A csend szava maga a fájdalom,

a hallgatás egy szétfoszló álom,

a tűnő fény a reménytelenség,

a magány a lélekbe maró kétség.

Nevető szemed rabolta el a végtelen,

egy eltünt mosolyt keres a képzeletem.

Halkan suttogom, hol vagy szerelem?

Egyedül maradtam, miért létezem?