Nő vagyok és anya,

szültem királyt, szültem szolgát,

s szolgáltam mindig a teremtés urát,

adtam lelkem hitét, testem tüzét,

őszinte mosolyom, szemem csillogó fényét.

Hallgattam ha szólnom nem volt szabad,

felsírtam ha fájt; a jajszó kifakad,

féltem, reméltem, kértem, könyörögtem,

s a szép szóra, a jóra boldog volt életem,

szerettem, öleltem, jajongva szültem,

örültem, s néha konokul tűrtem.

A leszálló nappal bújtam hozzád,

kereste kezem kezed, szám a szád,

vággyal égő ölem a büszke férfit,

testem a mindent adó-kapó tűz pillanatait.

Nő és anya vagyok,

fáradok.

Fejem lehajtom, sorsom válalom,

évezredek súlyát vállamon hordozom.