Tévedni emberi dolog

       Dr.Aaron Thompston az orvosi egyetemen sebészetet tanult. Igaz már egyetemista korában vonzotta és társult egyik szeretett professzorához a rákkutatásban. Az Egyetem végzése után is folytatta tanulmányozásait, de nem horgonyozott le a kutatás területén Számára elsőbb rendű volt a sebészet, amit tanult és gyakorolt. Idővel, amolyan meseszerűen héthatárra szóló hírnévre tett szert, nagyon sokan keresték és szerették volna nála kezeltetni magukat.

      Dr. Thompston a szerénységéről is híres volt. Mint általában a kutatással foglalkozó emberek, kerülte a feltűnösséget, magába zárkózott volt. Kartársai, volt kollégái, hiába próbálkoztak nagy karriert befuttatni vele, ő utálta a nagyvárosokat és a kiváltságot. Nem volt kocsija és a közszolgáltatási járműveket sem vette igénybe. Vezérfonala az volt, hogy a lakásától bárhova gyalogosan lehessen eljutni. Mint minden tudósnak, neki is voltak bogarai. Ezek általában a munkahelyén mutatkoztak. Elsősorban kitartott amellett, hogy a műtéteket csakis éjjel végzi. Teszi ezt azért, hogy a kortermekben ilyenkor mindenki alszik, pihen, és nem aggodalmaskodik a szobatársuk sorsa felett.

       A saját műtétjét is éjjel végezte. Ugyanis egy idő után kiderült, hogy gyógyíthatatlan gyomorrákban szenved. Áttanulmányozta eddigi adatgyűjteményeit és rájött, hogy az emberi gyomrot tökéletesen lehet a juh gyomrával helyettesíteni. Alaposan lépésről-lépésre kidolgozta a műtét menetét és felkérte a kollégáit, akik a műtétet hajtották végre, hogy ne altassák el, csak érzéstelenítsék, mert a teljes műtétet a tükrön keresztül ő fogja irányítani. A műtét mindent elsöprő siker volt, és akkor erősödött és terjed még jobban a hírnév. Dr. Thompsont professzorrá léptették A helyi egyetemen katedrát kapott és hozzá irányult gyakorlatra az egyetemisták zöme.

         Munkanapját délben kezdte, de azért gyalogosan, kopottas sportöltözetben már kora délelőtt ott téblábalt a felvételre várakozó betegek között. Tisztes távolságról kihallgatta panaszaikat, amint egymás közt beszélgettek, az első tüneteket, ami arra késztette, hogy a klinikán keressenek megoldást. A felvett betegek névsorát és beutalóit az asszisztencia dél körül letette az orvos íróasztalára. Egyenként áttanulmányozta és készült a külön vizitre, amit naponta öt órakor tartott, hogy legyen elég ideje a műtétekre, való felkészülésre.

           Istenfélő, vallásos zsidó ember volt. A kutató laboratóriumában senki sem zavarhatta, mindig bezárt ajtó mögött dolgozott. Bejárata csak a takarítónőnek volt, külön engedéllyel. Műtét előtt itt húzódott meg, meggyújtotta a hétkarú tartó gyertyáit és elmondta a Tízparancsolatot, azt követte, a Halld Izrael! Ha ideje megengedte társított még a Talmudból is rövidebb imákat, de mindig azt tartotta, hogy Isten előtt lelkileg megnyugodva fogjon munkához.

              Egyik nap ismét elvegyült a felvételt váró betegek között, és épp három idősebb nő beszélgetését figyelte, amikor megveregették a vállát. Megfordult. Egy túlzottan sminkkelt középkorú hölgy volt, száján vastagon állt a rúzs, füleiben óriás aranyfüggőket viselt,műszempillái legyezőként hatottak. Gyűrűs ujjai közt pénzt lobogtatott, és inkább utasító, mint kérő hangon szólt.

-          Tata, legyen szíves a büféből hozzon nekem öt kiflit.

Mr Thompston fiatalos lendülettel megjárta a kétemeletnyi távolságot és hozta a kért árút. A hölgy szemöldökét magasra emelve, jótékony fontossággal közölte, hogy egy kiflit megtarthat és a visszajáró ötven cent is legyen az övé. Az orvos zsebébe süllyesztette és indult a rendelője felé, mert rohamosan közeledett a dél.

         Öt órakor négy egyetemista és az asszisztencia kíséretével megkezdődött a vizit. .Először a beteg korlapjáról olvasta a nevét, korát, a feltételezett vagy megállapított betegséget és beavatkozást, előíratta a kezelési, vagy kivizsgálási folyamatot, amit a gyakornokok és az asszisztencia jegyzett. Azon a napon, amikor belépett az első korterembe, az első ágynál kezdték a vizsgálatot. Egy unott képű sminkes hölgy nagy függőkkel és minden ujján köves gyűrűkkel felcicomázva egy női magazint forgatott. Oda sem figyelt, amikor a nevét és adatait hallotta, csupán mikor az orvos leült az ágya szélére és kezdeni akarta a vizsgálatot akkor nézett fel. Fülig vörösödött, amikor felismerte a váróteremben téblábaló férfit, akit kifliért küldött és habogni is alig tudott.

-          Doktor úr, annyira szégyelem magam a reggeli esetért! Meg tud-e bocsátani?

-          Nézze kedvesem, ez elsősorban klinika és nem divatház. Megkérem az ékszereit, adja le a megőrzőbe, mert akadályoznak a munkámban. Továbbá nincs miért haragudnom. Tévedni emberi dolog. A kiflit elfogyasztottam, nagyon finom és friss volt. Az ötven cent is marad, mert megdolgoztam érte!