Kis türelmet...
NYUGTÁVAL DÍCSÉRD A NAPOT
Aranka már a kezdetek óta együtt dolgozott Varga Jánossal. Irodájuk eléggé rejtett helyen volt és hivatását illetően nem a forgalmas helyiségek közé tartózott. Jó kollégák voltak, de Aranka sok mindent furcsállt és majdhogynem tanulmányozta Jánost. Átlagember volt, aki nem tűnik ki a tömegből: két lába, két karja feje és teste volt, mint mindenkinek. Még az enyhén szétálló fülei sem jelentettek kihívást, esetleg a húsos ajkai, amelyre azt mondják, csókos száj, és a vékony keskeny bajusza, ami kiemelte az átlagosságból. Megfigyelése szerint ápolt volt, eléggé előzékeny, gátlásai rossz nevelésből származóak, vagy veleszületettek lehettek. Életének fonákságában az is döntő volt, hogy egy dúsgazdag nagycsalád egyetlen örököse volt, tele pénzzel. Apjának hiába volt öt testvére, mind meddők voltak, csupán az apjának sikerült termékeny társat találni és így lett ő a nagycsalád dédelgetett szemefénye és egyetlen örököse. Azt hitte fejlődő korában, hogy a pénz mindenható, mindent el lehet érni vele. Érzelemvilágában nem alakult ki a nők iránti vonzódás, pontosabban a gyenge nemet behálózó készség. A szerelmi kapcsolatai inkább érzésnélküli, lyukas korsóban behányt pénz volt, szexuális kielégülés olcsó ringyókkal, akiknél a pénz, a minél több pénz számított. Némi változást az életében Aranka hozott. Egy idő után kezdte többre értékelni, mint munkatárs, de észrevétlenül, magába zárkózottan
A lány csinos, enyhén molett volt, férfi szemmel igazi feleségnek, élettársnak való. Rendezett, ápolt, áradt belőle a diszkrét női illat. Modern volt. Egyenes, szinte vasalt haja a válláig ért, de nem lehetett megsaccolni a hajszínét, mert állandóan divatos színekre volt festve. Épített körmei jó ízlését igazolták, mert mindig diszkrét mintázatot viselt. Eleinte zavarta János álmos nagy borjú szemeinek rajtafelejtett pillantása, de elnézett fölötte. Miután eljegyezték inkább biztonságban érezte magát. Úgy tűnt János szunnyadozó érzelemvilága ébredezni kezdett, amikor bebizonyosodott az eljegyzési akadály. Hosszabb ideig elnézegette Aranka nyakát és a rajta lévő arany láncocskát melynek medálja a szépen domborodó formás mellei közt pihent.
Sokat gondolkozott a János ajánlatán, de mégis úgy látta helyénvalónak, ha imádott vőlegényével megbeszéli, és esetleg jót nevetnek rajta. Kávézás közben egy cukrászdában rukkolt ki a felkínált ötlettel.
- Képzeld, kedvesem, milyen ajánlatot dobott be a kollégám? Azt mondta, hogy reményvesztett, amióta látja a gyűrűt az ujjamon, de tegyek meg neki egy szívességet. Őt az is kielégítené, ha letesz elém ötszáz dollárt, és amíg én lehajolok és felveszem, ő a hátamnál állva hozzám dörgölheti férfiasságát. – A vőlegény figyelmesen hallgatta, aztán hirtelen gondolataiban felülkerekedett a kapzsiság.
- Nem is veszett ügy, jó üzlet lehet. Emeld a tétet ezer dollárra, mert biztos abba is belemegy! Gondolj bele, nem veszítesz semmit, mert amíg te lehajolsz és felveszed a pénzt, neki ideje sem lesz lazítani a nadrágján, nemhogy hozzád dörzsölje. Én azt mondom, légy bátor és tedd meg!
Végül megegyeztek az időpontban is, és abban, hogy minden mozzanatról értesíteni fogja telefonon. A megnevezett napon a vőlegény beült egy bárba, skót whiskyt rendelt és apránként kortyolgatva nézte az óráját, várta a hívást. Egy idő után türelmét vesztette és hívta Arankát. Számolta a csengetéseket 18, 19, majd szólt a robot:” a kért személy nem elérhető, vagy kikapcsolta a telefont, vagy nem tartózkodik a helyiségben. Próbálja újra” Újabb italt rendelt, az ezer dollárból jut még arra is. Nagy későre jelentkezett a lány.
- Nagyon türelmetlen vagyok, szívem. Megtörtént, hogy volt, mesélj!
- Hát, nem éppen úgy történt, ahogy elképzeltük. Biztonságból bezártam az ajtót és megálltam a két asztal között. János már előre lazított magán, aztán letette elém a halom pénzt. Amint megláttam a pénzkupacot, a bugyim magától lecsúszott. Ahogy lehajoltam János behatolt és kezdett dolgozni. A pénz nem egy bankjegy volt, hanem tízesekben egy kupacban, nekem kellett kötegekbe szednem, hogy meg tudjam számolni. Amíg szedtem tízes kötegekbe János már kétszer is elélvezett, de bennem is nőtt a dac. Tisztán rosszindulatból gondoltam, ezért a pénzért akár tökig is izzadhat! Közben felötlött egy nagy bölcselet: „Nyugtával dicsérd a napot!”
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!