A naptárban kettőt lapoztunk?

Tegnap volt karácsonyunk?

Álltunk a pőre fenyő előtt,

válogattuk a tavalyi díszítőt:

üveggömb akasztó nélkül,

gubancos girland végtelenül,

mókás ördögfióka plüss-terpeszben,

matt-sárga-csillag, kopott, fénytelen.

S a dobozban volt múltunk, jövőnk,

mit ránk rót irgalmas teremtőnk.

Tedd fel könnyes szemmel,

már hiába kérő, remegő kézzel

párod tragikus emlékét!

De ne éld át az élet kegyetlenségét!

Mi elmúlt, már visszafordíthatatlan,

nyújtsd kezed, legyen részem a fájdalmadban!

Kettőt lapoztunk.

Tegnap volt a MI karácsonyunk.

Álltunk a zöld fenyő előtt,

s mosollyal raktuk rá a vágyó jövőt.

Hátulra apró fénylő csillagokat,

az ágakról lefutó aranyló napsugarat,

a nyárvégi tenger csobogó hullámait,

a "zöld sziget" forró éjszakáit.

A végtelent, merre útunk vezet,

s mi sorsunkat összefonta - a szerelmet.