Elhalt a szó, meghalt a jó,

ne ejtsünk könnyeket, nem kell sirató,

ne gyújtsunk gyertyát, hideg a lángja,

kialudt a tűz, vele lelkünk minden álma.

Elhalt a szó, meghalt a jó,

kihunyt a fény, s a múlandó

idő kerekei kattogva megállnak,

dermedt álmaink jövőt már nem várnak.

Elhalt a szó, meghalt a jó,

egy sóhaj száll messzire, talán az utolsó

s válik semmivé a végtelen térben,

Ámort temetjük, nincs többé Isten.

Elhalt a szó, meghalt a jó,

merre indulunk, s mi az útravaló?

mozdul a kéz, a semmit markoló,

dobban még a szív, a mindent akaró.

Elhalt a szó,

meghalt a jó.

Temetjük álmaink, tesszük magunkban,

a fájdalom jajdul fel hallgatásunkban,

meghaltunk e kegyetlen, rideg világban,

temetjük vágyaink szívünk utolsó dobbanásában.