Kis türelmet...
NEMZEDÉKEK BALLADÁJA III / 2
Még ők ketten és teljes a család 2
Vészi Ilona az apatársának, Károlynak a testvére volt. Sokan voltak testvérek, öt fiú és három lány. Az apjuk elég korán özvegyen maradt a sok gyermekkel, mert a felesége az ital áldozata lett. Nem zsörtölődött, nem nősült újra, azon volt, hogy mindent elkövet, csak a gyermekei ne érezzenek mostoha bánásmódot. Szabó volt a mestersége,rendelkezett kevés birtokkal és elvállalta a református egyház harangozói tisztét is,mert onnan is ha nem csurrant,cseppent. Nehézségek árán felcseperedtek a gyermekek. Később a változások idején, amikor Erdélyt Romániához csatolták, mindenkiben, de különösen a fiatalságban nőtt a kíváncsiság, hogy milyen lehet az élet a Regátban. A jó hír hamar szárnyra kelt, hogy különösen Bukarestben nagyon keresettek az erdélyi magyar lányok házi szolgálatra, mert tiszták, takarékosak, megbízhatóak és főleg nem lopnak. Ilonát is csábította a kíváncsiság. Hirtelen elhatározással csomagolt és indulni készült Bukarestbe.. Az apja rimánkodott, könyörgött, hogy gondolja, meg mit tesz, de nem lehetett bírni vele. Berzenkedett,hogy ő már felnőtt és tudja, mit tesz .Végül,amikor az apja elébe állt,hogy útját állja az ajtóban,úgy meglökte,hogy az asztal alá esett.
-Meglássa – harsogta – mikor majd visszajövök, akkora naccsága leszek, hogy maga is kezit csokolomot fog köszönni nekem! – bevágta maga mögött az ajtót és elment.
Közel két hónap múlva érkezett haza meggyötörten,lefogyva és a keze amelyikkel az apját fellökte könyökig be volt kötözve. Mi ez, Isten verése? Mert valahol meg van írva a Szentírásban, hogy aki a szüleit nem tiszteli, halállal lakozzon. Az igazságot sosem lehetett megtudni, csak amit ő terjesztett. Felszállt a villamosra és nem tudta, hogy amibe kapaszkodik az ajtó. Amikor bezárult a kezét becsípte és jó darabon vonszolta maga után. Vészféket húzták, meg és úgy szabadították ki. Senkit sem ismert. Két férfi belekarolt, felvitte a lakására, bekötözték, de értekezni nem tudtak vele. Ilona csak annyit tudott románul,a helyneveket ahol lakott, Iernutfaia, Ardeal, Reghin. Végül a leleményes urak kisilabizálták,hogy bizonyára erdélyi és Szászrégen környéki. Kivitték az állomásra, megvásárolták a jegyet, és vonatra tették. Így végződött az Ilona bukaresti kalandja és bizony nem köszönt senki kezicsokolomot, azért, hogy felkapaszkodni próbálkozott az uborkafára Hazaérkezve orvoshoz nem ment, hanem mindennap kamillateával mosta, és libazsírral kenegette a sérült sebet. Elüszkösödött, úgy tűnt, mintha állandó véraláfutásos lenne. Ő a maga módján rendületlenül kezelte, varratott vászonból egy tokot és a nyakába kötve hordozta.
A háború után,mikor már kezdett kristályosodni a helyzet és érződött a kommunista hatalom átvétel ,ő is jelentkezett,hogy Bukarestben egy tüntetésen vett részt,a tömeg magával sodorta. Kemény ellenállást vívtak a csendőrökkel. Őt is a sziguráncián ,tönkre tették a kezét kínzás közben és Doftánával fenyegették. Csak később tudta meg,hogy Doftána a híres politikai börtön,ahová a kommunistákat zárták. Miután kidobták a sziguránciáról két elvtárs felkarolta és haza segítette..
Kit mennyire hatott meg a mártír történet és ki mennyit hitt el belőle nem tudni,csak később látták,hogy Ilona állandóan ott sündörög a községházán. Fél kézzel takarítást nem vállalhatrott,de valamennyi pénzért azt a megbízatást kapta,hogy az érkező leveleket, újságokat széthordja a faluban és kézbesíti a községháza hivatalos értesítéseit. Kurier lett.
Mari zaklatott lélekkel érkezett haza,amíg mindezek lejátszottak gondolataiban.
A bíró az ablaknál állt és nézte a havas téli mindenséget. Nem tetszett neki az ellenállás.
Zsebre dugott kézzel,időnként megvakarta a combját s azon töprengett,csak nem szedett fel néhány bolhát az éjjeli szerelmi kalandjakor. Érlelődött benne a bosszú a „ majd megmutatom,hogy ki vagyok „” dac. Kis idő múlva terve szerint végig járta az orvosokat, akikkel tudomása szerint Mari kapcsolatban volt és gondolta meggyőzi őket,hogy együttesen javasolják a bába nyugdíjazását. Nem sikerült találkoznia sem Medve,sem Niculescu doktorokkal,de hosszas várakozás után,mivel sok volt a beteg,bejutott Nicoara doktorhoz. Előadta az orvosnak,hogy ő az újonnan kinevezett községi bíró és szeretné a támogatásukat kérni a szerinte elképzelt új átrendezésben. Minden területen frissíteni szeretne olyanokkal, akik az új célt szolgálják,erős akarat és elszántság van bennük. Kezdené a bábával,aki már idős,sokat dolgozott,régimódiak az eljárásai,kellene egy friss,temperamentumos fiatal,akiben van teherbírás és hatalmas munkakedv.
Az orvos végighallgatta és figyelte, hogy a kiképző pártiskolában mennyire megtanították a folyékony, akadálymentes propaganda beszédre. Várta, míg kimerül gondolataiban és választ vár, mert lényegében azért jött
- Kedves uram, engedje meg, hogy mint idős, tapasztalt orvos nyilvánítsam a véleményem. Én elhiszem, hogy magát nagyon sarkallja a hév,a mindenkénti tenni akarás.,az új eszmék megvalósítása .Egyet viszont nem értek,miért gondolja,hogy útjában van a bábaasszony .Mari néni okleveles bába ,nagyon felkészült és nagyon nagy gyakorlattal rendelkezik. Ő nyugodtan,sietség nélkül végzi a munkáját,mindenki megbízik benne,szereti és ragaszkodik hozzá. Mert a bizalom nagyúr! És ha meg van, az már egy lépés a félelem legyőzése felé.
Higgye el, a maga ellenséges véleménye ellenére is, ha nekem kellene szülnöm, csakis hozzá fordulnék…. És most,ne haragudjon,de várnak a betegeim!
A bíró leforrázva jött el az orvostól. Dühös volt. Feltette magában, hogy csakazértis kiáll a végletekig és megmutatja, hogy őt nem hiába állították oda. Teljesen új káderekkel és lendülettel fognak dolgozni. Az ilyen makacs, hajthatatlan vénasszonyoknak már nyugdíj kell és pihenés. Kudarca után nem sok időre tudomást szerzett, hogy a szomszéd faluból, mely ugyancsak a Mari hatásköre Borza Ágota egészségügyi tanfolyamot végez az új szervezési szabályok értelmében. Eltökélt szándéka volt, hogy felkeresi, hátha szót ért vele.
Délelőtt érkezett a faluvégi kis házhoz ahol a lány lakott .A rozoga kapu nyitva volt,
Így akadály nélkül ment a bejárati ajtóhoz. Erős, férfias kopogás után egy nem éppen kedélyes asszony nyitott ajtót.
- A Borza családot keresem.
- Én vagyok özvegy Borza Borbála .Ki maga és mit akar ?
- Ágota a kedves lánya ?
- Az !
- Hozzá lenne pár szavam. A néptanácstól jöttem .
- Óh! – és egyből kedélyesebb lett Biri. Mosolyogva tessékelte be. – tessék csak bennebb tanácsos úr! Ott van a tisztaszobában, mármint az első házban. Vizsgára készül a lelkem, állandóan a könyveket bújja.
A bíró bement,de Birinél elmaradt a mindenkori kíváncsi hallgatózás. Hallotta,hogy kintről nevén kiáltsa valaki. Kilépett az udvarra és Ráki a szomszédasszony állt a korláton túl és intette,hogy menjen közelebb.
- Kerülj errébb, te, ne várd, hogy állandóan ordibáljak.
- Na , itt vagyok – ment közelebb Biri. – Valami baj van ?
-Á, dehogy, csak láttam,hogy valaki idegen úri ember ment be hozzátok. Ki az?
- Nem tudom ,te. Csak annyit mondott,hogy a néptanács.
- Jaj,jaj,Biri ! Mindig hebehurgya vagy és nem figyelsz oda. Hát te, a néptanács, az egy ház, érted ? Lehet, hogy az új bíró, vagy elnök, vagy mi a fenének nevezik magukat.
- A raksúly tudja. De olyan szép és fiatal.
- Há vajon mit akarhat, te? Valami oka csak kell legyen,biztos nem jött csak úgy tessék-lássék !
--Majd kiderül! – legyintett Biri.- Megnyugodhatsz, hogy nem leánykérő lesz belőle!
- Azért nem árt résen lenni – mondta Ráki titokzatosan és ellépett a korláttól.
Hát ez bolond! gondolta Biri. Még hogy résen lenni! Mintha értem jött volna. Aztán ő is még szétnézett az udvaron és igyekezett be, hátha valami a beszédből csak kiszűrődik. De csalódott, mert azok ott bent halkan beszélgettek.
A bíró miután belépett a szobába megállt az ajtó mellett. Ágota kérdően nézett rá.
- Kádár Dezső vagyok a néptanácstól. Szeretnék elbeszélgetni magával.
- Foglaljon helyet. Milyen ügyben?
- Értesültem, hogy egészségügyi tanfolyamot végez.
- Igen, szülész-nőgyógyász szak. Most készülök a vizsgákra.
- Sok sikert ! - mosolygott Dezső – És utána,mik a kilátások ?
- Háát, tudja ez olyan szerződéses tanfolyam. Miután végzünk , kihelyeznek, és három évig köt a szerződés , hogy csak az irányított helyen dolgozhatunk,ahol a munkáltató szükségét látja. Ellenkező esetben megtéríttetik a tandíjat.
- És lehet már tudni ki hova kerül? – feszegette az érdeklődést a bíró.
- Vannak akiket hivatalból kérnek,mások pedig,ahol szükség van.
- Nézze .Ágota,én azért jöttem,szeretném megkérdezni,óhajtana-e hazakerülni ?
- Ide ?- kérdezte a lány bámuló meglepetéssel.
- Igen. Szeretném a bábaasszonyt nyugdíjaztatni, mert már megérett annyi munka után a pihenésre. Fiatal káderek kellenek, akik bírják a strapát.
- Mari nénivel nem szeretnék ujjat húzni.
- Azt csak bízza rám! – mondta öntelten a bíró. – Elintézek mindent. Holnap bejön és átadom a hivatalos meghívót,hogy ide helyezzék. Ide kösse a szerződés.. Aztán együttes erővel rendet teremtünk majd mindenhol.
Nyári reggel volt, verőfényes, napos. A levegő páratelt lett a felszáradó harmattól. Enyhe szellő lengedezett,de nem zavarta az eperfán csiripelő veréb sereget. Sokszor olyan lármát csapnak,hogy az ember a saját hangját sem hallja. Mari újszülötthöz indult. Amint kilépett a kapun Vészi Ilonát látta sietni feléje.
- Álljon meg néném,egy pillanatra.
- Hová ilyen sietve Ilona ?
- Jaj drága, én magához jövök. Küldtek egy zárt borítékot a községházáról. Legyen szíves, itt írja alá.
- Mi van benne ? kérdezte Mari érdeklődve. – Neked tudnod kell,hisz bennfentes vagy.
- Óh, Mari néni, duguljon be a fülem, ha hallottam is valamit. Igaz a jegyző mondta, hogy váltás lesz, de ki figyel oda?- közben Mari feltépte a borítékot és odaadta, hogy olvassa el, mert nincs nála az olvasó szemüvege.
- Na, mondd már – sürgette.
- Várjon,mert románul van fogalmazva,még le kell fordítsam gondolatban.. Nna..,- kezdte Ilona akkurátusan – Arról van szó,hogy elsejétől nyugdíjazzák,felmentik minden szolgálat alól. Rövidesen megkapja a Végzést a nyugdíjáról.- Visszaadta a borítékot. – Tényleg beszélték, hogy jön egy most végzett fiatal.
- Látod, látod Ilona, te mindent hallasz, csak későn szeded elő az információidat..
De nekem tényleg sietnem kell, mert várnak.
- S akkor mi lesz ezután?
- Hogy-hogy mi ?Az élet nem áll meg,fiam. Mindenkinek eljön az ideje és félre áll. Emlékszel, hogyan temette a katolikus pap azt a gyergyói atyafit. „Testvérek, mindenki meghal, lehet még én is !” Jönnek a frissebbek !
- Gondolja?! Csak abba nem nyugszik bele a falu. Nénémet csak az Isten állíthatja félre!
- Nagy a hatalma, de látod, megteszi helyette más is.
Elidultak mindketten szótlanul ki – ki a maga dolgára.
Nem telt el sok idő és Ágota jelentkezett a kinevezéssel a Néptanácsnál. A bíró szívélyesen fogadta hiszen már többször megborította és testi kapcsolatukkal közelebb kerültek egymáshoz. Felhozta a figyelmét,hogy keresse meg az öreg bábaasszonyt,már értesítették a nyugdíjaztatásáról, és vegye át a szolgálatot.. A lány elindult és megtudta, hogy betegágyi szükségleteket tesz a kereskedő feleségénél. Bátran, heves lendülettel oda is elment és bekopogott.,de egyből megtorpant,amikor a zsidó morcosan megjelent az ajtóban.
- Ki maga és miért jött ? – gondolta Steigmann úr, hogy áruszakértő a központtól,mert újabban minden hülyeséggel zaklatják.
- Az újonnan kinevezett szülésznő vagyok és Mari nénivel szeretnék beszélni,mert át kell vennem a teljes szolgálatot- hadarta egy szuszra.
- Ide figyeljen! Mari néni foglalt,a dolgát végzi. Ha beszélni akar vele,keresse a lakásán és ne az én házamban. Érti? – recsegte a kereskedő.
- Elnézést,de én felhatalmazást kaptam a néptanácstól… - nem tudta befejezni,mert Steigmann úr becsukta maga mögött az ajtót,hogy ne hallatszódjon benn a vita,és a dühtől majdnem kivörösödve válaszolt.
- Magának mennyit fizetnek? – ettől a hirtelen kérdéstől Ágota lepődött meg és állt szótlanul A kereskedő a zsebébe nyúlt,kivette a pénztárcáját és kivett egy ötven lejest.
- Itt van,fogja,én ennyit adok s még két lejt fagylaltra,de ide többet ne jöjjön.
- Azért megkérem, szóljon Mari néninek,hogy otthon várom.
Mari nem sietett haza, sejtette, hogy ki a leány,mert nemcsak az ő, de még az anyja születésénél is ő tevékenykedett. Amint belépett a kapun látta,hogy ott ül a verandában és egy képeslapot nézeget.
Jó napot – köszönt Ágota.
„ A taknyos,elmélkedett Mari. Semmi tisztelet, pedig unokám lehetne. Már diplomás! .Elfelejtette a „kezeit csókolom” köszönést.! Letörik majd a szarvad,ha így kezded a döfködést!”
- Mari néni, a néptanácstól küldtek,hogy értesítsem,mától én vagyok az újonnan kinevezett szülésznő. Maga nem szabad a továbbiakban szülést levezessen és a hivatalos bejelentéseket is én kell tegyem.
- Jól van gyermekem, nyugodtan jelentsd és tevékenykedj. De arra gondoltál-e ,hogy mit teszel olyankor,ha a szülés éjjel indul meg és értem jönnek. Küldjem őket Abafájára ? Amíg te onnan, öt kilométerről ideérsz, katasztrófa is állhat be. Minden nyugdíjazás ellenére,ha értem jönnek,én életek világra, segítésére esküdtem fel. Emberek megmentésére. Ezt sosem fogom megtagadni. Így mondd meg a bíró barátodnak.
Ágotában alábbhagyott a nyers lendület és visszament Kádár Dezsőhöz.
- Nehéz lesz ez a küzdelem – mondta. - Igaza van Mari néninek,ő itt lakik,mindig jelen van. És ráadásul meg van benne az emberek bizalma. Én már eleve vesztett csata előtt állok.
- Szó se róla - húzódott közelebb Dezső- Elintézem,hogy ide költözz. Egyelőre a futballcsapat öltözője szabad,a csapat feloszlott. Amíg újat verbuválnak, a helyzet marad,aztán majd az ő helyzetüket is megoldjuk
- Így is nehézségekbe ütközöm. Anyám biztos az Istennel is perelni fog, ha maghallja, hogy ott hagyom. A tanfolyamra is alig engedett el,mert attól tartott,ha ő nincs mellettem elkurvulok.. De hát embere válogatja. Nekem csak te kellesz!
- Biztos vagyok benne,hogy meg tudod győzni. Te született agitátor vagy,és a jövődről van szó.
Birit nehéz volt győzködni. Semmiféle érv nem fogott.. Toporzékolt,hogy most itt marad egyedül .Csupán az volt a félelmetes indok,ami levette a lábáról,,hogyha nem fogadja el Ágota az állást és nem tesz eleget a néptanács akaratának ,vissza kell fizetni az iskolázási díjat.
Dúlt – fúlt Rákinak. Azt mondta,ha tudta volna, hogy ez következik be a tanulásba sem egyezett, volna bele. Csak mindig az vezérelte,hogy olyan gerinces,áldott,talpraesett bábaasszony lesz mint Sepsi Mari. De nem te, ez megkóstolta a bájgúnár farkát és fut utána. Pedig látom és érzem, hogy az csak játszik vele. Már úgy látom, mintha vastagodna!
- Bolondokat beszélsz és látsz,Biri. A mai fiatalok azt hiszed, akként gondolkodnak, mint te? Van eszük és vigyáznak. Látod az óra mánusa is a nagy minden órában, megáll a kicsin,de attól nem lesz kicsi óra…
Úgy látom, Ráki, te propagandagyűlésekre jársz, mert ilyen hasonlatokat a templomban nem hallottál.
Ágotát nem érdekelte semmilyen érvelés. Átköltözött a bíró felajánlása szerint és örült, hogy a közelében lehet. Mindez nem változtatott semmit a Mari helyzetén, mert továbbra is a bizalom benne volt, Az új szülésznő még a cigányoknak sem kellett.,ők is az áldott jó ténsasszonyt várták,” mert a lelkem nem utálkozik megkeresztelni is a purdékat”. Hiába tombolt Kádár Dezső, hogy letiltatja a nyugdíját,azzal ültették le,hogy ne szóljon a „ nagyok” dolgába. Értették ez alatt a Mari pártoló hátterét,az orvosokat.
A változás a családban is beszéd téma lett. Marika aggódott, hogy népesedett a család , mit fognak tenni, ha csökken a jövedelem.
- Dolgozunk, lányom! – bölcselkedett Mari – eddig is az ember istenigazából a két keze munkája után élt meg. Meglátom mennyi nyugdíjat, mernek adni negyvenévi munka után. Ha nem lesz elég vállalunk kapálást felébe,harmadába és csak összegyűl a szükséges eleség. A munka nem szégyen s már a gyermeke is akkorák,hogy elbírják a kapanyelét. Így történt meg, hogy Mari András bátyjával egyezségre jutott, hogy egy hektár kukoricás földet harmadában megkapálnak. András adja a vetőmagot, minden gépi munka úgymint szántás,lókapálás őt illeti, a többi az ő feladatuk. Osztozkodásnál a termés egy harmada az övék és a kórónak fele.
A Csernátoni nagybirtokosnál hagymakapálást és szedést vállaltak ugyancsak harmadában.. A többi szükséglet, mint zöldség, krumpli, megtermett a saját földjükön. Marinak végül nevetségesen ötvenlejes nyugdíjat határoztak meg. Pontosabban ötven lej és huszonöt banit. Nevetséges az volt, hogy ő is gáláns akart lenni és tringertként a postásnak akarta adni,de ő nem fogadta el. Szerényen nevetséges volt ez a baksis,mert mi volt,nem egyéb mint egy kifli ára. Lökdösték egymás felé az asztalon, míg a postás kitöltötte az iratait és ott hagyva a banist elment..
A háború utáni helytállás lassan haladt. Megjelentek a mindent harácsoló, felkapaszkodó prolik, akik a demokrácia nevében csaltak, loptak. Szigorítani kellett a törvényeket is. Megfélemlítésként abban az időben élt a legszigorúbb kereskedelmi szabály. Ha kasszazáráskor bármely kereskedőnél az eladott árukészlethez mérten plusz bevételt találtak, minden lejért egy év börtönre ítélhették. A Zsigmond üzletét is sokan nézték irigykedve, mert jó volt a forgalma és az alkalmazottak a bevétel után százalékra kapták a fizetésüket. Sok elvtárs szeretett volna kezet tenni rá, s ha már kiszemelték valakinek azt el is lehetett érni áldozatok árán is.. Leltároztak Jánosnál. Kimutattak tizenkét lej plusz pénzt és némi hiányt az áruban is, amit állítólag valakiknek hitelben adott. Még élt benne egykori mesterének a jellegzetes zsidó szokása, hogy az állandó kuncsaftokat az által is illik megtartani, ha időnként a szükség megköveteli, akár, hitelt is biztosítunk számára. Az üzletet azonnal bezárták. Összehívták a személyzetet, kiértékelték a leltár eredményét és az új jogszabályok értelmében Zsigmond Jánost, letartóztatták. A többi ott dolgozót, mivel János vallomása szerint semmi közük az ügyhöz más munkahelyekre osztották be. Lehetőleg nehéz aljamunkát kerestek, azáltal is érzékeltetve, hogy büntetés jár a fegyelmezetlenségért. Ilyen indíttatások mellett döntöttek úgy, hogy a deszkagyárban helyezik el őket. A kasszírnőt a deszkák osztályozásánál alkalmazták, mint köbözőt. Jóskát a gatter csarnokba segédmunkásként a leszedéshez. Tehették volna akár az asztalos műhelybe is, de a büntetést éreztetni kellett. Idők múltán innen is nyugdíjazták. .
A krach a családban elkerülhetetlen és kiszámíthatatlan maradt. Ezáltal Jóska is elesett az állandó élelempótlástól. Ekként következett be a mondás, hogy ők is a piacról élnek
A fizetése is csökkent, egyetlen előnye abból származott, hogy a deszkagyárban dolgozók évente jutalékként kaptak egy szekér hulladékot tűzifaként.,és naponta vihettek haza egy kötésnyi hulladék fát. Jóska annyit cipelt a család szükségletére, hogy végül gerincferdülést kapott a nehéz terűtől, teljesen meggörbült a háta,de nem adta fel. Így kezdett zuhanni a család a proliság alsó szintjére,a küzdelmes megélhetésre.
Időközben Marika ismét áldott állapotba került és ez alkalommal is fiú lett. Mari repesett az örömtől, mert imádta az unokáit. .Egyedül Annuska. Jegyezte meg rosszmájúan, ha így halad az élet, legalább lesz, akiket szolgálni adjanak. Újra vitát váltott ki a gyermek névadása. Annuska elsütötte többször, hogy az első férjét Gézának hívták és mennyire igazi magyar név. A mai időben mikor mindent románosítanak, ezt nem tudnák, mert nincs román megfelelője. Marinak más motoszkált a fejében. Bármennyire is megvetette Pétert a valamikori férjét, értékelte, hogy azért mégis ő volt a család alapítója minden furasága ellenére. Nagyon akart tetszelegni, beleolvadni a nagy magyar családba. A nevét is magyarítani akarta volna, de azt Mari nem engedte. Véleménye szerint, ki tudja lesz-e még fiúgyermek, hát legyen ez Péter. Csak most már Marika is közbeszólt. Neki nagyon tetszett a szomszéd férfi. Lehetett amolyan eltitkolt asszonyi rajongás, amit érzett. Elvont érzelem, amikor már nem meglepetés, tudja egy párkapcsolat lényegét, kimenetelét, el tudja képzelni a kívánt partnert a maga meztelenségében. Tetszett neki a férfi arányos testalkata, sportos megjelenése. Futballbíró volt és Marika sejtetve, hogy szereti a foci meccset nézni, amikor ő bíráskodott mindig részt vett a meccsen, mert láthatta közelről izmos lábait, karjait amint szaladgált a pályán. És most ő döntött. Ödönnek fogják nevezni! Elültek a kedélyek, mindenkiben leülepedett az indulat, egyedül csak Mari volt, aki titokban bosszút forralt és sikertelensége következtében a közjegyzőnél csakazértis Edmondként íratta be.
Marinak kezdett jobb dolga lenni nyugdíjaztatása után, mert a módosabbak, és aki valamennyire adott magára, fittyet hányva a szabályoknak és inkább őt hívták szüléskor. Annak reményében, hogy elvállalja, jobban megfizették, mint régebben. Elhatározta, hogy tovább már nem vár, mivel mindegyre nehezebb az élet, de amíg meg van a lehetősége, jó volna elkészíttetni a családi sírt. Nem akar szégyenkezni azért sem,hogy a falu valamikori neves kovácsának jelentéktelen legyen a nyugvó helye . A keretet vasbetonból készíttette
Fehér márványkövet állíttatott, melyre csak annyit vésetett „Családi sírhely”. A keretre körbe hullámzóan kovácsoltvas láncot rakatott. Méltó volt a munka az alatta pihenő emlékének. Utasította Jóskát, hogy amikor szabad napos lesz a gyárban, akár vederrel vagy talicskával,de fel kell tölteni a sírkeretet termőfölddel. A sírkerten kívül eléggé porhanyósak a szántóföldek és könnyen megoldható.
Jóska mivel mindig lelkileg befelé fordult, nem szerette, ha gondolkodás közben zavarják. Sokszor kereste az egyedüllétet. Egy délelőtt elment, hogy végezzen ezzel a megbízatással is. A temető dombon volt, kissé lejtős, így nehézkesen ment a hordás. Nem kellett sietnie, nem zavarta semmi. Minden fordulónál megpihent. Cigarettára gyújtott és leült a sírkeret szélére. Füstölés közben régi emlékek röpködtek gondolataiban. Először anyja szülőföldhöz ragaszkodó makacssága foglalkoztatta. Elmélázott azon, ha akkor Mari hallgatott volna rá és itt hagyva mindent Budapestre, mennek, biztosan másképp alakult volna az életük. Nem kellett volna átélniük annyi számkivetettséget. Bizonyára az ezredese is elkövetett volna mindent, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt életük legyen. Az anyja is bejutott volna egy fővárosi kórházba,.ő űzhette volna az ipart, vagy ha nem, dolgozhatott volna a hadsereg kötelékében ,mint karbantartó. Csakhogy Mari az ő javaslatait sosem hallgatta meg. Sosem adott az ő szavára. Bezzeg, ha Janika élne, mekkora szám lenne. Oh, hányszor gondolt arra, igaz nem keresztyénhez illő gondolat, de még jó, hogy Janika olyan fiatalon meghalt. Ha élne, biztosan az anyja nem tojtatná annyira az ő gyermekeit. Vagy ki tudja? De jól van ez így! Néha eszébe jutott a gyermekkori öreg pap egyik prédikációja a tékozló fiúról. Annyira megmaradt emlékezetében néhány mozzanata,amit azonosítani tudott az ő életükkel. Elsősorban az, hogy őt mennyire mellőzte az anyja, akár a történetben az apa a nagyobbik fiát és mennyi mindent elnézett a kisebbiknek ,akár Mari Janikának. Ő volt az aranytojó, a sérthetetlen. Igaz arra már nem emlékszik,hogy miatta verték-e meg, vagy egyáltalán mennyire szerethették egymást ,mert ő akkor többet volt a nagyanyjánál, mert biztosan Vészi Ágnes átlátott a Mari elfogultságán. Így nem maradhattak mély emlékek. Utána, mikor már egyedül maradt,akkor is féltettebb volt az anyja szívében a Janika emléke, mint ő aki elevenen mellette van. Mennyi keserűségen kellett átrágnia magát amíg rátalált Marikára, aki igazi társa lett, aki igazán szerette és megosztotta vele örömét,bánatát. És a gyermekek, a szeretett hat élet, akiket tiszteletre, szülői szeretetre neveltek. Elmerengett az utolsó gyermek fogantatásán. Az volt a legélményesebb és legmaradandóbb szerelmi kapcsolatukban. Szénatakarás ideje volt és nagyon elharapódzott a lopás a környéken. Éjjel őrizni kellett, ha az ember másnap haza szerette volna szállítani. Mari figyelmeztette, hogy aludjon kinn a kaszálón. Marika is maradt. Első alkalom volt életükben, hogy a szabadban, a csillagos ég alatt, szénaillatban aludtak. Langyos éjszaka volt. Úgy simultak egymáshoz odaadóan, fesztelenül, mintha csak ketten lennének a világon. Marika forró volt a szerelmi vágytól, és amikor belehatolt megfeszültek az izmai, még jobban tapadt Jóskához és mindjobban beleélte magát a szeretkezés ritmusába. Aztán elernyedtek, lazultak az izmok, de csókolóztak, nem szállt le róla. Úgy feküdtek, míg újra izgalmi állapotba jött. Árulkodó hold nem volt, csak a milliónyi sziporkázva ragyogó csillag . A hajnali hulló harmat ébresztette szerelmi mámorukból.
Majd a végelszámoláskor ő sem panaszkodhat, hogy minden sanyarú sorsa ellenére azért csak voltak édes, maradandó élményei.
A falusi templomtoronyban két harang volt, egy nagy és egy kisebb. Vasárnaponként a torony zsalugátereit minden irányba széttárták, hogy jól hallatszódjon a harangszó. Hármat harangoztak. Az elsőt a nagyharanggal, a másodikat a kicsivel és a harmadik az összeharangozás, mindkettővel egyszerre. A harangoknak viszont más szolgáltatásuk is volt nagyságukat illetően. Ha férfi halt meg, csak a nagyharangot húzták, jelzésként szaggatva, kisebb megszakításokkal. Erre mondták, hogy félreverik a harangot. Asszony esetében csak a kisharangot használták A zsalugáterek is fontos szerepet játszottak. Mindig abba az irányba nyitották, amelyre a halottasház volt. Férfi esetében mindkét szárnyát, asszony esetében csak az egyiket. Ezek a jelzések beleépültek az ember tudatába. Minden halottat utolsó útján bevitték a templomba. Az asszonyok padsorának végében volt hely biztosítva erre a célra. A koporsót a megfelelő állványra tették és a hozzátartozók körbe állták. .Így volt az utolsó temetési prédikáció.
Jóska decemberben halt meg, mint amikor született. Akkor is csattogó, hóhullásos, szélviharos idő volt, akárcsak halála napján. A hideg kitartott, de a búcsúzók, virrasztók sokasága nem apadt. Sokan ismerték és szerették. A gyermekei megbeszélték a pappal,hogy mivel a templom messze van,ebben a hidegben elég, ha az udvaron tart egy rövid prédikációt, s ezáltal a gyülekezetet is megkímélik a didergéstől és a temetőig tartó út is felére csökken.
A temetési Ige nagyon találó volt, Pál apostolnak a Timotheushoz írt második levele, negyedik részének hetedik verse „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” Ez ismét lehetőséget ad az elmélkedésre. Nem a prédikáció, mely az Igét követte. Az pátoszos volt, igazi papos. A megharcolt élet, a sanyarú sors, mely neki jutott osztályrészül. És minden megaláztatás és mellőzés ellenére, ő, a göröngyös úton is egyenes gerinccel állott. A hitét hogy megtartotta-e? Élő bizonyíték mennyire hatalmas volt benne a szülői szeretet. Semmilyen körülmények között nem haragudott anyjára, mindig igyekezett a kedvében járni, pedig milyen galád volt vele szembe. A befejezett futás eredménye a hat szép gyermek, akiket minden nehézségek ellenére taníttatott és most koporsóját két tanítónő,két mérnök,egy pap és egy népdalénekes állja körül. Büszkeség önti el a közeli rokonokat, különösen Annuskát,mert most ő a legközelebbi .Akkor,régen szolgasorsot jósolt a sereg gyermeknek és ime a nagycsalád büszkeségei lettek.
A nagy hidegben megindul a gyászmenet a temető felé. Sokan vannak szomszédok, rokonok, ismerősök és mindannyian dacolva a csattogó hideggel megadják a végtiszteletet, és a temetőig kísérik utolsó útján. Nem megy idegenbe. Ott az Örökélet virágos mezején már várják. Péter, az apa,aki a jobblétért a nemzetségét is felcserélte volna,de nem jött be számítása,lelki gyötrelemmel tért meg Teremtőjéhez. Janika a testvér, angyalszárnyakon szállt el. Annyira makulátlan volt, hogy még a jó és rossz közötti különbség sem alakulhatott ki benne. Mari, az édesanya, a mindenki áldott „Marinénije”
Tartalmas, de félresiklott élettel ment a másvilágba. Egész életében, annak ellenére, hogy istenfélő volt ,sosem tudta megbocsátani az apai erőszakot, az anyai közömbösséget. Érzelmi élete rövid időre zsugorodott, amikor tanulmányai során a Sors összehozta a fiatal orvossal. Szeretett unokái szeme tükrén pihent meg. Marika, szintén a sors hányatottságainak volt kitéve. Nem volt boldog gyermekkora. Jóska volt a vigasza és a gyermekek. Azokat viszont Mari, az anyós, inkább magához édesgette.. Most érkezik Jóska, szenvedéssel teli, megalázott sors részese. Mennyi volt az ő boldogsága? Erre nem is tudna hírtelen választ adni.
Itt tornyosul az ősi rögök alatt egy nemzedék balladája. Tengődtek az élet tengerén mindig jobb sorsot várva és remélve, de a küzdelmes élet viharában nem tudták kifogni a szelet. Öten vannak, de egy hely még üres a sírveremben. Vajon a hat gyermek közül foglal-e majd helyet valamelyik? Melyik lesz az, aki méltóan zárja a ballada vég akkordjait?
V É G E
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!