RÁCKEVEI VERSEK

ARÁCKEVEI VERSEK

Isten segedelmével

          Válasz Szilveszter Levente: Nincs mit tenni ? című versére

Isten nem ver bottal,

Sőt tanácsot adhat Minden önemésaztő

Erdélyi magyarnak.

Büszkeséggel kiáltjuk

A világon szerte,

Itt élünk mi, őseink

Dózsa, Bethlen, Nyírő,

Áldja meg porukat

A Nagyságos Teremtő.!

Mi székelyek vagyunk

Nem alkudozó préda:

Verje meg az Isten

Aki ezt nem tudja!

Büszkeségünk túlhág

A mennybolt határán

Nagy vezérünk, Csaba,

Nem hagy minket árván!

TÖRTÉNELMI TŰNŐDÉSEK

Székelyudvarhely anyavárosról

Szívünkben élnek történetek

A közel múltból mosolyog ránk

Tamási, Nyírő és Benedek Elek.

Orbán Balázs emlékére állították

A Szejke- fürdői kapukat…

Megdöbbentő emlékként maradt ránk

Az árulkodó vár, a Székely támadt.

Hősies párja a Székely bánja,

Őrzi emlékét a vitézségnek,

Hogy egy nép élni tudott és akart,

Ellenállt minden veszélynek.

Hiába mondják porlik mint a szikla,

A szikla kemény és nehezen hasad.

E harcos nép bátran kiállkja

Eredetét, Csaba népe marad!

ÖREGEMBER IMÁJA

Fáradt kezem imára kulcsolom,

Leborulok előtted Istenem,

Én, az ötökké hazakészülő,

Érzem, hogy fogod a kezem.

Sírással jöttem a világra

Nem tudom, hogy kellettem-e?

Nekem mindegy volt, Neked nem!

És akkor is fogtad a kezem.

A háború kegyetlen zajában

Jött első szavam, lépésem.

Bombák robbantak az utcánkban,

Akkor is fogtad a kezem.

Felcseperedtem, elfordultam tőled,

Csábított a hazug értelem,

Kik ellenségnek állítottak Téged!

Akkor is fogtad a kezem.

Ífjú éveim kábult mámorában

Fetrengtem, faltam az életet!

Rég megtagadtam etikát,jó modort,

De Te fogtad a kezemet.

A felnőttkor küszöbén  álltam,

Megtagadtam törvényedet,

S hagytam, hogy a jegyző adjon össze,

De Te fogtad a kezemet.

Felnőttként, komor ábrázattal

Nemzettűnk, szültünk gyermeket.

Nemzeti fenntartásra szántuk

És Te fogtad a kezemet.

Lassan tértem a helyes útra,

Te nem nézted szégyenemet.

Világot rengető imáimban

Hozzám hajoltál és fogtad a kezemet.

Uram! Itt állok a bősz válaszúton,

Ahol már nem én dönthetek,

Megkérlek, bocsáss meg mindenért

És ne ereszd el a kezemet.

FOHÁSZ BŰNBÁNATÉRT

Uram, vágyom házadban lenni

Hallgatni az imát,zsoltárokat,

Elmerengeni téves életemen

És várni Igéd, útmutatásodat.

Ne ítélj, Uram, kellő büntetéssel,

Hisz Te bölcs vagy, világteremtő,

Beláthatod, hogy teremtményeid

Elkallódnak,hisz mind esendő.

Deres fejjel, megnyugodtam

Sok téves csellengés után

Meghajolok akaratod előtt!

Úgy ítélj, hogy ne fájjon, jó Atyám.