Kis türelmet...
Bevégeztetett,
a nincs-továbbot nem lehet nyújtani,
ha volt szép és jó, meg kell köszönni,
s csendben, hullámot nem verve,
árnyékot nem vetve,
megszégyenülten távozni,
már lehetek tuskó, nem kell kezet fogni,
csak elfordulni, hallgatni,
a pillanatot várni.
Lezáratlan fejezet
mondat közepén félbe hagyva ér véget,
még "átfésülni' a sorokat? a fenéket!
üresen cseng már minden szó,
visszhang nélkül,
talán hagyni kellene valamit emlékül
mielőtt a tudat a semmibe merül?
miért? és kinek és minek?
csak zavaros képek lennének.
Bevégeztetett.
Miként szoktam, magamon vigyorgok,
jó lenne látnom, ahogy elballagok,
de majd ha jöttök /egyszer valamikor/
majd elmondjátok.
Nem mászkálok már a "toronyban"
s ami jót találtak huszonhat rossz soromban,
leírom még, hogy elmondjam
volt pár jó szavam ha rímekben szóltam:
"árnyékot nem vetek,
hullámot nem verek"
csak csendesen
elmegyek
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
......és
T e m e t é s
Istentelenek siráma
Borostyánba zárva