Színek
fonják át léted
minden reztdülését,

minden vágyát,

minden álmát.

Az éj fekete bársonya simítja
lelked gyötrő fájdalmát,
az aranyló napsugár
ébreszt életre, hozva a mát,
a kék madár röpül feletted,
szárnyával féltőn magához ölel,
vöröslő vér dobbantja szíved,
s szíved szavára szív felel,
a nyári kék égen futó felhők
játszanak képzeleteddel,
hallgató csendben élő őszi erdők,
lépted segítik színes szőnyeggel.
A májusi lila orgona illata
szerelmet terít vágyaidra,
s végül
ezer-szín virág takarója

simogat örök álomba,
borul

magába fogadó sírodra.