Reggel volt.

Az eső esett vígasztalan egyhangúan,

de egy szép nap vágya bújt meg mosolyodban,

arcát nézted, higgadt tekintetét,

féltőn megsímogattad a kormányt fogó kezét,

szemed lehunytad, a jövőt vágytad,

nyugodt életed vele tovább álmodtad.

Reggel volt.

A gondolatod féksikoltás szaggatta,

riadó szemed fényszóró vakította,

s a csattanás, a soha el nem múló pillanat,

mely szétszakította az összefonódott álmokat.

...és temettél,

...és nem feledtél,

álmodban ma is a fék csikorog

és szemed sarkában könnyeidben élnek a sóvirágok.