Milyen az ha egyedül vagy,

ha reggel nem kel fel a nap,

ha megfagy a világ melletted,

ha üressé válik a lelked?

Milyen az ha kezed elengedték,

ha vágyaid már eltemették?

Milyen az élet ha kirekeszt,

ha a pokol már nem ereszt?

Milyen istent megtagadni,

milyen a halált várni,

barátként üdvözölni, kézenfogni

és a semmibe elindulni?

Milyen ha nincs csillag éjszaka,

ha a virágnak már nincs illata,

ha a zene csak zajhalmaz,

ha már mindenbe belefáradsz?

Milyen ha könnyeid arcodra fagynak,

ha perceid csak monoton múlnak,

ha már nem várod a holnapot,

ha már felejtetted a tegnapot?

Milyen az ha a fény csak vakít,

ha a fájdalom a szívedbe hasít,

ha már csak a közönyt éled,

ha már nics hited, nincs reményed?