Fáradtan ülök, fejem hátrahajtom,

kezem tétlen nyugszik, kerül az álom,

rejtélyes neszek feszítik a képzeletet,

felsejlő emlékek a létezésemet.

Fáradt vagyok, aritmiás szív, fájó lélek,

megkopott test, elégett remények,

tehetetlen akarat, bénító félelem,

naív kitárulkozás, végtelen türelem.

Nincs erőm lépni, s nincs nyugtom megállni,

még dobok egy zsetont, lehet itt nyerni?

Pörög a kerék, kajánul surran a golyó,

vigyorog a krupié, már tudja, én leszek a hunyó.

Utolsó zsetonom a hitem, reményem,

őszinte szavam, mit sem érő létezésem,

fájdalmas magányom, kialudt tüzem,

nem sokat ér, s a posztón hever az életem.

Kattog a kerék, pörög a golyó,

és még fut tovább, gonosz kis manó,

elfárad, zökkenve megáll, rám morog,

söpri a kasszát, visz mindent, rajtam vigyorog.