A csend szaggat szét,

a hallgatás éli életét,

a némaság vigyorog gúnyosan,

a semmi ásítozik álmosan.

A magány kergeti az álmokat,

lustán terpeszkedik a gondolat,

lét-nemlét határán imbolygok,

egy szóra, egy mozdulatra várok,

egy mosolyra, simogató kézre,

a semmiben élve az elérhetetlenre.