Annak emlékére,hogy kisöcsém voltál

               Az ember legféltetteb és ugyanakkor legszebb élményeit,emlékeit a gyermekkor tarsolyában őrzi.Csöndes napokon elmélazva,néha felötlenek a kristálytiszta csínytevések,melyek mindig megmosolyogtatnak és gondolatban újra átéled öket.Független a kortól,a társadalmi viszonytól,a hovátartózástól a gyermekkori csíny mindig az marad,egészséges móka,mely leleményességet, fantáziát tükröz.

Akkor este együtt voltunk,kedves

Szívünkben vágy és forró szerelem.

Közöttünk átsuhant az Élet

Valamit súgott magának és nekem.

Szívemen sötét fátyol remegett

Amint hallottuk az Élet éeneket.

A maga szeme később könnyben úszott,

Majd fekállt és tétován távozott.

Miért ment el akkor,kedves

Elrabolta beteg lelkem ,szívem.

S tovább dalolta vajúdó szerelmét

Az Élet nekem,egyedűl nekem.

Azóta az évek messze szálltak

Sok tavasz,nyár,borus ősz és tél.

                A barátom története

               A tenger felől csípős szél fújt amikor kinyitottam az ablakot.Nyugtalanított már az ezred késése.Az éjjel kellett volna megérkezzenek.Olyan unalmas volt ez a pár hét amíg tartott a hadgyakorlat,egyedül félig-meddig tétlenűl üldögélni az irodában és válaszolgatni a központi parancsnokság kérdéseire vagy lejegyezni az érkezett telefon értesítéseket.Üres volt a kaszárnya,s a néma csend mintha ránehezedett volna a lelkemre.Pár pillanatig a nyitott ablakon elmerengtem a part felé igyekvő,egymást ölelő hullámokon.Sirályok kergetőztek és rikoltoztak a víz felett.A végtelen tengeren a messzeség homályából kirajzolódtak a határőr hajók vonalai.Furcsa volt megszokni,hogy elsíklik a szem és nem ütközik hegyekbe mint otthon.A víz tükrén megtört a tavaszi napsugár és érezni lehetett,hogy a levegőt tavaszi illatok árasztják el.Az itteni tél másabb mint otthon,hó nem hull,a telet a tenger felől fújó keservesen kegyetlen és hideg szél jelenti,meg a felkorbácsolt tenger hatalmas fekete hullámai.Még néhányat szívtam a friss tavaszi levegőből és becsuktam az ablakot.

                       Forgács az  érzelmei magaslatán

            Néhány napja felfigyeltem öcsém fúrcsa viselkedésére.Mintha takargatna,titkolna valamit.Időnként bemegy a kamrába,majd figyelmesen,biztosítva magát kioson és áttrappol az udvaron egészen a fészerig s aztán jó ideig eltűnik,nem jön elő..Furdalta kíváncsiságom és elhatároztam,hogy végképp kiderítem titkolózását.Észrevétlenűl követtem.A fészer egyik sarkában volt meghúzódva és a lopott fasírttal egy kis kutyát etetett.Ahogy észrevett összerezzent.

A lúcfenyők erdejében

Láttam napvilágot.

Levagtak lábamról

A szorgos munkások

Vonaton utaztunk

Több ezer fenyőfa,

Fölszabtak,gyalultak

És behoztak a gyárba.

Sok ügyes kéz által

Voltam megmunkálva,

Nem gondoltam,hogy belőlem

Hegedű lesz máma.

Sírásra itt nem volt idő

Gyorsan ment a munka

Nem hányodtam porosan

sehol a sarokban.

Fölvettem a lakkruhámat

Büszke vagyok rája.

Nem gondolok könnyesen

A tűlevelű fákra.

Kulcsot,húrt és lelket kaptam

Egy öreg munkástól.

Fiacskám,most elaludhatsz már

Csend van,lassan elpihen a város.

Míg csendben alszol én vigyázok rád,

Én,az öreg bácsi,a vén gitáros.

Halkan megpendűl egy húr a gitáron

Tündérálmot sző szép kék szemedre.

Hunyd le lassan kis szemedet

Hajtsd már álomra borzas fejedet.

Tarka réten fodsz játszani,

Kergeted majd a pillangót.

Álmodsz apádról aki érted küzd

Nrkrd éoít gondtalan világot.

Álmodsz anyádról,aki már pihen

Ott lenn,hol sötét a város.

                  BARÁTSÁGOK

                 Apró gyermekkoromat egy városszéli házban töltöttem.Utánunk már csak a végtelen mező nyúlt az erdőig,ahová vert poros mezei út vezetett.Ez jó volt nekünk.Földi  Paradicsom,hisz elcsatangoltunk és élveztük a szezon termés minden ízét.Nekem a zöldborsó ízlett a legjobban,de megkostoltuk a nyers cukorrépát és a tejeskukoricát is.Egyik sem hagyott szeretetteljes kívánságot maga után.

M A R A D J   V E L E M

                Mottó: (Az emberélet röpke dráma

                             Csak egyszer játszák

                              Nincs több előadása)

                                                              (Ismeretlen japán költő a XVI. szd.-ból)

   Abban az évben a nyár váratott magára.

                         Emlékezések hangulata kávé mellett

UTOLSÓ BESZÉLGETÉS  ANYÓSOMMAL

Szótlanúl ültünk szemben Gabival.A felszolgált kávé erős illata töltötte be a szobát.

A néma csendben egy régebbi kávézás emléke idéződött fel és játszódott le emlkékeimben.Az utolsó kávézás anyósommal.Kolozsvárra mentem és megszakítottam az utat,hogy találkozhassak vele.Már nagyon beteg volt.A téboly mindjobban hatalmába kerítette.Abban az időben a kávé mintha az utazás tartózéka lett volna,akár hidegen,vagy termoszban gőzölögve,de ott volt a táskámban a kellékek között.Nem nyúltam egész úton hozzá,pedig szinte fél éjszakát tartott az út.Úgy hallozttam,hogy javult az anyósom állapota és vittem a kávét,hogy régi időket idézve,illatos forró gőze mellett elbeszélgetünk.Előszeretettel vettem elő csomagomból a termoszt és öntöttem csészékbe a finoman gőzőlgő  kávét,

Asszonyom kisérő szeretetét.Gabi rám förmedt.:

-    Miért hoztad,mert nem szabad kávét innia.Az orvos szigorúan megtiltotta.!

           HA  KÉSIK AZ AUTÓBUSZ

           PALI egy kocsma volt a Nyárád-mentén.a falutól három kilóméternyire a nagy útelágazásban.Forgalmas hely volt.Itt pihentek meg rövid  időre a nagy távolságú buszjáratok Székelyudvarhely és Kolozsvár,Szászrégen és Szóváta,Nyárádvármerő és Marosvásárhely,

valamint Szováta és Nyárádszereda útvonaliak.Az utasok a tíz percnyi idő alatt kiszálltak,hogy megmozgassák elgémberedett végtagjaikat,cigarettáztak,falatoztak,vagy bementek a kocsmába egy korsó sör vagy féldeci tőményt legurítani.A cégtáblán nagy betükkel hírdette , hogy Falatozó,de a környék és akik átutaztak csak Palinak hívták a kocsmáros neve után.Lovasfogatok is álltak itt meg,de nekik volt erre a célra külön gazdasági udvar.aztán ott a gazdák addig iszogatták az áldomásokat és egymást köszöntőket,nem figyelve az idő múlására,hogy beesteledett és lassan kiürült az udvar is,megszünt a hangoskodás,mert záróra következett.