Fáj a magány
mikor csak a gondolatom
fon rád szerelmet.
Kifosztom lelked,
minden szavad bennem
rezdül tovább.
Tépkedem a távollét
lassú pillanatait,
értelmet keresek a semmiben,
kapaszkodót a lelkembe
rejtett álló-időben
/és felsejlik ölelésed testemen/ .