2010. október 19., kedd, 14:20

"Színház az egész világ
és színész benne minden férfi és nő,"
 
Játsszunk hát,
lobogjon az a láng,
ördög írja szerepünk vagy a teremtő?
oly mindegy, miénk az ellopott idő

Játsszunk költőt
az itt-ott összeszedett vers-formákkal viaskodva,
ölelkezzenek rímeink egy lágy szonettben,
 klasszikusan legyen megformálva
s hogy nem hagy nyomot a fejekben?
oda se figyeljünk!
 
Játsszunk
érző lelket, szerelmes esteket, bújva izzadó éjekbe
hormontablettákkal spannolt testünk vágyainak kielégítésére,
s ne törődjünk, hogy a szomszéd fülel,
szálljon az a kielégült sikoly,
míg két kifacsart test a lucskos lepedőn nem pihen el.
 
Játsszunk embert egy velejéig gonosz világban,
ki mosolyogva vágja a kést a másik a hátába
s közben kéjjel keni szét a vért száján drakulaként
játszunk koldus mellett siető, elfoglalt embert
ki Harpagonnak született, s mert
a garast fogához veri, hát a fogorvos lesz drága,
ki talán holnap ő maga is járda szélre kuporodik
koszlott kalapjába aprópénzt várva.
 
Játsszunk kedvetlen, levert színpadi bábot
egy nézőhiányos modern semmi statisztériájában,
vagy játszunk keradók mixében sipákoló pattanásos fruskát
esetleg falu-csúfja hajlott hátú ráncos arcot
ki küszködve se tudja a c-dur-skálát,
legyünk sztárok pár napra, s oly mindegy
bámulnak ránk vagy röhögnek rajtunk,
kemény harminc ezer a jatt
s mennyivel jobban hangzik mint a harminc ezüst
bár a zseb ettől se dagadhat.
 
Játsszunk télen - nyáron a szupermarketek légkondicionált világában
ráérősen bámuló vásárlót hogy ne fagyjunk meg,
vagy a nyári hőség utolsó csepp verítékünket ne szívja magába,
játsszunk gazdagot pénzünket számolva, a másikra sandítva
vigyorogva, hogy üres a marka
 
És játsszunk koldust a teremtő előtt leborulva
bűneink alól feloldozást várva
tudva, hogy mindegy merre vezet majd utunk
ha az örök sötétség csámcsogva felfalja világunk,
hisz mi halandók úgy születtünk,
hogy bennünk él jogunk: mulandóságunk.
 
 
Játsszunk!