Töprengés a Senki szigeten 4

   Közeledett a nagy nemzeti ünnep. Újabb kihívás, gyötrődés, hogy mozdulnának már ki valahová szórakozóhelyre Endrével, és újabb tervezgetés, mert az ünnepen összegyűl a család, de a Gerda személye mindig nélkülözött. Mint derült égből a villám érkezett a hír, a barátnőtől, a Dunán-túlról, hogy az ünnepet, ha nincs kifogása, szeretnék együtt tölteni, és meglepetésként egy barátjuk is velük tart. Ne aggódjon, semmi előkészületet nem várnak, ők mindent hoznak, és az udvaron szeretnének bográcsot főzni. Annyit még előzetesben elárult, hogy a barátjukat Lacinak hívják, viszont a körülmények furcsák. A férfi az interneten látta meg a Gerda képét, s egy alkalommal a Mónika albumát forgatva ráismert, és megjegyezte, hogy a képet már látta a netten. Ragaszkodott hozzá, hogy bármilyen körülmény között mutassák be neki. Így jött kapóra a hosszú hétvége, a négynapos ünnep.

        Gerda hírtelen számolgatta,hogy miket kellene beszerezzen,mert nem hagyhat mindent rájuk. Tudta, hogy Móni imádja az erdélyi padlizsán salátát, és tervei szerint lesz ideje könnyű finomságokat, erdélyi nyelven szólva „legényfogót” készíteni. Most már örült, hogy nem jött össze Endrével semmi program, különben is minden ünnepet szűk családi körben tartanak, ahol a mama lobogtatja minden gasztronómiai tudását.

         A nagy nap izgalommal kezdődött. Korán kelt és ellenőrzött mindent. A sört, a bort és a pezsgőt a hűtőbe tette. A padlizsánt reggel készítette el, hogy friss legyen, mert kihűlve más az íze. Megtöltötte a kis kürtöskalácsokat tejszínhabbal, ezeket számította különcségnek, amit Erdélyben habos rolónak neveznek. Igazi kürtöskalács diós mázzal csak apróbb és töltve van. Emlékszik kislány korában, a cukrászdában épp a szája elé tartotta,hogy beleharapjon,amikor az asztalnál egyik srác egy sikamlós viccet mondott és akkorát nevetett, hogy az összes hab a szembeülő fiú arcába repült. Izgalmában mindent újra elmosogatott és cikázott agyában a nagyi mondása, mely szerint az igazi vénleány hetente átrendezi a szobát..

          Dél körül érkeztek. A hosszú út után álldogáltak az udvaron, mert mindenki el volt gémberedve a hosszas üléstől. Később Zsolt elemében volt. Mindent szedegetett elő a csomagtartóból. Az apró ajándékokat ölelgetés kíséretében átadta, és élvezte magához szorítani a karcsú idegen testet. Laci is úgy állt, mint aki tettre készen várja a további parancsot. Mónika lopva figyelte Gerdát, aki kissé összezavarodott, aztán a fürdőbe mentek ketten kezet mosni és ott vallotta be Gerda, hogy ilyen hatalmas izmos embert rég nem látott, és minden vágya már serdülő lány korától, hogy széles vállú, izmos nagyhátú férfi legyen a párja. Őt első látásra elbűvölte Milyen jól áll neki a vékony kis körszakáll és a majdnem kopaszra nyírt haj. Mire előkerültek csiripelésükből a srácok már mindent előkészítettek. Az üst alatt égett a tűz és Zsolt csupán a fűszereket kérte, mert azt nem csomagoltak. .Aztán a nagy forgolódásban előkerült az erdélyi ötvenöt fokos kisüsti szilvapálinka, a tüzes. A férfiaknak szerencséjük volt, mert visszamenetre Móni feláldozta magát a vezetésre,és lehetett kóstolgatni az erős italt. Volt olyan elképzelés, hogy kimehetnének a csodálatos Senki szigetre, de ezt Laci hárította el, mert szerinte ilyen mesés és kellemes környezetet nem érdemes felcserélni mással. Verőfényes nap volt, minden ünnepelt. Az égen néha bárányfelhő úszott át, de az csupán dekoráció volt igézet ellen.

           Rég nem érezte magát Gerda ilyen jól, de az est közeledtével ennek is vége lett. A vendégsereg útnak eredt, és maradt utána az üresség, meg az egetverő vidámság hangfoszlánya. Endre napokig nem jött át. Gerda a munkatársának bizalmasan ecsetelte az ünnep lefolyását, a hangulatot, meg hogy milyen érzéseket váltott ki az izompacsirta.  A barátnő nem kis malíciával megjegyezte, mennyire bátor, ha nem fél akkora ember alá feküdni.

-          Miért? – replikázott Gerda.- a kisegér milyen parányi és nem viszolyog bebújni a hatalmas szalmakazal alá!

Az izgalom még fokozódott, amikor Laci elküldte első telefonos üzenetét. Megjegyezte, hogy hazafelé Móniék faggatták, a véleményére voltak kíváncsiak, de ő konkrétan nem nyilatkozott.” Én veled akarok beszélni személyesen, és nem mások által üzengetni. Igyekezni fogok és a közeljövőben, egyedül felkereslek, ha te is akarod.”

      Persze, hogy akarta, csak gyorsabban telnének a napok. Felhívta Endrét telefonon.

-          Mi van szépfiú? Duzzogóban vagy, hogy erre felé sem dugod az orrod?

-          Ó, dehogy, csupán annyi összevisszaságot ettem az ünnepek alatt, hogy beállt a hasmars és három napig feküdtem. Most sem érzem túl jól magam, és anyám mindegyre unszol, hogy menjek orvoshoz., nehogy komolyabb következményei legyenek.

-           Hallgass a jó tanácsra, én is azt mondom. Közben fogytán a tyúkok tápja, megköszönném, ha hoznál egy újabb adagot.

Az idő telt a maga normális nyári ütemében. Hosszú nappalok, rövid éjszakák és éjjel az  eget borító milliónyi csillag .Mostanában későn feküdt le nézte a csillagos eget és sokat gondolkodott a múltján és jelenén. A jövőt nem merte vázolni, nehogy csalódás érje, mert az jól bevésődött gondolatába” Ábrándozás az élet megrontója”

        Péntek nap volt. Gerda bezárta a baromfikat, rendet teremtett az udvaron és minden külső munka végeztével bezárta a kaput, és bement a házba, hogy ha majd kezdődik a kedvenc sorozatfilmje, kényelmesen felhúzódva a nagyfotelbe nézhesse. A készüléket akarta bekapcsolni, amikor csipegett a telefon. Fogalma sem volt, hogy ilyenkor ki keresheti, mert Endre ma megfordult az udvaron és megbeszélték a következő teendőket..

„Szia kislány „–búgott az ismerős hang. Laci volt,” türelmetlenül vártam a válaszodat. Mi történt?” „ Jaj, semmi különös. Most fejeztem be minden kinti munkát és készültem nyugodtan válaszolni.” „ És mi a válasz? Mikor jöhetek?” „Tőled függ, mikor szakítasz időt.”                    „Már nem kell szakítanom!”  „Hogy- hogy?” „Kérlek, engedj be, mert itt állok a kapud előtt.”  Gerda majdnem repült, és mindenről megfeledkezve ugrott a férfi nyakába és szorosan csimpaszkodott rá.

-          Csak meg ne fojts! Nem tudtam tovább várni, annyira igyekeztem veled lenni.

Bementek. Gerda leültette és hidegfalatokból készített vacsorával kínálta. Valahogy természetesnek tűnt, mintha a rég vágyott férj érkezett volna haza távoli útjáról, akit illik meleg szeretettel fogadni. Előkerült a kisüsti, száraz sütemények, és kezdetét vette egy kellemes csacsogó társalgás. Laci színesen ecsetelte utazásának viszontagságait és azt a rejtélyt, hogy Móniéknak fogalmuk sincs, hogy ő most itt van., A hálószobába érve, csak egy gyengefényű olvasólámpát gyújtott Gerda és a továbbiakban minden szinte előírásszerűen történt. Egymásba fonódtak, és kóstolgatták a csókok ízét, Laci felhevülten, forrón és önfeledten smárolt. Majdnem egyszerre kezdtek kibontakozni ruháikból. Gerda óvatosan kezdte gombolni a férfi ingét, majd egy rántással lefejtette, hogy láthassa, érezhesse az izmos karok erejét,.Néha megtapogatta a kemény karizmokat,majd finoman simogatta a hátát, mintha gerinc masszázst folytatna, de hagyta a kezeit lennebb tévedni. Közben Laci felhevülten markolászta, szorította magához aztán alábbhagyva hevüléséből, ő is finomkodva fejtette le a köntösét, még a melltartót is finoman kapcsolta szét,de újabb forró hevüléssel letépte a bugyit, ezáltal is fokozva Gerda izgalmi állapotát. Heves szeretkezés következett, afféle adys héjanász az avaron! Két egymásra kiéhezett test és lélek egybefonódása. Gerda a csúcson, amikor érezte a hozzátapadó szőrös mellet és a beléékelődő férfitagot, már nem volt elég, hogy körmeit süllyesztette a férfi hátába, vadul harapta a nyakát és dörzsölte arcát a selymes körszakállhoz.

         Kielégülten feküdtek egymás mellett. Laci a lány feje alá tette karját és közelebb vonta magához. Érződött egész testén az ápoltság, a minőségi tusfürdő illata, amire Gerda külön felfigyelt. Ilyen felemelő forró szexben még nem volt része. Csak feküdt szótlanul, majd hallgatta az alvó férfi egyenletes, egészséges lélegzését. Nem jött álom a szemére. Szeretett volna eljátszadozni a „nagybabával”, de érezve a mellette fekvő hatalmas testet, egy angol vicc húzta fanyar mosolyra a száját. Valamikor nagyon mulatságosnak tartotta, amikor a veréb szerelmes lett az elefántba. Felkérte és megegyeztek egy szexpartiban. Az elefánt pihenő állást vett fel, a veréb meg ott röpködött a farka körül és enyhén csipkedte, hogy felizgassa. .Később rászállt a farktőre és felborzolta a tollait. Az elefánt váratlanul hatalmasat fingott, melytől a tollazat messze repült. Ott állt a veréb csupaszon, majd suttogva megkérdezte: „Pucéran gondoltad, szerelmem”

     Közelebb húzódott, belecsókolt a férfi honaljába és lassan elaludt. A reggeli ébredés után Laci átölelte és csókokkal halmozta el.

-          Figyelj, arra gondoltam, hogy ma maradok, de arra kérlek, tartsd magad elérhetetlenné mindenkinek

Gerda csak Endrét hívta fel. „ Arra szeretnélek kérni, mivel sürgősen Budapestre kellett jönnöm, lásd el táppal a tyúkokat, és utána jól reteszelj be mindent. Köszönöm. Estére érkezem.” Először tartott attól, hogy Endre, mint korábban, kihasználta hiányát, bement és kutatott a dolgai között, címeket, napló feljegyzéseket keresett. Behúzta a biztonsági zárt és várt.. Nem sok idő elteltével megérkezett a házi legény, otthonosan mindent elvégzett, de sietős dolga lehetett, mert nem időzött, még a ház felé sem nézett, sebtében úgy hagyta el az udvart.

       Gerda most már teljes nyugodtsággal zuhanyozott a fürdőben és utána háziköntösben hozzálátott a reggeli terítékhez. Huncutkásan remélte, hogy az „éhes” legény reányit, de nem következett be. Laci meggyőződéssel érezte a kiadós újabb szex bekövetkeztét.

        Reggeli kávézás közben László komoly beszélgetésbe kezdett. Elmondta, hogy már nem tinédzserek, meg tudják fontolni a lépéseiket. Éppen ezért ő felvázolja elképzelését. Már neki sem smakkol az egyedüllét. Van egy jól működő vállalkozása, ahol Gerdát is tudná foglalkoztatni. Gondolkodási időt ad, s ha úgy gondolja, hozzá költözhet.

-          És a fizetéssel, hogy lesz?- huncutkodott a lány.

-          Fizetés kiegészítést kapnál éjjel, nappal.!

Ekkor jöttem én a képbe, hogy végighallgassam az eseményeket, a titokban dédelgetett elképzeléseket. Mint eddig, most is tőlem várta a higgadt, józan megoldási lehetőséget, vagy legalábbis a tanácsot. A szigeten beszéltünk a megszokott csendben, de nekem úgy tűnt, mintha egy templom akusztikája verné vissza minden szavam.

-          Nézd, lányom, feletted is telik az idő. Eddig volt részed jóban, rosszban, de legtöbbször kudarc elé állított az élet. Itt van egy újabb lehetőség Ha ez az ember akkora utat megtett érted, biztos lehetsz, hogy nem csupán egyszerű szexért tette. Mérlegeld józanésszel, s ha úgy érzed, hogy a belső hang azt diktálja, vágj bele. Sokat nem veszíthetsz. De jegyezd meg, innen csak settenkedve, suttyomban menekülhetsz. Majd ha eléritek az első várost,. postán  küldd vissza a kulcsait,úgy,hogy fogalma se legyen hová mentél.

A tanácsot én adtam, amit mindketten értékeltek. Éjjel érkezett Laci hatalmas kamionnal, amire minden elfér. Segédkeztem én is. Az éjjel leple alatt, hogy zajt ne csapjanak óvatosan, fogdostam össze és raktam ládába a tyúkokat. Mielőtt elindultak, még elkísértek engem a Senki szigetre, mert kibéreltem egy kunyhót. Pedig mennyire szerettem volna nézni, míg eltűnnek az éjszakában.

      Most itt egyedül, hogy rám szakad a magány, ismét tudok elmélkedni az élet és a lét forgandóságán, azon, hogy mennyi bűn terheli, nyomja a vállam. Nem csak a hetven év. Gondolom minden igyekezetemmel és tanácsaimmal segítségére voltam a lányomnak, és elmélyülve a bibliai történetekben, szívet melengető Pál apostoltól a Szeretet himnusza. Olyan nagy bölcselet! „ És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek… szeretet nincs bennem semmi vagyok” Mennyire igaz! A családunk harmonikus szeretetben nőtt fel és én igyekeztem érzéseim kifelé áradását kimutatni. Mi nagy szeretetben voltunk a lányommal is, mint szülő a gyermekével.

        Itt maradtam egyedül, mint Illés próféta a patak partján.. Őt a monda szerint hollók etették, én remélem, hogy az itt megforduló halászok segítségemre lesznek. Amíg szükséges. Pál bölcseletének záró sora :” Most aztán megmarad a hit, remény és szeretet, ezek között pedig a legnagyobb a szeretet.” A Thesszalonkaiakhoz írott levelében olyan szépen ecseteli a feltámadás menetét, amint érkezik az arkangyal a riadóval, isteni harsonával leszáll az égből és megkezdődik a feltámadás. Először akik meghaltak a Krisztusban, és azután az élők lépnek át az örökkévalóságba.”

            Megérttettem a lányommal, hogy én nem hiszek a test feltámadásában, éppen ezért, ha kimúlok, hamvasztasson el és szórja szét hamvaimat a Senki szigeten, mert mi vagyok, és mi leszek én is, egy senki! Vagy szórja a lassan hömpölygő Dunába, az örök csend birodalmába. Sose emlékezzen a halálom napjára, de nyárutón, a születésem napján, amikor a Duna kivirágzik, dobjon egy szál rózsaszínű őszirózsát, kedvenc virágomat a vízbe, és nézze, amíg elsodorja magával. Ha mindezt értem megteszi, a tudat megnyugtat, és az, hogy végre révbe ért az élete, már nincs szüksége rám. De ha lesz, csak írjon és jövök!