VERSEK SODRÁSÁBSN

VERSEK SODRÁSÁBAN

ÉDESANYÁMNAK

                    (…imé közlöm veletek az én lelkemet…  Példabeszédek 1, 23)

Novemberi őszi eső után

Bosszúsan dühöng a szél,

Lelked belengi homályos szobám,

Édesanyám, hát eljöttél?

Életedben mindig tudtad,

Hogy imádom a szelet,

Biztos vagyok benne, anyám,

Azért látogatsz ilyenkor engemet.

Tovatűnt sok idő azóta,

Éreztem melegséged jó anyám:

Zsenge ifjú voltam akkor,

Azóta nekem is van unokám.

Hosszú gyötrő évek során

Nem hallhattam bíztatásodat,

De egy életen át mindig éreztem

Simogató szavad, szerető csókodat.

Oly furcsa az élet, s e találkozás,

Emlékeimben olyan fiatal vagy.

Én öregedtem meg édesanyám,

Megtört, öregember lett a fiad.

Mennyi kíméletlen, durcás gondolat

Kísértett,míg melletted voltam,

Keservesen meggyötört az élet

Más lett volna,ha nem feküdnél holtan.

Vágytam óvó kezed homlokomon,

Mikor viharzott, szólított az Élet.

Te nem tagadtál volna soha meg

Mint ahogy én feledtelek téged.

Keserű szájízzel, őszes öregen

Letérdelek előtted jó anyám.

Szereteted nem múlt el, nem lankadt,

Itt él bennem életem alkonyán.

Egyet szeretnék örökölni tőled,

Azt a szerető,óvó, mentő kart,

Mely megvédett minden kísértésben

S feledtette szorongásaimat

Szeretnék olyan lenni mint te,

Hogyha elmúlik e földi világ,

Úgy maradjak mindenki emlékében

Ahogy rád gondol fiad, unokád.

ENYHE INTELEM…

A nap már rég elenyészett,

Szürkület borult a tájra,

Lassan-  lassan sötétedik,

S jön a csend éjszakája.

Elült minden zenebona,

Úgy tűnik megállt az élet,

Álomköd száll mindenhova,

S megnyugszik a természet.

Pihen minden: ember, állat,

Fű, fa, virág a réten,

Majd úgy éjféltájban halad

A fényes hold az égen.

Nem mindenhol honol a csend,

A berkekben s a ligeten

Sziporkáló madárdal cseng,

Szinte hihetetlen.

A mély csendben rigó anyó

Dalolni tanítja fiát,

Kell az éji néma csend,

Hogy megértse anyja szavát.

Csak úgy lehet megtanulni

Kotta nélkül a nótát,

Minden madár jól tudja ezt,

Mély csendben, tisztán adja át.

Halkan szól a madár ének,

Pacsirta, rigó, csalogány,

Trillázva tanulnak és zenélnek

A nyugodt nyári éjszakán.

Tanuljatok édesanyák

Az apró madár seregtől,

Ki megvédi tiszta dalát

Minden korcs idegentől.

Már kis korban ápoljátok

Nyelvünk tisztaságát,

Megóvni minden zsargontól

A magyar nyelvjárást.

Ez a legstebb örökségünk,

Mit őseink ránk hagytak.

Tanítsátok unokáink

Nyelvben, lélekben magyarnak!