TENGERPARTI MARATON

             Dobrodzsa szintén olyan színes és vegyes összetételű, mint Erdély. Ide is az románok beözönlöttek az őslakók közé,akár a cigányok. Túlnyomó részt lipovánok,ez egy orosz ajkú népcsoport,törökök meg tatárok lakták. Persze, amíg nem létezett Románia,csak vajdaságok, Dobrodzsa török fennhatóság alatt álló bolgár terület volt, melyet körbeölelt a Duna és  Fekete-tenger. Nehéz volt a megközelítése, de a vajdaságok idején kész paradicsom volt a rabszolgaságból megszökő és menekülő cigányoknak. El is terjedtek, vegyültek a lakossággal, mert a cigány saját mondása szerint is, amilyen a falú, olyan a cigány! Román mondás szerint, könnyű a cigánynak,mert nem ragaszkodik településekhez, mivel nem őslakós. Ha azt mondod neki: „ Jaj,te cigány ,ég a telep!”, csak rálegyint „Baszok bele,tovább megyek!”

               Ők is próbálkoztak összeverődni,hogy egységes cigány szövetség alakuljon, de nehezen ment, mert voltak, akik Törökországból,vagy Bulgáriából szorultak ide. Egyetlen jellemző közös vonásuk volt, egyformán buták voltak, de volt bennük azért kópésság is. Végül is vezérükké a jóképű, kigyúrt török-cigány Ahmedet választották,mert simulékony volt,alázatos kifelé,de a közösség irányába keménykötésű és következetes. Ahmed török nevet viselt, de a nagyseggű felesége Ljubova bolgár volt és a lányuk Erzsébet, mert hát hány nyugati országban volt Erzsébet nevű királynő, miért ne lenne a kis purdé is fényes nevű!?

                 Keresztények közé vegyülve, persze, hogy abban is próbáltak eligazodni. Minden tetszett, amit láttak, igaz a templomokba gyéren jártak, mert kinézték őket onnan, viszont az ünnepek közül a Karácsony lett a cigányok választott ünnepe. Okát sosem tudták megmagyarázni. Ahmed volt a szócső. Amit ő mondott azt a közösség szentírásként fogadta. Igyekezett hagyományokat bevezetni és éltetni. Teljes megjelenési formája, rendezett izomzata kisportolt hatást keltett, mert valóban fürge mozgású volt, pedig egyetlen foglalkozása a csencselés volt, tökmagot árult a fürdőző vendégeknek a napozón, és megtévesztve lopták az iszapot, a mindent gyógyító elixirt a Techerghiol – tóból, és kis fagylaltos poharakban úgy árulták jó drágán, hogy Amaráról, vagy Szovátáról van. Ez a kettő volt a legelismertebb iszap, mert ezeket feldolgozta mind a gyógyszeripar, mind a kozmetika. Volt fogalma a sportról, de nem kedvelte ahol ülve gondolkodni kellett, mint a sakk,a póker, akár a biliárd. Nézete szerint a cigány vándor nép, sokat jár-kel, s ha ráijesztenek, szalad is. Ezek alapján dolgozta ki és szerzett, toborzott résztvevőket a Tengerparti Roma Maratonra.

                  Tervei szerint Szulináról indulnak végig a tengerpart homokos részén egészen Mangáliáig. Mit számít a távolság, csak haladja meg a negyvenegy kilómétert,és itt testvérek között is meg van. Ezt az akciót általában a szezon vége felé szokták tartani, még Advent előtt. Mert Advent mérföldkő, akkor áll be a nagyböjt, a reményteljes várakozás a Krisztus születésére. Ez a bünbánat azért is jó, mert olyankor a románok is bővebb kezüek, könyöradományként, ahogy ők mondják pománából szívesen, adnak a kéregetőnek egy-két krumplit, hagymát,egy marék puliszkalisztet. Mert mi kell a cigánynak, hal van bőven, csak a mellé való hiányzik. Ötven kigyúrt cigány gyűlt össze Szulinán a futam előtt. Volt közte purdé is aki a dádéval jött,mert már kiszökött a szakálla és a bajuszát is balkániasan sodorni lehetett. És megindult a menet sunggal, fokozott sebességgel. Közben lassítottak is, hová sietni, az övék a játék, övék a győzelem! Konstancán áthaladva csak Ahmed futott, a többi komótosan kocogott vagy csak menetelt. Haladva a kijelölt úton a nyaralók felfigyeltek a látványra, a közeledő tömegre, azt hitték valamiféle roma tüntetés. Megtapsolták, mások nevetségesen károgtak és hessegették, mint a csókákat.. Ahmed nadrágja zsebéből sprayt vett elő, illatosította magát, gondolva, hogy ez által nem nézik cigánynak.

                    Már elhagyták Carmen Sylvát, a volt román királynéról elnevezett üdülőtelepet, ahol Ljuba Erzsébettel tevékenykedett. Egész szezon alatt árulták a tökmagot és a napraforgót a vendégeknek. Egy alaklommal egy német férfi rápaskolt az Erzsébet seggére, mert sokallta, hogy egy söröskupaknyi magért egy lejt kért. Valamit mondott is németül, de mit ért a cigány belőle. Csak annyit sikerült bemagolniuk: bitte, meg danke. Ennyi:. Még látni lehetett a távolodó maratonistákat, még mindig Ahmed vezet, de ki merne elébe kerülni?

                  Ljuba gondolta, már úgyis vége felé a szezon, ő is még egyszer megmártja magát a tengerben. Terebélyes hústömegként szégyellt levetkőzni a csupa nett, agyon fogyott és kisportolt alakok láttán, kézen fogta lányát és elcammogtak a napozó távoli részén elkülönített nudista telepre. Ideiglenesen gyékényszőnyegekkel volt körbekerítve. Minek nagyobb befektetés, ha ez is megteszi. Középen szintén gyékénnyel volt elválasztva a férfi és női részleg. Egy előretörő huncut szél a tenger felől, mely lehetett egy készülődő vihar előjele is leborította a gyékény tákolmányt. Tágra meredt szemmel bámulták egymást pucérságukban nők, férfiak. Erzsébet is elámult a látványon, mert még ilyent nem látott.

-          Mámá – kérdezte az anyját – mi az a férfiak lába közt, ami lelog mint az elefánt ormánya?

-          Az,fiam, a büszkeségük

-          De miért egyiknek kisebb, másnak nagyobb

-          Hát, gyermekem ilyen az élet, egyik gazdagabb, másik szegényebb.

-          Figyelj – rázta meg később az anyja karját – Nézd, hogy gazdagszik az a néger srác, mióta engem fókuszál.

-          Miket beszélsz? Az a szó nem csúnyát jelent?

-          Én sem tudom,csak úgy hallottam!

Persze az elefánt ormány régebbi keletű. Ahmed társaival alkalmi munkát végzett. A haverokkal a pénzt elitták, s mikor hazaérkezett azt mondta a feleségének,hogy ma elefánttal fizettek.

-          Nekem pinz kell, az mi a tetű,hogy szúrná meg a zápfogad a manduládat!

-          Figyelj Ljuba – megállt az asszony előtt, kihúzta a nadrágja két zsebét – Látod? Ezek a fülei! Kíváncsi vagy az ormányára is?

-          Rühesedj meg te gyehennásT Megint elittad a pinzt!

Estefelé érkezett a maraton csapat vissza a településre. Süllyedt a lábuk a fárasztó homokba, mert hiába vakoló anyag, cement nélkül nem áll össze és fárasztó. Ahmed kapta idén is a győzelmi díjat, egy fűzér tengeri kagyló díszelgett a nyakán. Nagy diadallal csapta hátra az ajtót és lépett be a lakásba, de egyből elkezdett kavarogni a gyomra.

-          Mi az Isten asszony? Mitől ez a záptojás szag?

-          Tengeri macskát főztem.

-          Te kelekótya, az mérgező, nem féltél megfogni?

-          Már nem szuszogott.

-          Hülye, az hal, az nem szuszog!

-          Bánom is én, már meg van!

-          Miért nem mentél az antikváriumba halért?

-          Az akvárium, Ahmed ! Az antikvárium papírt árul,hát nem emlékszel?

-          Jobb lett volna,ha képeskönyvből vágod ki, mert annak legalább nincs szaga!

-          Béfogod az orrod és úgy tömöd a bagólesődet, te szánalmas kártyatranzakció!

-          Miféle új szókat használsz te?

-          Te maratonozól, és tanulok,ha nem is értem, nem mindegy?

Mielőtt lefeküdtek Ahmed a feje fölé akasztotta a kagylófűzért. Elnyúlt az ágyban pucéran, mindenizmát megmozgatta,ránézett Ljubára és elmerengett, milyen jó,hogy a fűzér nem szerelmi maraton eredménye!