Kis türelmet...
Kis türelmet...
Fáradtan mozdulok, már utam végén járok,
nem hajt az idő, elnéző, ha néha megállok,
megtörlöm homlokom, vaksin hunyorgok,
ölel a magány néma csöndje, hallgatok.
Út szélén kő-Krisztus, keresztre feszítve,
sajnálnom kellene, elé térdelni vezekelve.
Nézd el Uram, hogy nem hajlik fájó térdem,
Te már pihensz, de én cipelem keresztem,
s az én utam - Uram - furcsa, mindíg hegymenet,
...mond... miért adtál ilyen kegyetlen életet?
Ablakot nyitsz a világra,s mögötte csak diszlet vár,
ígéred a holnapot de az idő bénultan áll..
Mond minek a tavasz, ha elhervad a virág,
minek a nyár, ha tűzben ég el a világ?
Miért jön az ősz, ha elpusztul az élet?
s jön a fekete-tél, a kegyetlen ítélet.
Kialszik a rőzseláng, ködbe vész a fény,
meghal a szerelem, eltűnik a remény.
Könyörületes vagy, s ámul a világ,
életet teremtessz: szárbaszökken a jégvirág.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
T e m e t é s
Istentelenek siráma
Borostyánba zárva
Istenhez /7toronyban átírt változat/