Még csak egy felsejlő látomás,

de az idő könyörtelen, nincs megállás,

lépni kell tovább, cipelve terhünk,

vágyunk, remélünk, félünk de élünk.

Lábunkon bejárt utunk pora,

a mérhető idő mérhetetlen fájdalma,

megbánt bűneink, átélt örömeink,

létező valóságunk, temetett reményeink.

Tűzforró éjszakák, jéghideg ébredések,

megküzdött, megélt, elvetélt remények,

testünkben vad szeretkezések és megunt ölelések,

szívünkben a vágy s hozzá megtisztult lélek.

Nyugalmat kér az értelem, végső megnyugvást,

de sejtjeinkben élő ősi ösztön egy újabb látomást,

mindent megélni, mit a sorstól lophatunk,

rövid az időnk, sietünk, ébren is álmodunk.