Végzetes hadgyakorlat

           Yehud Shay ezredes, az izraeli szárazföldi kiképzés parancsnoka különleges és rendkívüli hadgyakorlatot tervezett. A színhely a Nagy Pusztaság, ahonnan már sikerült a tevék téli takarmányát elszállítani. Megbeszélésre hívatta Daniel Marash tizedest, akire a gyakorlat során nagy feladat hárul. Daniel végigvonult a parancsnokság ódon épületének hosszú folyosóján, melynek végében a hatalmas izraeli zászló, jelezte a főparancsnok irodáját.. Belépett és várta a parancsot.

-          Tizedes, nagy hadgyakorlatra készülünk, és egyben rendkívüli is lesz. Maga, fiam, a harctér közepén egy hatalmas fát fog ábrázolni. Igyekezzen, hogy a felismerhetetlenségig maszkírozza magát. A sikeres kimenetel után előléptetésre számíthat.

 Megkezdődtek az előkészületek. A harctér közepén álló terebélyes fától nem messze egy anakonda utánzat volt felállítva, amolyan trójai fa ló, de ez nem rejti, hanem felfalja a beléüldözött ellenséget. Másnap reggel az ezredes távcsővel végigpásztázza a terepet, és mindent helyénvalónak talál. Már közeledett a jeladás a csata megkezdésének beintésére, amikor megmozdult a fa és elkezdett szaladni. Mindent azonnal lefújnak és a dühöngő Yehud Shay,magához rendeli Marasht.

-          Maga eszeveszett, kibaszott szerencsétlenség, Hogy tudta ennyire elbaszni a jó irányba felépített hadgyakorlatot?

-          Ezredes úr, alázatosan jelentem!

-          Mit akar jelenteni maga, tömény geci?!

-          Ezredes úr, engem átvertek!

-          Na és?

-          Éppen az, hogy nem „és”, nem akárki, hanem a kebelbarátom!

-          Mondja! De röviden, mert dühös vagyok, és nem állok jót magamért!                                                 

-          Ott álltam a megjelölt helyen. Olyan dús lombozatot raktam a vállamra. hogy a madarak már fészkelni akartak Nyugodtan vártam a jeladást és látom, hogy a távolból egy némber bukdácsolva szalad felém. Mikor közelebb ért, észrevettem, hogy Chiuvé, a feleségem. Gondolom a hárpia nem győződött meg eléggé, hogy gyakorlat miatt maradtam ki az éjszakára, a hülye azt hitte, hogy baklatok. Mert szoktam, hisz bennem is termelődik és kikívánkozik a sperma, de mikor beáll a stop, már nem tudom kivárni a bibliai tisztulás idejét, hogy nyolc nap után, amikor a zsinagógában átesik a szent fürösztésen, lehet érintkezni.. Mindegyre közeledett és akkor vettem észre, hogy Lizan Adir barátom van a nyomában. Gyakran elestek és egymásra borultak, de az csupán egy csóknak lett volna elég, nem pedig dugásnak. Aztán mikor befészkelődtek a fa árnyékába, én fásult pofával figyeltem minden mozdulatukat, hiszen parancsszegés lett volna, ha megszólalok. Adir levetkőztette a hárpiámat és ő is gyorsan szabadult mindentől, de Chiuve nagyon sietett, hogy a szakszafonját a szájába vegye és tövig lenyelte. Velem sosem tette, pedig az enyém is épp olyan körülmetélt zsidófasz, mint a barátomé.. Mindent figyeltem és hallgattam, szerencse, hogy a kéreg álca alól nem hallatszott a szapora szívverésem. Borzalmas volt végignézni, de azt már én sem tűrtem, hogy a seggemre szívet véssenek, és neveik belekarcolásával megörökítsék a dátumot is.. Ezért iramodtam meg!

-          És ők?

-          Furcsállták a mozgó fát. Nem ismerhettek rám, és átiramodtak úgy pucéran az anakonda árnyékába.

-          Ez fiam, nem idegbetegség? Én most veszem a puskám és átlövöm annak az idegbeteg dilibogyónak mindkét heregolyóját.

-          Azt lehet ezredes úr! Ő is azt nyilatkozta, nehezére esik, de nem nyilvánítja betegségnek, ha egy nőstény elhalad mellette, rögtön begerjed és cselekszik. Javasolták neki a kasztrálást, de azt nem akarta, azt mondta vár, amíg az orvostudomány kitalál valami okosabbat, mert a dugásról véglegesen nem mond le. Mivel nem nős mindig jól esik a más asszonya,mert csakis azokat környékezi,de nem szeretné, ha garázdasággal vádolnák.