A villogó /régen képcsöves/
tizenkilenc colból rám ugatott
regnáló királyunk, magabiztosan,
a mindentudók bölcsességét osztva,
én meg csak bámultam ki
borotválatlan pofámból,
hisz egy nyelvet beszélünk.
Akkor miért nem értem?

Csak ültem,
fizetetlen számláim szorongatva
s hallgattam,
mint osztja az észt,
aztán egy merészet gondoltam:
tűzbe a számlákkal!

De hova?

Ez itt
/egy élet materializált eredményeként/
orosz licenc panel a negyediken,
szakadt tapéta, büdös szőnyegek,
harminc éves, széteső bútorok,
könyvek halomba pakolva a fal mellé.
ujjnyi rések a falon,
a huzatban fecnik röpülnek
/örökre elveszett gondolatok/,
Pergő zománcú, központi fűtés,
két hónapja

"SZOLGÁLTATÓ ÁLTAL LEZÁRVA"

Még egy melegítőt magamra húzok.