kifosztva

koldusként a végtelenben kereslek,

vágyaim gúzsbakötve,

szaggatnak szét az emlékek.

Az égigérő falak leomlanak

s maguk alá temetnek.

Ha temetsz, tedd mosolyogva,

visszhangozzon minden rög lehulva

lelked bezárt világában,

s legyek egy felsejlő jaj-szó álmodban.

Lettem volna az értelmetlen érzelem,

s lettél az érzelem nélküli értelem.

Éltem, léteztem, szerettem, reméltem,

s lettem

egy jéggé fagyott könycsepp szép szemedben.

Meztelen lélekkel, kifosztva állok,
valami földöntúli csodára várok,
szemem behunyva, lelkem indulna világgá,
de csak a monoton idő kérlelhetetlen múlása
tép, szaggat, őröl az enyészet porává.

K e r e s l e k

Fényt keresek az éji homályban,

egy mozdulatot e fagyott világban,

hangod visszhangját a néma csendben,

mosolyod nyomát kopott emlékeimben,

sóhajod a köröttem dúló viharban,

könnyeid a reggeli friss harmatban,

néhány pillanatot a rohanó időben,

létezésed elfoszló nyomát a végtelenben.

Most veled,
  vagy ellened?
Most velem
  vagy ellenem?
Szív dobban
  láng lobban.
Tűz éget
  adj kegyelmet!
Szólj egy szót
  mond a valót!
Kérd a lehetetlent
  mit a képzelet teremt!
Rád várok
  elhoznak az álmok.
Vagy béklyó a való
  és hazug a szó?
Mire e játék
  lásd pereg a festék?
Most veled
  vagy ellened?
Most velem
  vagy ellenem?

Elhallgatott szavak

Léteznek örökké elhallgatott szavak,

érzések, melyek a végtelenig a lelkünkben maradnak,

csókok melyek ajkunkon válnak semmivé,

ölelések, melyek sorsa az enyészeté,

igéretek, melyek eleve hazugságok,

gyötrelmes, magányos éjjeken feltörő kínzó álmok,

létezik a pillanat, mikor azt suttogom:

/csak magam elé, csak magamban, halkan/..feladom,

hisz tüzet raktam, óriásit, égig ér a lángja,

testem még él, de lelkem hallgat, hamuvá válva,

az idő szele söpör el minden megkopott emléket,

s temet a feledés mocsarába egy sosem volt szerelmet.

Álmodtam

Álmodtam éjjel, álmodtam nappal,

álmodtam ébren, álmodtalak álmomban,

jeges télben a forró nyarat vártam,

a semmit fogtam s görcsösen markoltam,

vártam, reméltem, mindent akartam,

az idő és tér korlátait szétszakítottam,

álmaimban, vágyaimban léteztél - két dimenzióban,

s maradsz örökké enyém e nem létező világban.