SZERESSÉTEK A FEKETE RIGÓT  3

     Ravasz észjárással sikerült a pénzét is mind átcserélni, beváltani dollárra. Hogy mennyire lesz, elég majd elválik, viszont otthon vagyont ér, mivel a ház ára és az összes gyűjtött pénzének értéke itt lapul a táskájában. A tervei sikerültek. Végül a sok izgalom és várakozás, meg az erőteljes stressz után megérkezett a lagúnák városába. Állt a Roma téren, a Nemzetközi Autóbusz állomás bejárata előtt és azon tűnődött elfojtva egy mosolyt, hogy most illik rá a gyermekkori mese cím, Nemtudomka nagyvárosban. Nézte a szép jellegzetes épületeket, tornyokat, bámulta, hogy mennyire eltérnek az eddig látottaktól, más stílus, csodás kivitelezés. Kergetőzött gondolataiban mi mindent hallott, olvasott Velencéről, azonban egy belső erő nem hagyta nyugodni, további cselekvésre késztette. Mindenek előtt első a szállás. Szállodák sora kínálta volna szolgáltatásait, mert a téren amint körbenézett sok volt, de neki az Arlecchinon akadt meg a szeme. Látta, hogy egy csillagos és drukkolt, hogy nem lehet drága. A recepcióban jellegzetes olasz nő fogadta: egyenes szálú fekete haj, vastag ajak és csillogó fekete szem. Tájékoztatta, hogy a szálloda étteremmel is rendelkezik, eredeti olasz ételeket szolgálnak fel, a szobákban telefon, internet, tévé készülék, hajszárító, vasaló rendelkezésére áll. Fizetni csak távozáskor kell. Hívni készült a boyt, hogy a csomagjait fel vigye és nyissa ki a szobát. Remo mosolygott és mutatta, hogy csak egy útitáska az egész poggyásza, mert átutazóban van, és még nem tudja, meddig marad.

       Harmadik emeleti szobát kért, nem is az árkülönbözetért tette, hanem onnan jobb a kilátás. Egy ágyas szoba volt, sárga selyem tapéta borította a falakat és a padlón vastag mokett. Körbenézett, az ágy mellett az éjjeliszekrényen volt a telefon, egyik fal mellett háromajtós szekrény. Belenézett. Az egyik rekeszbe tette a táskáját, a másikban néhány vállfa lógott, vastag fehér frottír fürdőköntös, fürdő lepedő és két törölköző, míg alul egy filctalpú házpapucs.. Levetkőzött és mezítláb lépkedett a süppedős moketten. Úgy érezte, mint gyermekkorában, amikor anyjával elmentek a Mocsár-erdőbe gombát szedni, de ki nem hagyták a tisztáson a vadászház megtekintését, most annyi idő után tudja, hogy miért. Ott volt kellemes mezítláb járni a selyemfüvön. Azt a füvet a kasza sem fogja, az állat sem eszi, de annyira kellemes volt a lábnak a tapintása, akár ez a mokett. Benézett a fürdőbe

is, mert zuhanyozni készült, de először kilépett a teraszra. Csodálatos volt elnézni a város felett. Közelről látszott a Szent Márk tér a híres templommal és toronyórával, távolabb a Dózse-palota, tornyok, hidak, és a hömpölygő tömeg. A teraszon volt egy napozóágy és két cseberben hatalmas oleander tele virággal, de amúgy is a város felett lebegett a mediterrán illatok kavalkádja tetézve az oleander vaníliás illatával. Ez itt a mediterrán, hol kékebb az ég, zöldebb a fű, fehérebbek a bárányfelhők és lágyabb az édes olasz dallam. Hihetetlen volt, hogy itt van és váltakoznak visszaemlékezéseiben a Passuth könyvei, melyeknek olvasása közben forró vágy fogta el, és most érzi maga körül a felemelő mediterránt.

        Lezuhanyozott és elnyúlt az ágyon. Kezébe vette az asztalra kitett Corriere della Sera legfrissebb számát és próbálkozott, hogy az ő hézagos nyelvtudásával mennyire érti meg az újság híreket. Két cikk elolvasása után letette az újságot. Érezte a szíve mélyebbeket dobban és valamilyen marcangoló erő, kerítette hatalmába. Összekuszálódtak gabalyodó gondolatai a beléhasító kérdésre, hogy mit is keres itt? Vajon délibábkergetés, amit művel? Megéri-e a kitartó fáradozást, a mindenről való lemondást, hogy összekuporgasson magának egy álomfejtő útra.? És ha nem válik valóra, ha minden feltételezés csak az ő fantáziája? Már-már izzadni kezdett gyötrelmében, de jött egy mélyebbről feltörő bíztatás: ne add fel! Ha eddig elmerészkedtél, csak bátran tovább! Végre tépelődései s az út fáradalma álomba ringatta. Utolsó mentő gondolatai az átlagos embert motiválták. Miért van az, hogy mi emberek keressük az elkeserítő okokat. Meg van a képességünk, hogy a felkínált ajándékokkal dobálózzunk. Ha reggel felkelünk, zsörtölődünk, hogy miért nem aludhatunk délig. Ha beköszönt az ősz, visszasírjuk a nyarat, ha esik az eső, miért nem süt a nap. Minden a beidegződött felfogástól függ. Legtöbb esetben, ha úgy érzed, hogy az élet nyomasztó, nehéz, a stresszhatást te gerjeszted. Saját életed kovácsa vagy. Gondolataid magvaiból hozod létre saját napjaidat. Találj megfelelő átmenetet a nehézségekből. Legyen mindig vezérfonalad a mondás: „Ha az élet csak citromot kínál fel, csinálj belőle limonádét.” Most itt vagy a Mediterránon, dolgod végezte nélkül rohannál a Kárpát-medencébe? Nem, barátom  Transilvánia megoldást vár!

        Oly mélyen aludt, hogy reggel kopogásra és ajtónyitásra ébredt. A boy szolgálat felhozta a reggelit. Felült az ágyban, dörzsölte a szemeit, amíg a srác szalvétát terített és átrakta a toló szekérről a tálcát az asztalra. Hirtelen átcikázott gondolatában, hogy vajon itt szokás-e a baksis? Hirtelen kiugrott az ágyból és egy dollárt vett ki a pénztárcájából. A boy megköszönte és a zsebébe csúsztatta.

- Valamit még, signore?

- Megköszönném, ha segítségemre lenne. Itt van egy cím, valahogy el kellene jutnom oda, de teljesen tájékozatlan vagyok – és átadta a címet a srácnak

- Semmi gond, signore, ismerem az utat, a helyet és az urat is, mert dolgoztam nála. Visconti úr üzletember, szállodatulajdonos. Nagy tájékozódási szükséglet nem kell, átmegy a téren és a buszállomásról félóránként, indul járat arra felé. Mindössze tíz, tizenöt kilométer még két euróba sem kerül egy jegy. De ha nem nagyon sürgős, felajánlhatom, hogy ebédszünetben átviszem.- mindezt mosolyogva, olaszos hangoskodással egy szuszra hadarta el.- Még annyit megjegyeznék, hogy Lido di Jesolo szálloda város, majdnem tizenöt kilométeren nyúlik végig a tengerparton. Mégis jobb, ha velem jön!

- Nagyon köszönöm és elfogadom az ajánlatát

A boy elment, ő pedig letussolt, felfrissülten lépett ki a teraszra .A látvány nem volt kecsegtető. Már nyoma sem volt a tegnapi csodálatos tiszta égboltnak. Kelet felől felhők tornyosultak és várni lehetett az eső érkezését. Egész enyhén kezdett fújni a Bora, de aztán mindjobban erősödött, viharossá vált és szétoszlatta a felhőket. Bejött, leült és csupán a kávét fogyasztotta el a tálcáról.

       Az ebédszünet déli tizenkettőtől egy óráig tartott. Mikor a Szent Márk templom toronyórája elütötte a delet, a boy már kopogott az ajtón. A kis Fiattal száguldottak az autópályán. Eléggé nagy volt a forgalom, de a kis olasz keze biztonságosan fogta a volánt és mindegyre növelte a sebességet. Hamar elfogyott az útszakasz és benn voltak a szállodák városában. A sétáló út elején a via dei Mille bejáratánál parkoltak és már onnan mutatta a srác a négy emeletes érdekes tervezésű épületet,Remo Visconti központi irodáit. Itt működik a vállalkozó teljes adminisztrációja. A boy otthonosan benyitott a főbejáraton és mosolyogva, ismerősként köszöntötte a recepcióst.

- Csiao Aldi! – mosolygott vissza a lány.- Mi járatban, csak nem akarsz visszajönni?

- Óh, nem – szabadkozott az Aldi névre hallgató boy.- Egy úr érdeklődik a főnök iránt, őt hoztam el, mert nálunk szállt meg.

- Kit jelenthetek be? – fordult a lány Remohoz.

- Hogy is kezdjem? Lényegében mi nem ismerjük egymást.

- Szabad a nevét? – makacskodott a hölgy.

- Mondtam már, hogy nem ismer. S a nevem bizonyára ön sem tudná megjegyezni,Kalányos!- a hölgy csücsörítette a száját, próbálkozott, de abbahagyta és eltűnt az emeletre vezető lépcsőn.

- Signore, én megtettem, amit ígértem, ha problémája akad, itt a telefonszámom,de nekem vissza kell sietnem .- Remo három dollárt csúsztatott a zsebébe és a srác elment.

Bevezették egy irodába. Egy hatalmas mahagónifából készült íróasztal mögött ült a szállodatulajdonos, üzletember, ,Remo Visconti. Felállt, kezet fogott vendégével és egy dohányzóasztal felé intett, hogy foglaljon helyet. Két magas támlájú fotel állt egymással szemben. A recepciósnak szólt, hogy intézkedjen, hozzanak fel két kávét és két cinzanót.

. Leült Removal szemben. A két Remo, apa és fia.

- Hallgatom, miben lehetek segítségére? Milyen ügyben keres.?

- Uram, tisztáznunk kell egy dolgot. – dadogta, a másik csodálkozva nézett rá

- Megfeledkeztem volna valamilyen tartózásról? Pénzügyi dolog?

- Oh, nem! Korántsem ilyen keletű.

Felszolgálták az italokat. Rigó felállt és engedélyt kért, hogy kezet mosson és útbaigazítást, merre találja a fürdőt. Visconti eltűnődött, hogy vajon zsidó lenne, mert azok szoktak minden megérkezés után rituális kézmosást végezni. Udvariasan megmutatta a mellékhelyiséget, bekísérte vendégét, mintegy ellenőrizve, hogy cseréltek-e kéztörlőt. A tükör előtt amint összenéztek, mintha áramütés érte volna, saját fiatal énjét vélte látni a fiatalember ábrázatán.

- Nos? Kezdhetjük. – szolt Visconti visszaülve. Remo belehörpintett a kávéba és behunyt szemmel élvezte amint a finom erős kávé, amilyent eddig még nem ivott, íze, zamata terjeng a szájában.

- Ha azt mondom Transilvánia, emlékezteti-e önt valamire, uram?

- A román titkosszolgálattól van? – kérdezte meglepődve

- Nem. Miért lennék?

- Ezelőtt nagyon régen volt egy kellemetlenségem. Énekes madarakra vadásztam Erdélyben, a határnál észrevették a madártetemeket, elkobozták és engem öt évre kitiltottak Romániából.

- Énekesmadár tetem? – csodálkozott Remo.

- Igen. Tudja ez olasz csemege, mint a franciáknál az éti csiga, a koreaiaknál a kutya hús,a japánoknak a bálnauszony az ínyenc falat,míg a kínaiaknak a mérges kígyó. Minden nemzetnek meg van a saját gasztronómiai ínyencsége, ha nem tévedek, a románoknak a pacal leves, míg az erdélyieknek a töltött káposzta.

- Széleskörű ismerete van a népek konyhájáról, de visszatérve beszélgetésünkre, mint említettem Transilvánia,egy Maros-menti kis város erdőjének a tisztásán egy kis vadászház…

- Igen. Rémlik.. már emlékszem, igen, ott lőttem a madarakat.

- Önt, kedves uram, ott meglátogatta egy fiatal lány?

- Of! ,nagyon régen volt, valami csupán rémlik, de amit mondott, azt nem lehet elfelejteni, mágyár cigánka. Tényleg fiatal volt és csinos.

- Az a lány sosem ment férjhez. Mindig azt az emléket hordta a szívében. Uram, az a lány az én édesanyám!

Visconti a cinzános pohár után nyúlt, de feleúton a hirtelen hír hallatára megállt a keze. .Döbbent kíváncsisággal, hosszan nézte vendégét, majd rekedtes száraz hangon kérdezte

- Mit akar ezzel mondani?

- Csupán annyit, hogy ha minden beigazolódik, ezek szerint én a maguk gyermeke vagyok.

Néma csend támadt. Nem lehetett érzékelni, hogy a tenger csapkodó hullámai verik fel a csendet, vagy a szívük kezdett hevesebben verni. Viscontit lehervasztotta, meglepődött a hallottaktól,Remo szinte hideglelést kapott a merészségtől, hogy hirtelen, gátlástalanul ki merte mondani. Az üzletember előrehajolva két kezét egymásba fonta ,és az asztalra könyökölt .Összefont ujjai közé süllyesztette állát, mereven nézett maga elé. Később rekedten kérdezte.

- És most mit akar? Miért jött, követelőzni?

- Nem, uram! – szólt Remo határozottan. – Kíváncsiságból. Nagyon foglalkoztatott az utóbbi időben, amikor sejtéseim kezdődtek, hogy miért hallgatta el anyám az apám kilétét? Kíváncsi voltam, milyen érzés jogosan szembenézni az apámmal.

- Ez természetes. – mondta Visconti nem teljes meggyőző hangon.- Nagyon hirtelen ért a meglepetés, kis idő kell, amíg megemésztem. Ne haragudjon, de megbízok egy hostess hölgyet, hogy kísérje végig a napozón, és később folytathatjuk a beszélgetést

   Mindketten nagy nyomás terhét érezték lelkükön, pattanásig fokozódott az idegrendszer. Visconti kortyolgatva elfogyasztotta a cinzanót, bezárkózott pihenő fülkéjébe, nem feküdt le, csupán a fotelben próbált lazítani. Elernyedt és rászállt az álom.

    Remo egy ideig szótlanul ment az ismeretlen hölgy mellett. Időnként lopva, sandán végigmérte. Tetszett neki a lány és arra gondolt mennyit kell majd bepótolnia, amitől elesett a szép nemmel való kapcsolattól. Most kapóra jönne, de nem volt hozzá kellő hangulat, nem stímolódott a szexuális bizsergés. Már-már gondolkozni sem tudott annyira nyomasztó volt a körülmény, a lelkivilága.

      És újra Visconti irodája, de most az erős napfény tompítására leeresztett zsalu és kellemes kondicionált levegő fogadta Remot. Állt az ajtóban, várta, hogy hellyel kínálják. Az üzletember csak intett, mutatta, hogy foglaljon helyet. A komorság eltűnt arcáról. Megjátszódta-e a felszabadultságot, vagy tényleg helyrebillent érzelemvilága az titok maradt.

-          Nézze, fontosnak tartom, hogy felelevenítsek néhány mozzanatot az életemből, ahhoz, hogy megértse előbbi megdöbbenésem. Említette Transilvániát. Igen, emlékszem mindenre. Akkor még fiatal házas voltam. Az is lehet, hogy az a kiruccanás menekülés volt a rám nehezedett gondok elől. Csodálatosan szép volt a feleségem, híres és közkedvelt táncosnő, gyakran fellépett a Milanoi Scalaban is. Már több mint egy éve együtt voltunk, s én hiába reménykedtem, sosem esett teherbe, pedig annyira vágytam egy gyerek után melyben a kettőnk szépségét, látnám ötvöződni. Meggyőzően, mesteri hazugsággal mindig rám terelte a felellőséget, a hiányosságot. És én jártam az orvosokat, vizsgáltattam, kezeltettem magam, míg egy közös barátunk, aki állítólagosan a legjobb barátnője volt, felvilágosított, hogy ne törjem magam, mert ö nem akar gyermeket. Félti a karrierjét. Beszámolt pontos dátumokról, melyekből én is következtethettem, hogy terhességi megszakítást csinált. Egész őszintén azon lepődtem meg, hogy a romániai kiutazásom arra az időre esett, amikor nagy dilemmában voltam, és az a fiatal lány teherbe esett tőlem! Elváltunk. Nem sokat búslakodtam, mert rövid idő után megismerkedtem egy kedves angol lánnyal és újra nősültem. Minden jól indult, megszületett a kislány, nagyon boldognak kellett volna lennünk. Később kezdtem észrevenni a feleségem kiállhatatlanságát. Borzasztó féltékeny lett. Amúgy is igazi brit erkölcsű, protestáns nő volt, tele angol ridegséggel. Nem tudta felfogni, hogy mi a mediterránon forróvérű, szabaderkölcsű emberek vagyunk. Nekem, ha megtetszik egy szép hölgy, hajtok rá míg magamévá teszem, hiszen egyszer élünk. Viszont ennek az enyhe kis kalandnak nincs nyoma a családi életünkben, a párkapcsolatunkban. Rám nézve is kezdett fárasztó lenni, s egy szép napon itt hagyott. Elment a kislányunkkal együtt Skóciába a szüleihez. Őszintén mondom megkönnyebbülten, fellélegeztem. Csak később jött a kelkinyomás. Egy idő eltelte után kezdtem gondolkozni, ha már más nem is tart össze, de a kislányomról gondoskodnom kell. Rávettem magam, hogy felvegyem a kapcsolatot, de rögtön pofára estem. A szülei értesítettek, hogy a lányuk férjhez ment és a kislánnyal együtt kiutaztak véglegesen Amerikába. Nagy bánat szakadt rám, szinte a züllés lejtőjére sodródtam, de aztán került egy aranyos bambino és az megfogott, mindent megakadályozott. Annyi kísérlet után engem is megtanított az élet,nem voltam hajlandó nősülni, csak párkapcsolatban élünk együtt, már nagyon régtől. Szerintem így helyes, mert ha a szádszélét megégeti a kása, a joghurtot is megfújod. Most repes a lelkem, arra gondolva, hogy te megegyezel első házasságom idejével.  Úgy érzem kárpótlás vagy minden eddigi kudarcomra. De mit ömlengek annyit, most rajtad a sor, hogy mesélj, hogy mindent elmondj.

.Remo, a fekete Rigó, belenézett sötét fekete lelkébe és azon töprengett, mit mondhat el ennek a finom úri embernek az ő hitvány életéből? Mivel kezdje? „ Szia sógor!”, hisz   Erdélyben, ha két férfi ugyanazt a nőt dugja, akkor már sógornak tekintik egymást. Hogyan hozakodjon elő ilyen fertelmes dolgokkal. Vagy azt, hogy kötélnek állt az anyja minden fondorlatos aljasságának és összeállt egy olyan nővel, aki testileg, lelkileg távol állt tőle? Megemlíteni a poklok poklát, amin átment, a romániai börtönöket? Nem! Épít lelkében egy álomvilágot, egy szép mesét. És azt táplálja, amíg ő is úgy érzi, hogy igaz. Elfelejt minden rossz emléket, és csak azt tartja meg, ami szép volt. Hisz úgyis hazugság az egész világ, gyötrelem az élet.

       Visconti egy ideig türelmesen várt, figyelte fia tépelődéseit, de annak arcára nem ült ki a rémület. Merev vonásaiból nem lehetett olvasni. Röpke várakozás után előre hajolt a fotelben.

-          Mit mondhatnék? Hogy is kezdjem, édesapám? – E varázsszóra, annyira felforrósodott körülöttük a levegő, mint amikor a magas lázra azt mondják, hidegrázás. Remo lehajtotta a fejét, hiába igyekezett visszatartani szeméből eleredtek a könnyek. Válla megvonaglott.  Visconti felállt, hozzálépett, magához ölelte, és akkor tört fel a zokogás. Érezte az erős férfikar ölelését, és rájött, hogy ez hiányzott eddigi életéből, egy erős háttér, aki megvédi, aki példakép. Akire felnéz. Így álltak még néhány pillanatig, az egymásra talált apa és fia, aztán csak hozzáfogott beszámolójához.

-          Életemben nagy szerepet játszott az anyai szeretet. Rajta kívül senkim nem volt, és mindent úgy tettem, ahogy ő elvárta. Nem volt senki, aki figyelmeztetne, hogy mi a jó és mi a rossz. Elég fiatalon rábeszélt, hogy nősüljek meg,. Egy jó nevű, közkedvelt úri ember szerencsétlen lányát tukmálta rám, mintha változást várt volna ezáltal az életünkben. Megszöktettem. Közösen éltük a hétköznapok szürkeségeit. Otthon anyám volt a lármafa, mindent úgy kellett tenni, ahogy ő látta jónak. Aztán belekeveredtem egy súlyos bunyóba, ahol többen megsérültek, s engem is betettek a kóterbe.. Mikor kijöttem, azt hittem rám szakad az ég! Haza érkeztem és nem volt otthonom. A lakáson rozsdás lakat éktelenkedett. Anyám úgy lelépett, hogy senki nem tudott róla, az élettársamat állítólag az apja hazavitte. Első éjjel azon gondolkoztam, hogy mit tehetnék? Az emberek már bizalmatlanok lesznek hozzám, mert büntetett előéletű lettem, közönségesen, börtöntöltelék. És akkor éjjel megfogadtam, hogy én is lelépek innen örökre.. Minél hamarabb, annál jobb. Azon éjjel egyedül keresgéltem, hogy mi maradt a családom után, és akkor került kezembe anyámnak egy jegyzetfüzete. Abban találtam bejegyzéseket. Soha nem beszélt rólad. Lehet azért, mert szégyellte, hogy olyan fiatalon megesett. Mikor kezdtem nagyobbacska lenni fájt, amikor a hátam mögött összesúgtak, hogy ez is csak egy fattyú. Abban a noteszben megtaláltam a feljegyzéseket rólad. Ebből következtettem, hogy minden titkolózása ellenére, valamikor érdeklődött utánad. Ez alapján indultam el, hogy megkeresselek.

-          Kedves fiam, akkor jó lenne, ha átköltöznél. Egy szolgálati kocsi átvisz Velencébe és mindenestől várlak.

-          Köszönöm – hírtelen nem tudta, uramnak, vagy apámnak szólítsa, így elmaradt - gondolom, egyelőre maradok. Hívom a boyt, aki hozott és vele visszamegyek. Még van egy közölni valóm, ami nem tudom, hogy fog érinteni. Utána majd dönthetünk.

-          Ahogy gondolod. Hozzám ezután haza jössz.

Remo telefonált és késedelem nélkül megérkezett Aldi. Már száguldottak vissza Velencébe, amikor érdeklődéssel kérdezte újdonsült ismerősét, hogyan sikerült a tárgyalás Visconti úrral

-          Barátom, nagy hírt kell közölnöm. Végre annyi idő után teljes fordulat állt be az életembe. Ebből a beszélgetésből kiderült, hogy Visconti úr, az apám.

-          Történnek furcsaságok. – mondta Aldi némi hallgatás után .- De olyan messziről?

-          Ez hosszas történet, majd máskor, nyugodtabb alkalommal

-          Most hozzáköltözik?

-          Még nem. Még van némi közölni valóm, aztán majd meglátjuk.