Isten vagy, örök a léted.

Kérlek
a mennyeknek országát ne add nekem,
nem kell a kegyelem,
sem a feloldozás,
bűneim vállalom,
enyém a fájdalom
és így érzem jól magam.

Én alkottalak,
az emberi gyengeség
feloldozást kereső vágyából,
gyártottalak
kínzón lidérces álmokból.
Imákat találtam ki,
hogy áldjalak,
hogy kiutat találjak
semmi létem gyötrelmeiből
ebből a az elmúlás-félelemből.
Én alkottalak,
s ha kell kiradírozlak
a tudat-világból.

A gyatra fizikai valóság
börtönébe zárt lélek lázad,
önmagát temeti
az idő véges-végtelen világába,
s látod én megtehetem,
mert létezem,
valóság vagyok

mert én
emberként meghalok.