Töprengések Senki szigetén

  Azt részben szerencsés helyzetnek találom, hogy a Senki szigetet nem sorolták a település üdülőterületei közé. Először a Duna bal oldalán a Balabán- sziget és a Peregi- sor került e kiváltságos rangra, később az Újtelep épülésével a Duna strand,Dömsödi út és a Vízér utca közötti szakasz lett a valóságos üdülőtelep, ahová különösként budapesti, de közeli nagyobb városokból építettek hétvégi házakat, mert a ráckevei nyugalom, csend és tiszta levegő megfizethetetlen. Kis bárok, büfék tették hangulatossá azt ott tartózkodók idejét. De mindkét oldalán a Dunának teljes hosszában, amíg a város tart, valamint az összes szigetek peremén füzérként sorakoznak a halászhelyek. Az üdülőtelep hét közben sokszor kihalt falú képét adja, hétvégeken pezsdül fel az élet a pihenni vágyók ideérkezésétől és hangoskodó szórakozásaiktól.

      A Senki sziget az más.. Újtelephez van közel, de megközelíteni csak csónakkal lehet, esetleg ha valaki jól tud úszni. Lagúnaszerű csatorna választja el a szárazföldtől. A sétahajók megkerülik a szigetet, mert mindig csodálatos a látvány, akár napkelte, akár napnyugta jelzi az időt. A sziget sűrűn fásított terület és csak halászkunyhók építése engedélyezett Egyetlen keskeny kis utca szeli át, két oldalán az elegáns kis kunyhókkal. Hosszabb hétvégeken, ünnepek alkalmából ide is bemerészkednek a fagylaltárusok és ideiglenes büfések sátor alatt berendezkedve, mert ilyenkor valamivel mozgalmasabb itt is az élet. Állandó jelenség itt is a halász, a sziget peremén ücsörögnek körben és csendben, magukba fordulva töltik idejüket és rendezgetik életük eseményeit. Nincs beszéd, nincs hangoskodás. Csodálatos itt a csend birodalma, be sem szűrődik ide a külvilág, mert a forgalmas utcák messze elkerülik és a sétahajózók, nem lármáznak. E méla csendben hömpölyög a Duna, melyben néha csobban egy-egy felugró hal. Megnyugtató a csend és kellemesen könnyű az elmélkedés. Minden kelkizaklatottság leülepedik, elcsitul, ha magányosan ülsz az útszéli padon az évszázados fák árnyékában. Madarak csivitelnek, keresed őket a dús lombozat között, ahol elvétve, huncutkodva beszűrődik egy-egy napsugár. De mégis más ez az erdő, nem a hazai. Az igazi bükkfa erdő a Hargitán, ahonnan süldő korunkban Beke Erzsi rohant haza vérfoltos pendelyben. Csak szaladt, szeméből folytak a könnyek, de nem lehetett tudni, hogy örömkönnyek, vagy a félelem és bánat könnyei. Ott ejtette meg a kadét a szálegyenes bükkfák aljában, a száraz avaron. Erzsi tudta miért megy oda, tudta mi vár rá, de ment, hajtotta a vére, vonzotta a legény nyalkasága, sudár kadét alkata, vékony bajuszkája és ragyogó szeme. Dolga végeztével nem várta meg a megnyugtató becézgetést, simogatást. Nem várta meg, hogy a kadét rendezze ruházatát, véres pendellyel a temető felé osont és onnan inaszakadtából a hatalmas kukoricáson keresztül rohant haza. A csűrben vetette le pendelyét és rejtette a széna közé. Vajon miért sírt? Hogy már nem szűz, hogy egy ilyen fess legény segítette át a tűzkeresztségen? Vagy mi lesz, ha benne a mag embrióvá válik és életté alakul. Nem, ez nem a mi erdőnk. A bükkös. Itt nyár, nyír, fűz és homoki tölgy tornyosul sűrűsödve az ég felé. Igazi menedékhely. Sokszor itt találtam megnyugvást öregkori felindultságomban. Idősebb korban érzékenyebb az ember, lobbanékonyabb, és engem felkavart a kisgyermekes csacsogás, a husi, a sajti, tejcsi és minden hülye csecsemőhöz illő beszéd, amelyekkel kecsegtettek. Nem! Nem kérek belőle! Jól tudott, hogy a késői öregkor, második gyermekkor, de nem ennyire! Illik megőrizni az élet és a beszéd méltóságát.

          Sok időnek kellett eltelnie, amíg rájöttem és érzékeltem a sziget lelket nyugtató csendjét. Mert eleinte nem is volt sűrű a látogatás, a nagy távolság inkább a levelezésre szorítkozott és szoktatott.

           Gerda már otthon nyugtalan vérű, mozgékony volt. Sosem találta helyét, mindenbe belekezdett. Egyetlen, ami vonzotta, amit szeretett a karáté volt. Tetszett ez a védekező sport, akár a tanulás hátrányára is.,de előszeretettel gyakorolta. Annyira felkészült, hogy megyeközi versenyekre is vitték és mindig díjat nyert. Az országban a politikai káosz és a nincstelenség tette elviselhetetlenné az életet. A fiatalság elégedetlenkedett, sokallta és tömegesen közeledtek a határ felé, hogy az éjszaka leple alatt nyugat felé szöknek. Eleinte sikerült, de később rájöttek és megerősítették a határőrséget, akiket elfogtak hazaárulás gyanújával és vádjával ítélte el a katonai törvényszék. Később alábbhagyott minden, mert a vak is látta, hogy az erőszakos diktatórikus pártvezetés az oka mindennek. Csökkent a szorgalom a leleplezésekkel,akiket elfogtak, jól elverték és három napi zárkában elvették a kedvét a további próbálkozástól. Gerdának is megfordult fejében a szökés gondolata és csatlakozott egy csapathoz, de végül nagy szerencséje volt, mert a sport klubot meghívták egy határ közeli városba barátságos sport tornára és nem kellett szöknie. Hivatalosan átment majd a bemutató végeztével eltűnt a tömegben és nem tért vissza. Az egoista érzés annyira hatalmába kerítette, hogy nem érdekelte a társai és vezetői későbbi esetleges felelősségre vonása, örült, hogy minden veszély és megpróbáltatás nélkül elérte a célját. Kinn maradt. Későre írta első levelét, ő részletesen nem említette és az időközről én sem faggattam. Annyit tudok, hogy menekült táborban is volt, és végül ebben a kis Duna- parti városkában telepedett le. Innen írta első levelét. Otthon volt nézeteltérés a meggondolatlan, dacos önállósulásért, de tettlegességre nem került sor.. Különösen felfigyeltem, hogy a leveleit hozzám címezte, nekem írta, nekem számolt be minden lépéséről, és sok esetben kikérte a tanácsomat, pedig a leánygyerek többnyire az anyjához fordul.

           Első munkahelye, elárusító volt egy üdülőtelepi bárban. Budapesti üzletember üzemeltette, de ezen kívül voltak üzletei a Balatonon és a fővárosban is. Gerda alkalmazást nyert női kecsessége, tisztelettudó beszéde és fürgesége folytán. Rövidesen a tulajdonos meglepődött kereskedői rátermettségén is. Mióta rábízták, a helyiség ragyogott a tisztaságtól, minden asztalra állandóan friss mezei virágcsokrot helyezett. A vendégeket vonzotta figyelmessége és székely népviselete is. Nagyon megnőtt a forgalom és ez látszott a napi bevételeken is. A főnök megelégedését azzal fejezte ki, hogy a vendégszobát díjmentesen átadta, és azt mondta, hogy napi szükségletére mindenből fogyaszthat belátása szerint, melyért nem kell fizetnie, és nyilvántartást sem kér tőle. A lány ragyogott a megelégedéstől és leveleiben áradozott sikereiről és arról, hogy mekkorát nőtt a főnök szemében.

            Én fontolóra vettem a helyzetet, és igyekeztem ráébreszteni a valóságra, hogy ne röpüljön a boldogságtól, mert ez a kezdet. Ez az engedékenység lehet egy csapdának is a kezdete. Ne dőljön be a látszatnak, hanem konkrétan kérdezze meg a főnöktől, hogy munkaszerződést hajlandó-e kötni, és hajlandó lesz munkaigazolást adni? Mert az élettapasztalatok folytán tudtam, hogy az ilyen üzletemberek eléggé dörzsöltek a védtelen fiatal lány behálózásában. Először hagyják, hogy nyargalásszon, ficánkoljon a boci, amíg tehén lesz, aztán majd akkor változnak a lehetőségek.

              Váratlanul érte a Gerda érdeklődése, de a válasz rögtön jött. Ez csak időszakos vendéglő, ősszel, a balatoniakkal együtt bezár. Akkor mindenkit a fővárosiakba összpontosítanak, és akkor megtárgyalják a további lehetőségeket. De miért türelmetlenkedik, hisz ő illegálisan van itt. Örvendjen a szerencséjének, hogy ilyen jó helyre került.

          A szerencse kiváltság az ember életében, és Gerdának szerencséje volt, hogy összebarátkozott az idős rendőrnővel, aki a Belügyminisztérium fürdőtelepét adminisztrálta, és gyakran bejárt a kis bárba kávézni. Miután gondterhelten elmesélte, hogy milyen útbaigazításokat kapott otthonról és mit mondott a főnök, a tapasztalt rendőrnő anyáskodva megpaskolta az arcát és bíztatta, hogy segítségére lesz, mert ő is hallott egyet s mást a jóvágású és belevaló kujonról és orgiáiról, melyek színhelye épp a vendégszoba volt.

            Gerda rövid időn belül felvételt nyert a helyi pékségbe, és albérletet is szerzett az áldott barátnő, egyetlen feltétellel, amikor majd haza megy Erdélybe, szeretne társulni néhány napra, mert nagyon vágyik, hogy láthassa a vadregényes Székelyföldet.

            Cipriant, a babaarcú szépfiút a bárban ismerte meg. Első alkalommal, amikor megjelent a németjuhász kutya társaságában nem akarta beengedni, de amikor felfigyelt, hogy románosan töri a magyar beszédet, csak alább hagyott. A kutya nagyon fegyelmezett volt és jól lehetett irányítani. Kiderült a további látogatások alkalmából, hogy a srác a jobb életviszonyok reményében hagyta el Moldvát, mert ott siralmas az élet. A valamikori szovjetköztársaság a legszegényebbek egyike volt, fő foglalkozás a gyümölcs és szőlőtermesztés volt, de abból nem élhet meg a több milliós lakosság, pedig az alma annyira híres volt, hogy a moszkvai piacokon is kérkedve kiírták, hogy moldáviai alma, és hamar gazdára talált. Itt csak puhatolódzik, mert nem ismeri annyira a nyelvet és ezért nincs nagy esélye az érvényesülésre. Minden nap örömmel jött kávézni, hogy a Gerdával való anyanyelvi társalgás felidézze az otthont. Gerda megkedvelte a legényt, jól eltársalogtak, a kutyával is összebarátkozott. Valahogy harmonikusan összeillett minden,de csak, mint barátra tudott ránézni. A kutyát Kirának hívták és Ciprian kihangsúlyozta, hogy kedvenc írója Panait Istrati regényhősének, a Chira Chiralina emlékére nevezte így a kutyáját. Gerda belegondolt, hogy az író köztudottan meleg volt, Franciaországban élt, a melegek fészkében, és a srácban is fedezett fel hasonló tulajdonságokat, olyan gígerli, dzsigolónak néz ki finoman szép vonásaival és kecses tartásával, beleillik a képbe.. Sokfelé eljárogattak kettesben, de egyáltalán nem érzett szexuális bizsergést iránta.

            Minden évben, augusztusban rendezik a Sommerfest Nemzetközi Folklórfesztivált. A hirdetőtáblákon Ciprian felfigyelt, hogy hazája is képviselteti magát. Megkérte Gerdát, hogy menjenek el a bemutatókra. Csodálatos volt a nemzetiségek sokszínűsége, de amikor színre lépett a Vatra Moldavia tánccsoport, a fiú könnyei eleredtek a gyönyörűségtől és honvágytól. Gerdának úgy tűnt, mintha a bukaresti tévécsatorna folklór műsorát látná, de fennálva tapsolták a produktumot. Hazafelé sokáig szótlanul lépkedtek, majd Ciprian bejelentette, hogy döntött és Franciaországban probálkozik, mert franciául jól beszél, csupán egy gond aggasztja, a kutya sorsa,mert nem viheti magával. Végül felajánlotta, hogy ha a lány elfogadja, neki ajándékozza,mert biztos benne,hogy jó kezekben lesz. Gerda örömmel fogadta, a srác távozása után szomorkodott az eb, de csak felocsúdott és lett a lány hűséges barátja