TÉLI BÁNAT

                  Dávid unokámnak szeretettel

A Téltündér megrázta ruháját

És hófehérbe öltözött az Erdőhát

Kis kobakodban arra gondoltál

Hogy most nyílik a jégvirág.

Készültél,hogy kesztyüs kézzel

Gyüjtsünk légvirág bokrétát

Mannyire fog örülni annak

Édesanyád és apukád.

Kedved szegte mikor mondtam

Nem megyünk ki a határba

Mert a tél jégvirágjait mostan

Rajzolta az ablakunkra.

De kérész életű a jégvirág

Ha megjelenik a Nap sugára

Fokozatosan elolvad,meghal

A fagyos tél remek munkája.

Ne keseredj el kis unokám

Tavasszal nem álltat a látszat

Valódi illatos virágot gyüjtünk

Szeretett édesanyádnak.