PATT  HELYZET

Csípős szél süvített, amikor megérkeztem a dél-erdélyi szász településre. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy elérjem a reggeli áhítatot, hisz olyan régen nem hallottam német nyelvű istentiszteletet. Gyorsan indultam toronyiránt a szász templom felé. Közben eleredt a hó. Nagy pelyhekben szállingózott és igyekezett megülni a csupasz diófák ágain, de a szél tovább söpörte, mint ahogy maga előtt tolta a száraz gesztenyeleveleket is a hó kavarodásában. A vártemplom tornyában a másodikat harangozták amint beléptem a kapun. Emlékek szálltak meg. Első alkalommal, amikor idejöttem, lakodalomba koszorús legénynek voltam invitálva. Most mosolyra húzódik a szám az akkori döbbenettől. Csodálatosan fel volt virágozva a templom, a bejárati kaput is liliomokkal rakták tele, liliomtól ragyogtak az oltár vázái, a szószék, de még az első padok és az ablakpárkány is hirdette a fehér tisztaságot. Tömény liliom illat áradt a templomban, és amikor az oltár előtt a fiatal pár az esküt mondta, a menyasszony hanyatt vágódott, elájult az illattól. Nosza, volt hirtelen megmozdulás, igyekeztek friss levegőre vinni,. Nyitogattak ajtót, ablakot, hogy a huzat szellőztesse ki a tömény virágillatot. Akkor jegyeztem meg örökre, hogy a liliom, a tubarózsa és az akácvirág annyira bódító, hogy figyelmesnek kell lenni. Beléptem a templomba. Egyetlen alakot láttam az asszonyok padsorában elől, közel az oltárhoz. Én is előre mentem az első sorba, elmormoltam az áhítatot és amint leültem kíváncsian fordultam az asszony felé. Hosszan néztük egymást, aztán mosolyogva fejbiccentéssel köszöntött. Frau Kate  Bening volt, régi ismerősöm. Zsoltáros könyve fölé hajolva bizonyára a reggeli imádságot olvasta. Én is fellapoztam az előttem állót, de ismeretségünk pillanatai kergetőztek gondolataimban. Emlékszem, mindig komoly szomorú tekintetű volt. Én meg pajkosan akkor kerültem ki a nagy betűs életbe tele tervekkel, ábrándokkal, szabadon szárnyaltam, hisz a magam embere vagyok. Belénk sulykolták a Szovjet iránti szeretetet és én valóban előszeretettel tanultam oroszul, részt vettem minden versenyen ahol a Béketábort kellett dicsérni és szinte minden alkalommal díjazták felkészültségem.. Hallottam, hogy frau Bening jól beszél oroszul. Meglepett és próbáltam közeledni, hogy társaloghassunk. Mikor megkérdeztem mélyen a szemembe nézett, láttam a szikrázó gyűlöletet, de csak annyit mondott:” Igen, öt évet éltem a Szovjetunióban” Többet sosem említette és én sem kíváncsiskodtam.

         Istentisztelet befejeztével felálltunk, belém karolt és úgy jöttünk ki a templomból

-           Jól megférfiasodott! Ki hitte volna, hogy abból a törékeny fiúcskából ekkora ember lesz?

-          Az idő telik Bening asszony. De jó újra látni - és megszorítottam a kezét.

-          Nem haragszik, hogy magába csimpaszkodom, de a találkozás, az a tény hogy egy ilyen markáns fiatalemberbe kapaszkodhatom öreg csontjaimmal, mindent igazol! Hallom közben újságíró lett. Sok cikkét olvastam, volt, amikor látatlanban megfenyegettem, de az már privát ügy. Remélem, feljön hozzám!

Jól remélte, hisz tervemben volt kiadósan elbeszélgetni. A hirtelen hulldogáló hó elállt, a felhők szakadoztak helyet adva a fáradt őszi napsugaraknak, de a szél nem hagyott alább. Öröm volt végigsétálni a Gesztenye soron, ahol Beningné lakott. Tipikus szász házak sora jellegzetes kivitelezésben, minden fal szürkére van festve és az elkerülhetetlen barna- fehér kombinációja az ablak és ajtófestésnek. Magas lépcső vezetett fel a csukott verandába. Körbe lenge függönnyel takart ablakok, középen egy kerti  fonottasztal és két fonott vessző fotel. Nem is kívánkoztam bemenni,hisz itt annyira jó kilátás volt a kertre, ahol csupaszodtak a gyümölcsfák, de zöldellt az ezüstfenyő. Leültem. Bening asszony bement és nem sokára egy tálcán felhalmozott friss meleg strudlival tért vissza és egy kancsó gyöngyöző Küküllő-menti borral. Bemelegítőként csacsogtunk a mindennapi életről, az idő múlásáról, meg hogy mennyire vágytam Szász-földre visszatérni. A komolyabb beszédtémára ő terelte a szót.

-          Ha magára gondoltam, mindig eszembe jutott a pajkos fiatalember,aki mindenben kezdeményező volt és aktívan igyekezett részt venni minden őrületben. Emlékszik, amikor orosz tudásomról érdeklődött, és én csak kurtán válaszoltam? Igen, gyermekem, mert akkor nem volt tanácsos beszélni. Tudnia kell, hogy nem jó szántamból tanultam meg oroszul, a kényszer vitt rá. És hogy értve legyek, a háborúig kell visszamenni.

Németország vesztesen kapitulált. Véget ért a háború és meg kellett büntetni a veszteseket. Feldarabolni már nem volt mit, mert azt megtették az első világháború után, hanem a nagyhatalmak megszállták. Az orosz kikanyarította a Béketáborhoz szükséges területet, Amerika és Nagy-Británia megszálló alakulatokkal épített támaszpontokat. Berlint négyfelé darabolták. A szovjet részből lett a kommunista köztársaság fővárosa, az amerikai, angol és francia rész alkotta Nyugat-Berlint, tűzfészket a béketábor kellős közepén. Utána beindult a koncentrációs táborok számbavétele, a zsidókkal való brutális bánásmód és végül a Nürnbergi-per. Ami meggondolkoztató és nem lehet pontosan követni, lehet sok a túlzás benne, hisz az összes tanú zsidó volt, és azt mondtak, amit akartak, és hitt a világ nekik. Megalakult a Wiesenthál iroda, akik a föld alól is összeszedni igyekeztek a háborús bűnösöket. Mert a világ már így megy! És akkor, mint derült égből a villám begerjedt a Béketábor! A nagy Sztálin vérbajos agyában fogant meg a bosszú gondolata. Közvetlen a háború után igyekeztek megszabadulni a németajkúaktól és a szomszédos országokból, mint Csehszlovákia, Lengyelország igyekeztek átüldözni a határon Németországba a megfélemlített népet, mert rányomták a kollektív bűnösség bélyegét. A kegyetlenkedés Lengyelországban kezdődött. Sztálin szadista kínzóelméletét igyekezett megvalósítani. Neki külön elmélete volt a cigányok kiirtásáról is. Véleménye szerint a cigányokat nem megsemmisíteni kell, hanem sterilizálni, hogy ne szaporodjanak és hasznos munkára fogni Szibériában, amíg egyenként elhullnak. A németek szervezett kínzására Jacob Berman zsidó katonatisztet nevezte ki főnöknek, aki megszervezi a börtönöket és koncentrációs táborokat Lengyelországban.  Hétszáz börtönt és ezerkétszáz kommunista koncentrációs tábort állítottak fel. ,melyeket kétszázötvenezer német asszonnyal, gyermekkel és férfivel sikerült feltölteni. Az összes büntető végrehajtás vezetőjeként kimondottan a koncentrációs táborokból szabadult zsidókat nevezték ki, akik csorgó nyállal várták a megbosszulást. Semmilyen kegyetlenkedéstől nem riadtak vissza. A koncentrációs táborok élére Berman  Shlomo Morel zsidó partizánt bízta meg, aki huszonhat évesen szabadult Auschwitzből. Mengelét utánozva bemutatkozásakor pálcával ütögette a csizmája szárát, s míg Mengele a Kék Duna keringőt dúdolta, ő megállt a rabok előtt és recsegve harsogta:” Engem Morelnek hívnak, és zsidó lázadó vagyok. Az egész családomat kiirtottátok Auschwitzban. Akkor fogadtam meg, ha élve kiszabadulok, bosszút állok. Most ,íme, eljött az ideje, mindenért megfizettek amit csináltatok.”

      Az első nagy akció borzalmas volt. A szovjet hadsereg egy nagymezőn ötszáz lengyel katonát mészárolt le. Temetni nem volt lehetőség, csupán enyhén földdel betakarták. Berman ismerte a helyzetet és Shlomo irányításával százfős asszony és leány csapatot állított össze, akik lengén öltözve mezítláb kellett szaladjanak a mezőre, egyenként ki kellett kaparják a hullákat, melléjük feküdjenek és csókolgassák. Aki nem tette helyben lelőtték. A résztvevők között kiütött a tífusz és szinte nyolcvan százaléka meghalt. Másik bravúros tette, kisméretű kutyaházakat készíttetett a férfiakkal és megfelelő távolságra felsorakoztatták a kerítés mellett, aztán nőket és gyermekeket vezényelt ki, megkötötte kutya módra az ólhoz, alumínium rabtálakat tett eléjük és kutya módra kellett lefetyeljék a moslékot, amit elébe tettek. Egész nap négykézlábon állva ugatniuk kellett, aki belefáradt, vagy halkan ugatott, ott helyben halálra verték. Egy tizennégy éves fiúnak benzinnel öntötték le a szőke haját és meggyújtották. A gyerek túlélte a kínt, de fájdalmában belezavarodott és külön zárkában élvezték üvöltéseit, amíg meghalt.

   A zsidók nem voltak szemérmesek. Olvasni lehetett, hogy a német tiszteknek, ha valamelyik csinos nő megtetszett, felvitte az irodájába és ott szexelt vele. A zsidó őrök pucérra vetkőztek, megrázogatták „csonka”farkukat és a többi asszony szemeláttára leteperték az áldozatot,először a szájába dugták, aztán megmocskolták. Gyenge megkínzott túlcsigázott idegzettel lehetett-e ellenállni?

       A kegyetlenkedés aljasabb fogásait is megtette Morel. Felsorakoztatta a férfiakat, minden páros számú hasra feküdt és a páratlan számosak messziről szaladva rá kellett ugorjanak a mellettük álló gerincoszlopára. Majd oszlophoz köttette az idős férfiakat és fiúkat meztelenül, moccanni sem tudtak és akkor idomított dobermann kutyákat engedtek rájuk és szétmarcangoltatták a nemi szervüket. Egy sem élte túl.  Hányan átkozták a lófaszt, mert egymás közt így nevezték és nem a ló tagjáról volt szó. Ez egy szójáték rövidítése: Leigázott Országok Felszabadító Atyja Sztálin!

.