Ma könnycsepp,

 holnap emlékező mosoly.

Ma még vele,

most még a fájdalom,

nyugtalan éjben visszatérő álom.

Kezét érzed lázas homlokodon,

 csókját ajkadon.
Tükörben villan fel mosolya,

süppedő szőnyegben ott a lábnyoma,

Éjszaka csendjében suttogva szólít,

szólnál, de néma marad szád,
örök időkre

lelkeden viseled

az özvegység fátylát.