Töprengések Senki szigetén 2

        Az új albérletbe már ketten érkeztek Kirával. A tulajdonosnő nem ájult el az örömtől a kutya láttán, de nem volt más választása, mert a pénzhiány, a szükség rávitte a laskás kiadására, és nem tolongtak az igénylők. A kutya annyira összeszokott és ragaszkodott Gerdához, hogy minden alkalommal elkísérte a munkahelyére is és a kenyérgyár bejáratánál elnyúlva megvárta a program végét és együtt mentek haza. Annyira vigyázott új gazdájára, hogy ha a lány szóba elegyedett valakivel leült és figyelt Ha véletlenül, vagy akarattal bárki a vállára tette a kezét, vagy megérintette, már acsarkodott, mutatta a fogait ugrásra készen, amíg a lány hozzá nem szól., meg nem nyugtatta. Ez nem tetszett a tulajdonosnőnek és egy idő után a lányával közösen, alattomban megmérgezték a kutyát. Kezdetben Ciprian küldött néhány képeslapot, érdeklődött Kira felől, de fokozatosan minden elmaradt. Bizonyára bejöttek számításai, s ha másként nem, de csippendernak jól bevált volna, idős hölgyek szórakoztatására.

          A pékségben Gerda igyekezett bekapcsolódni a társaságba, de nehezen ment. A városi fiatalokkal jól összejött, de a közeli falvakból ingázók nehezen barátkoztak, és gyűlölettel betolakodóknak nézték a határon túlikat. Minden igyekezetükkel, feltehetően vicces beállítottsággal, de próbáltak keresztbe tenni Gerdának Egy ilyen alkalom döntötte el véglegesen a sorsát. Uzsonnához készülődtek és Gerda nem találta az élelemcsomagját. Volt még eset,hogy ellopták,vagy eldugták. Dühében csapkodni és hangoskodni kezdett, kérdőre vont mindenkit, míg egy alamuszi szőkeség azt találta mondani,hogy biztosan egy kutya ette meg.

- Tudod mit, ha te ilyen magyarázatokkal jössz, jelentést teszek a Köjálnál, és felelni fogsz, hogy mit keres egy kutya egy élelmiszer vállalatban?

 - Kisanyám, fogd vissza magad, és ne bomolj, mert neked itt, kuss! Kiabálj Romániában, ahonnan jöttél!

            Több sem kellett Gerdának. Dühbe gurult, a szeme szikrázott a felindultságtól, és ahogy körben ültek jól bevált karáté fogásokkal csokorba szedte a hölgy koszorút. Egymásra, kutyakalangyába. Nagy dulakodás kerekedett, a helybeliek a Gerda pártjára álltak és szapulták a falusiakat. A megdöbbentő, ami a végeredményt jelezte, eltört a bevető lapát nyele. Ez aztán megnehezítette a további munkát is, de a döbbenetes az volt, hogy jelenteni kellett és az ügy az igazgató elé került. Másnap Gerdát hívatták a „perzsaszőnyegre”, ahogy az ilyen eseteket nevezni szokták. Kissé félve indult,de elszántan, hogy őszintén mindent kipakol, őt ne nézze senki jött-mentnek, és főleg ne oláhozzák. Most került először szemtől szembe az igazgatóval, akit sokan csodáltak sportos alkatáért,jó megjelenésű korrektségéért. Nem éppen középkorú férfi volt és sosem hagyta el a víg kedélyű mosoly.

-          Foglalj helyet, földi - köszöntötte Gerdát.- Ne lepődj meg, a nagyapám született gyergyói. A háborúig a Területi Kereskedelmi Kamara igazgatója volt Gyergyószentmiklóson. Üzletei voltak a közeli falvakban is, aztán jött Auschwitz, gondolom a többit, nem kell ecsetelnem. Viszolygott visszamenni, de nem csatlakozott a szabad világot választó zsidó sereghez, sem akik Palesztinába vándoroltak, hogy létrehozzák az új Izraelt. Budapesten telepedett le, apám már itt született. Az áldott jó öreg vele is és velünk is, ahogy nőttünk megszerettette a Székelyföldet, mert az volt az igazi hazája. Bejártuk a Bucsint, a Hargitát, a Kelemen és Görgényi havasokat. Az évek során sokat csatangoltunk Erdélyben. Utolsó évében is az ott kapott tüdőgyulladás vitte el. Legénykedett és késő ősszel Alfaluban megfürdött a „hazai” Marosban. No, de hagyjuk a nosztalgiázást, tudod, miért hívattalak?

Gerda valóban a nosztalgia hatalmába került hallgatva az igazgató csodás visszaemlékezéseit és megrázkódott, amikor a valóságra ébresztették.

-          Hol tanultál karatézni?

-          Csíkszeredában, a Sütőipari vállalat ifjúsági csapatában.

-          Már ott is kovászos voltál?

-          Oh, nem, csak tanuló! – mondta Gerda lehajtott fejjel és várta a szentenciát.- Honnan van tudomása a karatéról?

-          Tudod kislány, egy jó rendőr sokat megér. Nekem Hilda mindenről beszámolt, tájékoztatott, amikor beajánlott. Nagyon őszinte jó barát! Viszont, én téged most, ha a látszat kedvéért is, de meg kell büntesselek. A bevető lapát munkaeszköz, azt megoldjuk másképpen, viszont téged kiemellek a kenyér részlegről, és áthelyezlek a péksüteményekhez. Ez tudod olyan felfelé buktató büntetés, mert eddig naponta kaptál díjmentesen egy kenyeret, ott majd minden termékből elvihetsz egy darabot, és azt tudod, hogy a választék elég nagy. Látod ezt a fogást is nagyapámtól tanultam. Igazi zsidó volt, azt mondta, ha mindenki ingyen hozzá jut egy kevéshez, a haszon abban áll, hogy hálából megszűnik a lopás. És igaza volt. Végül is egyet értettünk, kis földim. Most szomorúan lemész a csarnokba, és majdnem könnyezve összecsomagolsz, hogy legyen hatás a kárörvendőid szemében. Engem ne próbálj letámadni,mert én is tudok néhány judo fogást.

Így került Gerda új környezetbe. Vegyes társaság volt, de zömében fiatal. Itt ismerkedett meg Pufival, a nyurga, csenevész sráccal, akit gondolataiban viccesen befejezetlennek titulált. Ami tetszett benne, a választékos beszéde, hullámos sűrű haja és lángoló tekintete. Elfogadta hiánypótlónak Ciprian után, akit szintén csak csevegő barátnak ismert el. Pufi nem tágított, annyira megtetszett neki Gerda, hogy sülve-főve vele szeretett volna lenni. Igényelte barátságát, és Hilda kérésére őt is magukkal vitték erdélyi útjukra. Közben megváltozott a véleménye? Valószínű, mert otthon, egykori leányszobájában, az éjszaka leple alatt engedett a kísértésnek és összebújt Pufival. És ez az érintkezés nem végződött rossz szájízzel. A legény taktikázott és sportosan túltette magát rajta. Nemsokára visszatérésük után megkapta a behívót sorkatonaságra.. Akkor fészkelte magát szívébe a féltékenység és tanácstalanság. Mi lesz, ha hiányában a lány szakít vele, és másokkal adja össze magát? Túlzott aggodalmában a házasságot fontolgatta, de végül megelégedett azzal, hogy megesketi mindenre, ami szent, hogy megvárja, amíg leszerel. Naiv gyerek, bizonyára sok romantikus könyvet olvasott, mert másképp tudhatta volna, hogy ma már az eskü pusztába kiáltott szó. A nagyi azt mondta, hogy azért olyan vastag a jegyürüje, mert egy életre szólt, viszont a mai házasságok csak rövid időre,vagy egyáltalán nincsenek időhöz kötve.

            Dániel hírtelen jött az életébe. Egy bulin ismerkedtek meg, és különösebb elvárásai, vagy számításai nem voltak. Csupán akkor megcsodálta az erőtől és egészségtől duzzadó izomkolosszust.. És annyi. Egy alkalommal viszont épp hazafelé útközben egy kiadós zápor érte. Ijedtségében az elrejtőzési lehetőséget kereste, amikor egy kocsi fékezett mellette. Dániel volt és hazavitte. A háziasszony ferdén nézegette a hatalmas legényt, az is lehet, hogy a bóvli lányát képzelte volna mellé, de nem szólt, mert úgyis mindegy lett volna a tilalomszegés. Mióta a kutya kimúlt és Gerda sejtette a körülményeket, szótalan és paprikás volt közöttük a hangulat. Inkább a gyilkos pillantások kereszttüze dominált, mint a szócsata.

            Ilyen példány, mint Dániel nem sok fordul elő, pláné kis településen. Buktak rá a lányok, és ő nem csak érezte, de tudatában is volt annak.  Érlelte benne a határozatlanságot, hogy minden kihívást elfogadott és élvezte középponti szereplését. A székely lány valamennyire gondolkodóba ejtette. A gyakori találkozás mintha elkötelezettséget sejtetett volna. Elégedett volt Gerda komolyságával és enyhe bohémságával, ha a helyzet úgy kívánta. Igazi társasági lánynak vélte és gyakori jelenlétével értékelte a körülötte lévő pedáns rendet és tisztaságot. Ha komolyra fordította volna a megfontolást, jó lett volna itt lehorgonyozni, de őt sodorta vérének pezsgése és hiúsága. Engedett minden féle női csalafintaságnak és az lett a veszte. Fokozatosan maradt ki a Gerda életéből. Egy alkalommal bevallotta, hogy nem akart megnősülni, de csapdájába esett egy bűbájos nőnek, akinek nem tudott ellentmondani. Később a nő teherbe esett és még jobban ragaszkodott hozzá, amíg hivatalosan is megtudta, hogy kislányt hord a szíve alatt. Dániel a gyámhatóságnál írásban vállalta az apaságot. Szülés után amikor már a csecsemői gondok is elültek, a hölgy őszintén bevallotta Dánielnek,hogy sosem volt szerelmes belé, csupán a szépségét csodálta és elképzelt magának egy hasonló kislányt. Most pedig szó nélkül leléphetsz, ha nem akarsz porul járni és a továbbiakban a gyermek közelébe sem engedlek.

           Dániel kiborult, lelkileg összeomlott és kihez fordulhatott bizalommal csalódásának meghallgatására, mint az egykori barátnőhöz. Gerda nem vonakodott, jó hallgató közönség lett. A férfi, a maga biztonságáért keresett új albérletet. Egy távoli rokonának volt egy teljesen üres háza nagy udvarral, körbekerítve, csupán szomorú látvány volt az elhagyatottság .. Dániel szerint egy ilyen tűzről pattant erdélyi lány tündérkertté varázsolna mindent. Endre a rokon kötélnek állt és beleegyezett. Ketten segítettek a lány átköltöztetésében. Azután Dániel, már nem volt kitől tartani, gyakori vendég volt Gerdánál. Mindent megbeszéltek, bátorították egymást, de csak bizonyos határig. A lány megfontolt volt, nem tartott különösebb bizalmat a legény iránt, hogy egyiküket se érje a továbbiakban csalódás. Kirándultak is néha, de a gyepesített udvaron az ellombosodott fák sűrű árnyékában kellemes volt heverészni és élvezni a virágok bódító illatát. Endrét is meglepte Gerda ízlése és találékonysága, ahogy az udvart rendbe rakta és odaadó szorgalma amint állandóan barkácsolt a ház rendbetételénél. Úgy érezte, hogy ezek után szégyenletes lenne lakbért kérni.

          Dániel nem nyomult látványosan, csupán a maga módján és bájoló varázslatával kudarcai ellenére, remélte, hogy célt ér. És nem csalódott. Olyan kapcsolat alakult köztük, amit nem lehet szerelemnek mondani, inkább megértő együttlét, fiziológiai szex, amely szükséges. Vágyak nélkül, vigaszként. Lehet, hogy másképpen alakult volna, de Dániel pályázat útján felvételt nyert, mint kamionsofőr egy nemzetközi vállalatnál és a továbbiakban hosszú utakra, hónapos kimaradásokra kellett számítania.