Nevess publikum, mint a fergeteg,

kacagj bátran, hisz megvetted jegyed,

féltél az előbb - ment a saltó-mortale,

majd tátottad szád - az állatseregletre.

A műsor folyik, nincs fennakadás,

jön a folytatás, s közben ki lenne más?

mint kifestett arccal, spotlámpák fényében,

szakadt gúnyában, nyolcvanas cipőben,

a vidámság tárgya: a bohóc, nevess hát,

enged ki mérged, csapj víg hahotát,

nézd! hasra esem,  fűrészpor képemen,

orrom, fülem óriás, monokli szememen.

s int a karmester.....a műsor folytatódik...

sportlámpa elalszik...a bohóc kicsámpázik.

Fáradtan ülök az öltözőben,

egy darab vatta remegő kezemben,

letörlöm arcomról a virító festéket,

kitörlöm lelkemből  a keserű életet.

Sápadt arc néz rám a vakrozsdás tükörből,

gyémánt csillan,

egy könnycsepp legördül megfáradt szememből.