http://www.zszimcnt.edu.sk/tanarikar.html

http://www.zszimcnt.edu.sk/pedagogusnap.html

Zimná 101/607643 Čierna Nad Tisou
Útvonalkereső056 635 05 96

http://www.zszimcnt.edu.sk/terkep.html

  Mgr. HEGEDUS ALICA

                                                                                                 ISKOLAIGAZGATÓ

http://www.zszimcnt.edu.sk/versenyered.html

Újra és újra, ezerszer megfogalmazzuk,

úgy véljük rátaláltunk, aztán eldobjuk,

s kezdjük előlről, szőjük a szavak pókhálóját,

hogyan is mondjuk ki életünk álmát.

Kutatjuk mi az mi mosolyt varázsol,

melyik hang mi legszebben dalol,

mi az mi visszhangra talál lelkedben,

mi az mi csillagfényt gyújt szemedben?

S oly egyszerű a recept:

Vedd a tavaszi szellő lágy símogatását,

a májusi éjszaka bódító orgona illatát,

a nyári esték vágyakat ébresztő forróságát,

az őszi lombhullás színes forgatagát,

tedd hozzá életed legszebb pillanatait,

magányos éjszakáid mindent akaró álmait,

karod óvó, féltő szorítását,

tested mindent elégető vad vágyát,

pár cseppet a szeretkezés verítékéből,

a feszülő ágyék végtelen erejéből,

tedd mellé mosolyod, szemed csillogását,

a magány kérő, kolduló jajkiáltását,

a reményt a holnapban, a "velem vagy" pillanatát,

s minden szépet és jót, minden szív álmát,

s ha így együtt van,

add a szót a szádra - óvatosan,

mert mit kimondsz törékeny, mint a sebzett lélek,

s halkan csak annyit mondj:  - SZERETLEK

veszít, fon, útlevél, part, fáklya, örökség, keserű, sarc, párna, vált

Hallgatsz,
csak a csend üvölt s tépi szét fájón az időt,
a mozdulatlan magány
szaggatja szilánkokra köröttem a világot.
sarcot vesz most rajtam a tegnap,
s fizettet előre,
útlevelet nyom kezembe,
s körém fonja a semmit,
lelkem gyujtja s égeti fáklyaként
a parttalan utak fény-árjáték játékát
vetíti rám
örökségem a holnap
mi soha nem jön el,
mert veled elveszítettem.

Ha tavasz jön, nézz az égre,
kékje szemem tükrözi,
a futó felhőkben mosolyom látod,
szellőként súgom neked:
itt vagyok Veled.

 Ha nyáreste ölel magához
és vágyat ébresztő álmot hoz,
kezed tedd kezembe, érezd, hogy létezem,
érezd, hogy él a rég-volt szerelem.

 Ha az ősz görget a világ elé
színes szőnyeget,
köd takarja a kék eget,
Te jöjj újra el, csillag szemed, mosolyod
legyen enyém, álmod velem álmodd!

 Ha tél festi fehérre a világot,
jéggé dermesztve minden virágot,
egy szálat tűzz büszke melledre,
könnyeiddel keltsd életre,
s egy dalt dúdolj halkan,
szerelmünk benne él a dallamban,
merülj el újra az édes álomban.

Boldog Születésnapot az én Szerelmemnek...

Március 17.-én megjelent regényem. Megvásárolható az alábbi link szerint.

http://hu.united-pc.eu/koenyvek/szepirodalom/railjet.html?tx_mdprodukte_pi1[pointer]=3&cHash=694d98b85b9d5cc569077336549797c9

Próza válogatásom E-könyv kötete jelent meg az Élő Költők Könyvklub kiadásában.

A kötet a legjobb novelláimat, esszéimet és egyéb prózáimat tartalmazza, 84 oldalon összesen 28 alkotásomat.

Te vigyázz most rám, Kedvesem, mert én már nem tudok!
Túl sok már az éjszaka, mikor csak ébren álmodok,
kevés az, mit adhatsz és kevés, mit én adhatok,
Te vigyázz most rám, Kedvesem, mert én már nem tudok.
 
Te őrizd utunkat, ne engedd, hogy eltévedjek,
útvesztőben járok, menni kell, továbblépek,
mert megállni soha nem szabad, de mégis félek,
Te őrizd utunkat, ne engedd, hogy eltévedjek.

Hőségben megfutó ködfelhő
az égben, délibáb a földön,
távoli hegyek fölött eső,
itt szikkadt szikben most a börtön,
roppanó fűzfa ága hullik,
mohó kis tűznyelvek harapják,
végigfut rajtuk, parázs izzik,
száraz erdőt a lángok falják,
gomolygó füst fojt ma életet,
fáradtság a tájon, megbújva
arat a pusztító enyészet,
a halál, éjsötétbe hullva,
        Isten közönnyel nézi művét,
        így közli végső ítéletét.

én csak vendég voltam itt a földön, mégis mindent láttam
mert egyetlen-egy fénysugárban a mindenség benne van,
meztelen talpam alatt az összes út végtelenbe futott,
néhány megfáradt lépéssel bejártam a nagyvilágot,
egyetlen csókomban égett ezer nő ajka a számon,
testük egyetlen ölelésben itt volt a tűz-ágyamon,
egyetlen sikolyban bejártuk a mennyeknek országát,
egy végtelen ölelésben éltük lángoló testünk vágyát,
izzadt bőrünkön fénylett fel az utolsó pillanat,
megfáradt kézzel simítottuk egymásra az álmokat
aztán még pörgött a film tovább, szerelmet varázsoltunk,
és ha felébredtünk - létezésünkbe egymást álmodtuk
csak vendég voltam itt a földön mégis minden bennem él,
pillanatokban éltem, az időt ellopták, jön a tél,
egy újabb karácsony, harangszó simul a havas tájra,
öltözz fel jól -féltelek- és majd sétálj ki ott a parkba
                                    hol nevetésed őrzik az öreg fák

mért kéred a mindent

ha a semmit adod cserébe

mért féled istent

ha nem hiszel benne