MENEKÜLÉS A  VIHAR ELŐL 4

     Tizennyolc év hosszú idő. Ez volt az apám véleménye is, amikor felhozta a figyelmem, és bátorított, hogy az események láncolata már inkább rám tartózik. Egy borítékról is említést tett, amit születésemkor bizonyos Cristian doktor, rákkutató főorvos hagyott rám, melyet csak nagykorúsításom után bonthatok fel. Apám, Turdean Olivér, sokáig őrizte a titkot, de anyám előtt nem kellett titkolóznia, mert anyám, ha komolyságát mérjük többet nyomott a latban.

      Mikor már nagy csoportos óvodás lettem, kezdtem értelmesebben gondolkodni és érdeklődni az engem körülvevő világ iránt. Akkor gyakrabban vittek fel Cicuhoz, a nagyanyámhoz, a kis felsőmarosmenti városkába. Nagyon szerettem nála lenni. Olyan szerető szíve volt, és már abban az időben kezdett majdnem felnőtt komolysággal beszélni velem. Arra vigyázott, hogy ne lépje túl a gyermekkor értelmi határát. Értelmes asszony volt, mert sok mindenre megtanította az élet. Az ura ott hagyta, egyedül kellett nyolc gyermekről gondoskodjon. Anyám távozott el elsőként a családból, egyedüli lány volt, hamar férjhez ment. Különben Cicu gyakran említette, hogy a cigányok hirtelen fejlődnek, korán érnek, de hamarabb áll be az öregedés is, mint általában az Egyenlítő vidéki embereknél. Az ő purdéi is korán szétszéledtek. Nem volt erős férfikéz, aki kordában tartotta volna, ahogy a fütyüjök pelyhesedett és állni kezdett rögtön nősülésen állt az eszük. Iskolába sem jártak többet. Mert minek? Napszámos munkánál úgy sem viszi többre a cigány, meg aztán lopni iskola nélkül is lehet. Egyedül Andor maradt vele. Igaz nem tudom hányadik volt a sorban, de olyan szép volt, mint az apja. Szeretett is öltözködni, mint János, és kihúzta magát, nagymellűen, gangosan sétálgatott, de Cicu szerint üres fejjel. Ő is élhetetlen buta volt, mint a többi. Viszont nagy szerencséje volt. Olyan feleséget talált egyik szomszéd faluban, aki tényleg munkára született, és bármit vállalt, csak ne üljön tétlen. Dolgozott volna reggeltől napestig. Mesélte Cicu, hogy Andor, amikor iskolába járt, ki tudja hányszor ismételte az első osztályt, jött haza nagy örömmel, hogy a többiek az abc-ben alig értek el a „c” betűig, de ő már a „g”-t is tudja..” Igen , fiam, mert te cigány vagy.” Nemsokára azzal dicsekedett, hogy a többiek alig ismerik a számokat tízig, de ő már húszig is elszámol.”Igen fiam, mert te cigány vagy.”. Végül azzal rohant haza, hogy tornaórájuk volt és mind át kellett öltözzenek. Megfigyelte, hogy a többieknek olyan kicsi a hernyója és az övé sokkal nagyobb. „Igen, fiam, mert ők hét évesek, s te tizenhét.”- mondta Cicu megnyugtatóan.

         Sok olyan eset történik a telepen, hogy az már beleillene a cigány folklórba. Ugyancsak nagyanyámtól hallottam, hogy általános orvosi vizsgálatra szólították a telep lakóit. Három orvos jött és a kultúrház nagytermében ejtették meg a vizsgálatokat. Bement elsőnek Kóka. Az orvos megméri a vérnyomását, meghallgatja a tüdőműködést, a szívverést, miután a pulzusát is megnézte, mondta, hogy minden rendben, valami panasza van-e? Kóka szégyenlősen mondja, hogy neki szex problémái lennének. Az orvos felkéri, hogy vetkőzzön le, majd nézi, nézegeti, végül mosolyogva mondja „ Fiam, magának akkora a szerszáma, hogy szinte a térdéig ér!” „Éppen ez a baj, doktor úr,mert amíg az megtelik vérrel, hogy keményedjen, én elájulok!” Csutaknál vércukrot találtak. A hülye bambán kérdi az orvosnőtől, hogy akkor neki a kezében is cukor van? Igen helyesel az orvosnő .A lábamban is? Ott is. És mondja drága doktornő a farkamban is? Ott is mosolyog az orvosnő.” Nocsak, most ébredek rá, hogy a szomszédom, a Dénkó, nem buzi, csak édes szájú!” A legröhejesebb a Kalányos Marci esete volt. Panaszkodik az orvosnak, hogy már tizenhárom rajkója van, s azt sem tudja, mit csináljon, mert ahányszor megpúpolja az asszonyt , mindig teherbe esik. Az orvos azt javasolja, hogy a patikából vegyen gumit. El is megy Marci, hát ott többen várakoznak, de hogy ne álljon hiába, beszól a patikusnőnek, koton van-e? Az körbe néz és a szájára teszi az ujját, jelezve, hogy halkabban. Megbokrosodik Marci, s újra bekiált „Nem a számra, a farkamra rendelte a doktor!” Este miután mind lefeküdtek, leellenőrzi, hogy a purdék alusznak-e, majd leült az ágy szélére és kezdte felhúzni a gumikat. Mikor már a harmadikat is felhúzta, azt mondja a felesége:” Te ember, há van eszed? Mahónap az sincs mit együnk, s te cicomázod a faszadat?”

      Ezeken nevetgéltünk, ahogy Cicu mesélte, s egyszer csak nagy hangoskodás szűrődött be az utcáról. Érkezett Andor a feleségével, Ágicával. Ugyanis Ágica megtudta, hogy a szomszédos falu állami gazdaságában megkezdődött a cséplés. Annyi a gabona, hogy éjjel nappal jár a gép, mert tovább kell mennie. Az éjjeli munkára bárki jelentkezését fogadták, egy véka búza fizetség ellenében. Ágica Andort is felíratta. Az asszonyok a cséplőgép alól kellett a polyvát elhúzzák, hogy ne teljen fel, a férfiak a szalmát rendezték. Éjfél után leültek uzsonnázni és a gépész azt mondta, hogy ne siessenek, mert sok van még reggelig. Összeültek munkások, éjjeliőrök, ettek, ittak, mert az is kikerült, aztán dudorászni és beszélgetni kezdtek. Egy idő után azt kérdi az éjjeli őr Ágicától, hogy kerültek oda, mert a purdé, amikor azt mondta az apjának, hogy elmegy dolgozni, a vén dádé rászólt:” Fiam, amíg az én házamban élsz, itt káromkodás nincs!” Utána egyedül röhögött, mert senki sem fogta fel a vicc élét.

-  Jobban teszi maga, ha hallgat, mert a bakterkedéstől sem lehet tüdőgyulladást kapni!

-  Nocsak, hogy pereg a nyelved! Milyen takaros menyecske vagy! Az ágyban is jól mozogsz?

-  Próbáljuk ki! – Nem kellett sokat várakoznia a nagy behemót bakter le fogta, lefektette és rátelepedett. Hancúrozást akart imitálni, de a menyecske kifejtette magát.

Mikor mentek hazafelé hajnalban Andor rátámadt a feleségére.

-  Idefigyelj, te, seggfej! Úgy tudd meg, hogy mikor hazaérkezünk, eltöröm a jobb kezed és a bal lábad!

-  Megvesztél?! Hát mi ütött beléd, te bárányfelhő?

-  Lefeküdtél az öreggel! Hagytad, hogy rajtad rühelődjön!

-  Te vak vagy? Nem láttad, hogy ruhában voltunk?

-  Igen, mert nem hunytam le a szemem, mert ha behunyom rólad is repül minden!

-  Follyon ki a szemed, te lídérces. Olyanokat mondasz, hogy megáll a vérkeringésem. Hát te normális vagy?

-  Álljon is meg a véred, mert te vagy a normális, s a fajtád! Nálunk senki sem volt normális, mi mind egészségesek vagyunk!

-  Idefigyelj, te gané, munkakerülő! Te nem törsz össze rajtam semmit, mert itt hagylak. Elég baj, hogy a szűzhártyám bétörted, bár ne hagytam vóna.

A hangos szóváltásra Cicu is megjelent a kapuban

- Mi lesz itt?- kérdezte szigorúan.

- Hogy mi? Kérdezd meg a szép fiadat, s vidd haza, hogy még szopjon egy kicsit, mert nem nőtt be a fejelágya. El akarja törni a lábam, most amikor már felcsinált, s a pulyáját hordom a bendőmben.

- Elég legyen! – kiáltott Cicu. Odament s két oldalról arcul csapta Andort. – Most gyorsan lefeküdni, mert hosszú volt az éjszaka. A Cicu erélyes hangját hallva, senki, sem mert előbújni a putrikból

         Miután Király meghalt Cicu vette át a telep kommandírozását. Valamivel okosabb volt a többinél. Az okossága nem abban nyilvánult meg, hogy tudott kártyát vetni és tenyérből jósolni Az csak mellékkereset volt. Járt iskolába, konfirmált, persze, hogy ez által tekintélyesebb volt a többinél.. Aztán jött János, sereglettek a purdék. János elment , de a purdék és a gond Cicu vállait nyomta. Szerencséje volt, hogy szeretett dolgozni, szerette a tisztaságot és eléggé következetes volt. Grüffnerné, a drága Klára asszony, akinél dolgozott még az anyja mellett is, értékelte a munkáját és beajánlotta a papnéhoz mosni, hogy valamicskével több jövedelme legyen.. A papné eléggé finnyás teremtés volt, mindent ellenőrzött aprólékosan és azért hagyta ott minden napszámos. Nem átállotta, hogy mosáskor végig szaglászta a ruhákat mosás, meg száradás után is. Ezt sokallta mindenki. Cicut először a szőnyegek mosásával bízta meg, de amikor látta, hogy milyen fürgén dolgozik és a kimosott szőnyegeket kis szekéren a Marosra, húzza tisztálni, tetszett a matrónának. Cicu így fokozatosan elvegyült a paplak háztáji munkálataiban.  Egy alkalommal az ablakokat tisztította az esperes irodájában, közben mindegyre odasettenkedett és nézegette a könyveket a hatalmas könyvespolcon

-  Csak nem olvasni készülsz?

-  Bizony én szoktam, ha az időm úgy engedi.

-  És miket, ha szabad kérdeznem?

-  Meséket, szerelmes könyveket…

-  Te hány osztályt végeztél?

-  Hát, én jártam volna végig, csak a hatodikban jött Jánosom, felcsinált s kellett szoptassak. Pedig de szerettem iskolába járni. Édesanyám büszke is volt rám, mert a telepről csak én jártam.

-  Idefigyelj, én odaadok egy könyvet, olvasd végig, s utána majd mond el, mit értettél belőle..

-  Jaj, kezit csókolom, úgy lesz! Békesség Istentől! – köszönt el és elviharzott a könyvvel a hona alatt.  

    Mikor beért a telepre Bagyula mint egy holdkóros rohangált és mind azt kiabálta, hogy kirabolták. Cicu mikor odaért megkérdezte:

-  Mekkora a károd?

-  Te az eszednél vagy Cicu? Én nem győzök nyavalyogni, hogy csórén maradtam, s te  a farkam után kíváncsiskodsz?

   Az asszony ott hagyta, és miután hazaérkezett beborította újságpapírral a könyvet, hogy még a por se érje. Gondolta leül és beleolvas, amikor nyílt az ajtó és Ámáli döcögött be a nagy valagával.

-  Na, képzeld el – sopánkodott – az emberem hajnalban felkelt, hogy olyan szép álma volt. Fogott egy aranyhalat. Hallod? Aranyhalat! Aztán mondta, hogy három kívánságát teljesíti, ha visszateszi a vízbe. S tudod, az eszetlen miket kívánt? Először, hogy rendes háza legyen, mert utálja a putrit. Lett is nagy kertes háza, nagy udvarral, gyümölcsössel. Másodszor, már azt sem tudom, hogy mondjam-e, mert bizsereg az egész idegrendszerem.!

-  Mondjad, ha már elkezdted!

-  A szégyentelen azt mondta, hogy e helyett a ráncos vén kurva helyett, aki én vagyok, kellene egy kellemes, más. S a pofátlan meg is kapta. A harmadik az volt, hogy ne kelljen, dolgozzon, de legyen meg mindene. Kapott egy nyolc számjegyű bankbetétet. Ezeket csak ő érti, hogy mik. Aztán visszament, hogy megköszönje az aranyhalnak. Az meg ficánkolt a farkával és azt mondta, hogy csókolja meg. Ez a vén kujon megcsókolta és egy tizennégy éves leányka lett belőle. Felsírt a vén hülye, hogy aszondja, hogy jaj, Istenem, most pedofiliáért elítélnek! Azt kérdi a leányka, egy csókért? Mire az emberem átölelte a derekát, s úgy kérdezte, mi van kincsem, már el akarsz menni? Na, mit szólsz ehhez Cicu?

-  Mit mondanék? Férfi, csak azon áll az esze Jánosom is addig álmodott, míg itt hagyott a sok rajkóval.

-  Én aztán hátat fordítottam, s mondtam neki, te ember, hát van eszed, ahelyett, hogy munka után néznél, halakkal álmodsz? Fogytán a puliszka, s holnap azt sem tudom, hogy mivel tömöm be a purdék száját! Tudod mit mondott? „Húzd a szájukra a tiédet, mert elég nagy! S ne várd, hogy kifehéredjek, mert te csak a vérnyomásomat emeled!”  „Emeljen a hálál” – súgtam magamban,aztán kikászálódtam a vackunkból és eljöttem.  Az meg mi?- mutatott a könyv felé.

-  Az nem tartózik rád. Te nem tudsz olvasni.

-  Az igaz Cicu, igazad van, de te, azért nem lettem volna a Ráki bőrében sem. Szegénykém, már mióta a szájától is megvonja, kuporgatja a pénzecskéjét, hogy vegyen egy normális sezlont, mert a priccsen a szalma is töredezett és a lécek nyomják a derekát. Hát úgy dél felé jön az embere, Bárbuj dülöngélve, s nagy hangon kiáltsa” Te Ráki,  lement a bútor ára!” Hol, te ? rohant ki vígan szegénykém. „Hát itt ni” mutatja a gégéjét. A pofátlan, megkapta a pénzt s mind elitta, hogy a gyehenna vetné fel!