SZELLŐK SZÁRNYÁN

    A kórház nem tűnt ki a panelépületek rengetegéből, iskola, óvoda, üzletházak és több feljáratú tízemeletes épületek koszorúzták. Idővel, mikor kiterebélyesednek a köréje ültetett kanadai nyárfák, melyek majd ontani fogják az oxigént, akkor felveszi igazi jellegét.

    Arnold az ötödik emelet nyugati részében feküdt két sorstársával egy kórteremben. Az ablak felőli ágyat választotta és társainak állandóan hátat fordítva az ablakon át bámészkodott kifelé. Mit lehetett látni?  Közeli távolságban a Károlyiak kastélykertjének dendrológiai parkja volt. Csupán a fák csupasz koronája szomorkodott a kora tavaszi időben. A park kórház felöli szögletében állt a víztorony, melynek csúcsán kovácsoltvas szélkakas mindig a szél irányát mutatta. Egy pelikánt ábrázolt, amint épp tépi ki a begyét. Mert tudott dolog, ha a pelikán nincs, mit enni adjon fiókáinak, magát áldozza fel, szeretetből. Mindenki azt mondja a szeretet fáj, de nem igaz! Fáj az elutasítás, a magány, valakinek az elvesztése. Fáj a gyűlölet.!A szeretet a világon az egyetlen, ami elfeledi az összes fájdalmat, és segít, hogy újra csodásan érezd magad. A szeretet a bensődből fakad, megtölti teljes lényed. Isten a szeretet! Ha boncolgatva tagolod „szer” „etet”, láthatod, hogy valami, ami táplál, etet, gyarapít! Viszont az ellenkezője a „gyűl” „ölet”, az is valami, ami benned gyűl, raktározódik. és végül kiszabadul és ölet, haragot szít és eltávolít.

    Kissé beleszédült a filozofálgatásba, lazított és nézte a felhőkkel borított eget. A szél kergette a kavargó felhőket, először sötét esőfelhő szemerkélt valamennyit tartalmából, de a szél tovább sodorta, fokozatosan fehéredett az égbolt, már-már tenyérnyi nagyságban előbukkant a nap, aztán ismét változatos ütemben száguldoztak a felhő oszlopok. Szinte Sosztakovics halhatatlan keringőjének ütemére váltogatták egymást. És így nyúlt az idő késő éjszakába, amikor az utolsó foszlányok is szétoszoltak és helyüket a mélysötét égen sziporkázó csillagok vették át. Valahonnan nyugatról beezüstözte az eget a halovány hold.

      Arnold elkábult a vándor felhők nézésétől és a mély csendben álomba szenderült. Álmában egykori barátjával vitatkozott a vagányságról. Szerinte a vagány emberek csodálatos metropolisokban élnek és köpnek a világra. Saját életükben, saját világukat élik. De valószínű, hogy nem mindenki ért egyet azon a szón. Van, akinek a vagányság abban áll, hogy az ember jó modorú, udvarias, figyelmes. Egyszóval, van különbség a felfogásban.

     A felkelő nap aranyos sugara átívelt az azúrkék égbolton. Felébredt és igyekezett az ebédlőben megreggelizni. A szolgálatos gondozónőnek bizonyára tetszett a fiatalember, mert suttyomban elébe tette a reggelit tartalmazó tálcát mielőtt mások érkeztek volna. A rendszabályok értelmében mindenki a felszolgáló ablaknál veszi át és helyet foglal a hosszú asztal mellett. Arnold asztalfőn ült és lehetősége volt megfigyelni a kezelésre jött esetlen emberek küzdelmét az életért. Egy idős asszony járókával közeledett. Rövidre vágott csapzott, zsíros szürke haj koszorúzta a viaszsárga arcot. Szemei beesett, táskásak voltak. Hitte volna valaki, hogy ezelőtt ötven, hatvan évvel hosszú fekete haja egybefonva az ülepét verte és domborodó mellén és kemény csípőjén feszült a blúz és a rokolya, amint tüzes táncra perdült a besorolt legényekkel, kiknek fekete kalapján díszelgett a fehér árvalányhaj bokréta, ami a regruta bál jele volt.

     Kopasz, aszalódott öreg áll a sorban, bottal támogatja magát. Kissé ápolatlan a szürke szakálla és bajusza. Esetlen, végtagjain látszik, hogy erősítésre várnak, és azért jött, hogy könnyítsen még a hátralévő élete terhén. Körbeülték az asztalt. Volt, aki igyekezett betartani az etikett szabályokat, de remegő kezében a villa hozzákoccant a protéziséhez.

      Arnold felfigyelt, hogy vele szemben az asztal túlsó végén egy vöröses szőke fiatalember ül. Zöld szeme szinte világít, haja modernül kakastaréjformára van nyírva. Széles vállú, izmos karú, ennyit lát belőle. Lehet sportoló, enyhe izomrándulással kerülhetett ide. Vagy ki tudja? Ismert olyant is aki balett táncos volt az Operaházban, de azért, hogy izgatóan izgalmas legyen tánc közben, arányos izomzatáért eljárogatott boksz edzésre, persze titokban. Félve pillantgatott arra, nem szerette volna, hogy tekintetük találkozzon. A srác gondos odafigyeléssel kenegette a vajat a kenyerén. Miután Arnold is elvégezte az előkészületeket, és felpillantva belekostolt a kakaóba, a szemközti hely üres volt. Eltűnődött, hogy ki tudja látja-e még, mert a kezelések is meghatározott sorrendben folytak: elektromos sugár, mágnesen gyűrű, ultrahang, lézer sugár, gyógytorna és legvégül a termálvizes torna. Ez csoportos. Az úszódában át kell öltözni és kötelező a fürdősapka használata. Arnold kötelezően lezuhanyozott és aláment a medencébe. Már többen lézengtek, hisz szabad a mozgás, úszás, csak ne zavarj másokat. Megpillantotta a medence közepén álldogáló reggel látott srácot. Óvatosan körbesétált a medence szélén, és hogy ne legyen feltűnő igyekezett hátból megközelíteni. Az átlátszó kristálytiszta vízben minden látszott, a szőrös lábai, az arányos teste, nem kockásra gyúrt hasa. Figyelte és mind közelebb jött. Átcikázott agyán, hogy a reggel, amikor a szépen ívelt száját figyelte, mellégondolt, mennyire tetszik neki, amikor csókolózás közben összekoccan a foguk. Nem adta fel. Még ha sportoló is, Ronaldo is az, a leghíresebb futballista és nem tagadja, hogy meleg! Mellette állt. Már csak erős elhatározás és megfoghatja a kezét, vagy végigsimíthat a szaxafonján. „Tedd meg!”unszolta magát. Itt a lehetőség! Szerette volna, de félt a hatástól, amikor recsegve megszólalt a hangszóró:”Mindenki felém fordul! Kezdünk! Terpeszállás, kezek a csípőre, majd rézsútosan fel, és vissza, egy, kettő, három, négy” „Hát elbaltáztam” gondolta Arnold, de vigasztalta magát, hogy majd az ellazuló jakuzziban mellé ül és akkor határozottabb lesz.

  „De nem” – ellenkezett egy belső hang. Hátha nem vagyunk egy hullámhosszon, rám kiált, rám irányítja a figyelmet, és akkor nekem végem van. Kitiltanak a termálból. Az végzetes lenne. Bizonyára még kínálkozik, más alkalom s ez megmarad egy álom által felépített emléknek.

     A gyakorlat végeztével a termálfürdő bejáratánál az ismeretlen Arnold mögé került és szinte súgta a fülébe

-         Észrevettem, hogy stírolsz. Nincs gáz! A háromszáztízesben vagyok egyedül. Ebéd után várlak!

Arnold úgy érezte, hogy e pár mondat felér egy kiadós vallomással. Szellők szárnyán száguldott volna, szerencsére nem volt sok idő az ebédig!