MUNKAMEGOSZTÁS TEJVÁSÁRLÁSBAN

   Rózának feltűnt, hogy Zoli a barátnő férje, bármekkora legyen a sor a tejüzlet előtt, mindig az elsők között van. Ő sok esetben annyira későn érkezett, hogy az orra előtt fogyott ki a tej, és akkor nagy elkeseredésében a „pléhtehéntől” kellett venni. Így nevezték egy farm automata tejszolgálatát. Rózának viszont nem tetszett, mert állandóan az istálló szagot érezte, ő csakis a pasztörizált tej tisztaságában bízott. Egy alkalommal összetalálkozott barátnőjével, beültek egy nappali bárba és fagylaltot nyalogattak, kanalaztak.

-         Te Zsuzsa – fordult bizalmasan barátnőjéhez – már rég nyomja a begyem és meg szeretném kérdezni, mi módon tudtad rávenni Zolit, hogy minden nap olyan korán beáll a sorba a tejüzletnél?

-         Ó, kedvesem, annak is van előzménye. Nálunk is sok vita adódott, amíg egyezségre jutottunk. Megegyeztünk, hogy minden reggel, mikor megébredünk, megfogom a Zoli pánsípját, a bőrénél fogva középre állítom és elengedem. Ha jobbra dől, ő megy tejért, ha balra, akkor én. De eddig esténként annyira kiürült, hogy mindig jobbra dőlt.

-         Az ember mindig tanul! Koca legyek, ha ki nem próbálom!

Este a vacsoránál Róza úgy terelte a szót, hogy jussanak a tejhez. Csanád semmit sem sejthetett, de amikor Róza előállt az alaposan kidolgozott ötlettel, nem hátrált, röhögve fogadta. Reggel, amikor megébredtek az asszony tövében marokra fogta a fuvolát, de az annyira mereven állt, semerre sem dőlt.

-         És most, hogyan tovább?- kérdezte diadalittasan Csanád.

-         O, ne légy kíváncsian hülye! Dugunk egy jót és iszunk teát!