Ha a tavasz jön,

nézz az égre,

kékje 

szemem tükrözi,

a futó felhőkben 

mosolyom látod,

s ha várod,

hogy szavam halld,

akard!

s szellőként súgom

neked:

itt vagyok Veled.

Ha a nyár este

ölel magához,

álmot hoz,

vágyat ébreszt

a csillagok fénye,

kezed tedd kezembe,

érezd, hogy létezem,

érezd, hogy él

a sosem-volt 

szerelem:

itt vagy Velem.

Ha az ősz

görget a világ elé

színes szőnyeget,

köd takarja a kék eget,

bús tücsök ciripel,

Te jöjj újra el,

csillag szemed,

kérő lelked

legyen újra enyém,

álmodunk:

mi ketten egyek vagyunk.

Koldús vagyok,

koldulok.

megtört erőm,

temetőm

messze még,

s ha tűz már nem is ég,

parázslik az élet,

csak a lélek

az mi semmivé lett.

Nézz rám!

Vess valamit elém,

vagy rugj belém,

de ne lépj közömbösen,

ne szégyeld szánalmas létem,

helyettem,

én sem szégyenlem, hogy vagyok,

és koldúsként

alamizsnáért koldulok.

2009 július

A hallgató csend ölel fájón magához

mint egy sűrű erdő rejt el az éjszaka,

nincs utam a mindent felejtő álmokhoz,

a  kínzó sötétséghez vagyok láncolva,

gondolat-felhőket űznék el kétségbeesetten,

értelmetlen vágyakat kergetek mint lepkét,

ölelnék valakit, ki létemben már elérhetetlen,

ki már felejtve szép napokat - éli életét.

/ POET - megadott szavak alapján /

Kérdeztél:

miért szeretsz?

s csak néztem arcod,

kiváncsi mosolyod,

a választ kerestem, keresem.

és én is kérdezem:

mi is a szerelem?

Kérdeztél:

miért szeretsz?

Miért szeretlek?

Mert élek

és szeretlek

a pilanatért

mikor magadhoz ölelsz,

a fényló csillagokért ahogy

szemedből rámnevetnek,

a mosolyodért arcodon,

mi azt mondja: szeretlek,

szép lelkedért

mely magába fogadott,

méz ízű ajkadért

mely forró csókot adott,

tested simulásáért,

mely a vágyat ébreszti bennem,

öled szorításáért,

hol a gyönyör végtelen.

Minden szó csak egy szó,