2010. június 16., szerda, 14:02

- Bolond vagyok - mondtam,
hozzá egy nagyot vigyorogtam
s a szó megfagyott a levegőben,
rám néztél szomorú-meglepetten:
-ne játssz a szavakkal, komoly ember vagy!

Nem! Kedvesem! Nem!

Engedj újra gyermeknek lennem, engedj játszani,
a múltba temetett időkbe pajkosan visszakacsintani,
megkeresni kis-autóm elveszett kerekét,
látni a kitárulkozó világ minden színét,
futni a képzelet végtelen ösvényén
és botlani a meglepetés küszöbén.

Engedd újra s megint
tiszta hittel látni a világot,
letörölni arcomról a sok mocskot,
add vissza rég elveszett, széttépett bizalmam,
s újra csak az igaz szó tiszta dallamát halljam.

Engedd,
hogy bűneim terhét levessem magamról,
menekülhessek a kínzón fájó álmokból,
engedj néha nem-felnőttnek lenni,
engedj néha gondtalan gyermeket játszani.