A lúcfenyők erdejében

Láttam napvilágot.

Levagtak lábamról

A szorgos munkások

Vonaton utaztunk

Több ezer fenyőfa,

Fölszabtak,gyalultak

És behoztak a gyárba.

Sok ügyes kéz által

Voltam megmunkálva,

Nem gondoltam,hogy belőlem

Hegedű lesz máma.

Sírásra itt nem volt idő

Gyorsan ment a munka

Nem hányodtam porosan

sehol a sarokban.

Fölvettem a lakkruhámat

Büszke vagyok rája.

Nem gondolok könnyesen

A tűlevelű fákra.

Kulcsot,húrt és lelket kaptam

Egy öreg munkástól.

Az ellenőr művész füle

Óh! nem kifogásol.

Művészetek Palotában élek

Esténként dolgozom,zenélek

Átélem a művész lelki óhaját,

Gyakran elsírom a Magyar Rabszódiát.